Kezdem azzal, hogy nemrég olvastam egy könyvet (itt Amerikában minden magyar könyvet elolvas az ember, ami a kezébe kerül), az volt a címe, hogy A tavasz megszépíti Berlint. Abban a könyvben még 9 millió áldozatról írnak, és amikor először olvastam, azt hittem, hogy sajtóhiba: a szedő véletlenül megfordította a hatost.

De továbbolvasva a könyvet még sokszor előjött a kilencmillió, tehát akkor még valószínűleg az volt a hivatalos szám. Azóta hárommillió innen-onnan elkerült, de most nem erről akarok írni. Ha rámegyünk egy weboldalra, ahol a halotthamvasztásról lehet olvasni, azt látjuk, hogy 1-3 óra kell egy delikvens elégetéséhez.

Na most ha 2 órát veszünk alapul, akkor a 6 millió elégetése 12 millió órába került, de úgy, hogy napi 24 órán keresztül megállás nélkül tömték a kemencéket.

Lehet, hogy nem jól számolok, de nekem a 12 millió óra 1369,86 évnek jön ki. Aztán a másik érdekesség, amiről nem hallani, hogy mivel a csontváz nem ég el, azt golyósmalomban kell összetörni, hogy bele lehessen tenni az urnába. Mivel sehol nem olvastam arról, hogy a koncentrációs táborokban használtak volna golyósmalmot, 6 millió csontváznak kellene lenni valahol.

Na és ez még csak az idő. Az energiáról most ne beszéljünk, hogy mennyi kell belőle 6 millió halott elégetéséhez. Azt valaki más számítsa ki, aki ért hozzá. Gondolom, az se semmi.

A másik érdekes dolog, hogy eddig hivatalosan 600 000 magyar áldozatról beszéltek. A minap az egyik tévéműsorban már csak 400 000 volt ez a szám. Az az jelenti, hogy 200 000 zsidó elbújt valahová? Magyarország német megszállására 1944 márciusában került sor. Akkor vették át a nyilasok a hatalmat (itt téved az olvasó, mert csak október 15-én kerül sor a nyilas hatalomátvételre - a szerk.) és kezdődtek a deportálások. 1945 januárjában felszabadultak a gettók tehát kb. tíz hónap alatt kellett elégetni 600 vagy 400 ezer zsidót ( a félreértések elkerülése végett annyit megjegyeznénk, hogy még a holokauszt-ipar által zsírosan megfizetett "történészek" sem állítják, hogy Magyarországon égettek volna "kiválasztottat", a holokufárok egyik utolsó bástyájára Auschwitz állítólagos égető kemencéire pedig Fred Leuchter tanulmánya mért halálos csapást - a szerk. ). Ez napi 2000 vagy 1300 halottnak felel meg, ami szintén nem semmi.

Tudom, most erre azt mondja az okostojás Zoltai, hogy nem egy kemence működött. Rendben van, vegyük azt, hogy 100 üzemelt megállás nélkül, akkor is több mint 13 évre lett volna szükség...

A lényege az volt, hogy botrány kerekedett egy hamvasztó cégnél, mivel a közeli erdőben egy rakás hullát találtak.

Mint kiderült, a cég ide ásta el a holttesteket hamvasztás helyett. Gondolom, nem kis energiamennyiséget (pénzt) spóroltak meg így.

Tisztelt Kuruc!

Nem vagyok éppen szakértő a holokausztot érintő kérdésben, de mégis vannak észrevételeim.

Valamikor és valamelyik lapban (nem jegyeztem meg) olvastam a krematórium működéséről. Nem a lágerek kapcsán, hanem egy köznapi temetkezési problémát illetően.

A cikkben azt olvastam, hogy a krematóriumot először fel kell hevíteni ahhoz, hogy a tetem égni kezdjen. Ezután a tetemek saját égése tartja fenn a krematórium hőmérsékletét. Vagyis a következő holttest elégetéséhez már nem kell energiát felhasználni ahhoz, hogy a tetem égni kezdjen. Erre emlékszem abból az írásból, amely nyomokban maradt meg bennem.

