Először is bemutatkoznék. A nevem Kovács Bernadett, a 2010-es országgyűlési választásokon Baranya megye 7. sz. vk. országgyűlési képviselő-jelöltje voltam. Végzettségemet tekintve római katolikus hitoktató vagyok, gyermek- és ifjúságvédelmi tanácsadó szakon diplomáztam. Több mint egy éve vándorlok az országban, hogy munkát találjak. Sajnos otthon ez lehetetlen volt. Öt év munkanélküliség, a gyermekeimtől hosszú hónapokig tartó távollét után végre Újpesten, a Gyermekjóléti Központban kaptam munkát.

Az, hogy ennyi megaláztatás és üldöztetés után végre azt csinálhattam, ami a hivatásom, amit tanultam, fantasztikus érzés volt. Végre ismét együtt lehettem a gyerekeimmel, megnyertem egy lakhatási pályázatot, ami biztonságot adott. Azt hittem, minden rendben. Tévedtem. Pár hete egy kolléganőm szólt, hogy a többiek szemét bántja a Facebook-oldalam, ahol nyíltan és büszkén vállaltam a nemzeti oldalhoz való erős kötődésem. Ezekben a "remek" emberekben felmerültek olyan kérdések, hogy miként állok egy roma családhoz vagy egy homoszexuálishoz.

Ötéves gyermekvédelmi szakmai tapasztalatom és három év pedagógiai munka után nyugodt szívvel mondhatom, hogy soha, semmilyen hátrányos megkülönböztetéssel, tiszteletlen viselkedéssel vagy bármi bántóval soha nem találkoztak sem a gondozottaim, sem a tanítványaim, akik összetételének 98%-a roma, cigány származású. Munkám során még egy családról nem tudok, aki kérte volna, hogy ne én legyek a családgondozója, sőt sem a főnökömnek, sem az ombudsmannak nem telefonált senki, hogy gond lenne velem. Ellenkezőleg: volt jó pár eset, akiket azért kaptam, mert a kedves családgondozó egyértelműen kijelentette, hogy utálja, vagy maga a kliens kérte a váltást, mert nincs megelégedve.

Volt munkatársaim közül egyiküknek a három Facebook-csoportjából ez az egyik: "Nem támogatom a Jobbikot, mivel nem támogatom a politikai kirekesztés, rasszizmus és gyűlöletbeszéd meghonosítását. Neonáci jellegű szövetségbe tömörülésével és állandó demagóg, populista, antiszemita és homofób megnyilatkozásaival az elbukott ordas rezsim feltámasztásához járulhat hozzá, amelyet elítélek. A Jobbik által képviselt eszme és retorika a demokrácia és az Európai Unióba integrálódó Magyarország szégyene." Nyilván én is náci vagyok a szemében, sőt.

Rettenetesen fájt nekik, hogy olyan fotóim vannak, amelyek a Hatvannégy Vármegye által szervezett Trianon-gyásznapon készültek, mert székely zászló, és Árpád-sávos zászló látható látható rajtuk.

Felháborodtak azokon az általam büszkén vállalt fotókon, amelyek most augusztus 20-án készültek a Városligetben, és hogy képzelem én azt, hogy Morvai Krisztinával van közös fényképem.

Nem is tudom, hogy jövök én ehhez. Talán úgy, hogy magyar vagyok, és amíg élek, az is maradok. Kétségbeejtő és fájdalmas érzés számomra, hogy csak azért, mert magyar vagyok, és nemzeti érzelműnek vallom magam, úgy néznek rám, mint egy hitvány alakra. Kiközösítenek, szavazást tartanak, ítélkeznek felettem, és az általuk kialakított képpel akarnak nyomást gyakorolni rólam a vezető felé. Ez sikerült is.

Július 22-én kezdtem, a csoportvezetőt a múlt héten láttam harmadszor. Megérkezésekor azonnal egy csoportgyűlést tartott, amin természetesen nem vehettem részt. A másfél órás gyűlés után behívott magához, beszéltünk erről a dologról. Ő annyit mondott, hogy bár a csoport azt akarja, azonnal küldjenek el, maradjak a 3. hó végéig, és meglátjuk. Elmondta azt is, hogy ő nem fogja megmondani az intézményvezetőnek a valós okot - kiközösítés politikai nézetem miatt -, hanem csak annyit, hogy nem tudtam beilleszkedni a csapatba. Korrekt eljárás. Gerinces emberekhez méltó viselkedés. Milyen szociális szakemberek ezek? Hogy tudnak nyugodt szívvel élni? Tönkretenni egy kétgyermekes családanyát, két gyermek jövőjét kockáztatni?! Miként állhatnak ezek egy olyan emberhez, aki bekerül a rendszerbe? Hogy van erre idejük munkaidőben? Miért veszik fel a fizetésük? És, kérdem én, a pénz nem büdös egy olyan önkormányzattól, amely felvállalta székely zászló kitűzését?

Szakmaiságommal a csoportvezető-helyettes szerint, akivel ezt a másfél hónapot végighúztam, nincs gond, annyira, hogy örülne, ha több ilyen munkaerő lenne.

Ma eljutott az ügy arra a pontra, hogy egy elkészített szerződés azonnali felmondása várt. A csoportvezető ismét az arcomba hazudott, nem vállalta fel a valós indokot.

Sok mindent hagytam már, hogy megtegyenek velem, mert nem mertem lépni. De most elég volt! Nem hagyom magam tovább! Ezt sem velem, sem mással nem tehetik meg! Addig küzdök és megyek előre, amíg meg nem hallják a hangom.

Fejleményként annyit szeretnék közölni, hogy Morvai Krisztina és Gaudi-Nagy Tamás felkarolt, és segítő jobbot nyújtottak nekem. Krisztina az esetről már a kezdetektől tudott, személyes beszélgetésünk után bátorkodom ezt nyilvánosságra hozni.

Az oldal szerkesztőinek nagyon szépen köszönöm ezt a sok türelmet, amit irányomban tanúsítanak!