A leírtak szerint tehát nem kellett nagy energiát felhasználni a krematóriumok működéséhez. Feltéve, hogy a lágerek rabjai olyan lesoványodott emberek voltak, mint ahogy a történelemkönyvbe is betett képeken látható. Kicsit luciferi a fogalmazás, de egy jól táplált ember teteme jobban táplálja a tüzet, mint egy csont-bőr tetemé. Nem kellett tehát sok energia ahhoz, hogy a tetemek tömegeit égessék el a német lágerekben, ha nem csontvázakat égettek el azokban. Az idő viszont kényes kérdés. Jó, hogy utána számoltak egyesek.

Ma már több forrásból jutottam arra a következtetésre, hogy a holokausztot tudatosan tervezték meg, méghozzá az Egyesült Államokban. Része lett a világrendnek, amely most a világunkra jellemző. A holokauszt arra mindenképpen jó volt, hogy erkölcsi gátlást építsen ki az emberekben a zsidósággal kapcsolatban, továbbá az USA nagyhatalmi politikája számára megnyerje a zsidókat. De a holokauszt sem feltétlenül a német lágerekben ment végbe, hanem inkább a szovjet munkatáborokban, vagy a fronton, ahol szintén sok zsidó harcolt minkét oldalon. Őket is a német táborok számlájára írták szerintem.

Ezért a meséért fizetett drágán Auschwitz volt parancsnoka, akit kínzások révén vettek rá annak "bevallására", amit később a német lágerekről is tanítottak. Elvileg tehát egyetlen ember vallomására épül a holokauszt - szerintem - másképpen megtörtént meséje.

Mellékelek egy írást, amely érinti a vallatás technikáját is (ld. e levél alatt - a szerk.).

Mellékelek továbbá egy térképet is. Az új (mostani) világrend szisztémáját. Az új felosztású világot. Amelynek egyik kelléke a holokauszt volt, mint egy kitalált, vagy egy felfújt történet.

A világ urai akkor is nagyban játszottak. Szemükben az ember nem számít semmit. Még a fajrokonság sem feltétlenül, mint ahogy azt hiszik.

Romek Károly

Egész generációk nőttek fel a II. világháború befejezése óta úgy, hogy a legcsekélyebb lehetőségük sem volt annak tanulmányozására: milyen szégyenletesen jártak el, ítéltek halálra és csikartak ki terhelő vallomásokat középkori módszerekkel az újkori inkvizítorok a Harmadik Birodalom kommunistaellenes vezetőivel szemben. A nürnbergi vérbíróság "kiválasztottjainak" faji hátterét nem is kell bizonyítani. 1946-ban az európai civilizációt és a nemzetközi egyetemes jogokat oly mértékben, oly intenzíven taposták, gyalázták meg, hogy bizony a ma embere jogosan kérdezhetné: miképpen tudtak jóérzésű, keresztény emberek szemet hunyni és abszolút semmit sem tenni, még csak egy szóval sem kritizálni?

Miért nem jelentkezett a Führer ideje alatt oly hangos Katolikus Egyház?

Nahum Goldman, a WJC (Zsidó Világkongresszus) egykori elnöke könyvében a The Jewish Paradox (A Zsidó Ellentmondás)-ban írja: "Mindeddig amikor egy ország elvesztette a háborút egy másikkal szemben, ez az érdekelt államok közötti ügy maradt, győztes és vesztes állt szemben. Most először egy nemzetet arra ítéltek, hogy jóvátételt fizessen egy olyan országnak - Izraelnek - amely Hitler idejében, de még jóval halála után sem létezett!"Goldman rezignáltan jegyzi meg. "A háború alatt a WJC létrehozta a háború utáni jóvátételek rendezésére az Institute Of Jewish Affairs-t (Zsidó Ügyek Intézete) New Yorkban, aminek a székháza ma Londonban van. Az igazgatók, két litván zsidó, Jacob és Nehemiah Robinson, testvérek voltak. Hála nekik, kemény munkával kidolgoztak két teljesen forradalmi ötletet: a nürnbergi tárgyalásokat és a német jóvátételi intézkedéseket."

Minden tisztelet azoknak az ügyvédeknek, akik mindent megmozgattak, hogy védenceiknek tiszta tárgyalást próbáljanak kieszközölni: ahol persze könnyedén bebizonyosodott volna ártatlanságuk. A megrendezett tárgyalásoknak azonban éppen az volt a céljuk, amit akkor még nem láthattak ezek a hősies védők: a tanúk elhallgattatása, a szemtanúk kiirtása, hogy az igazat soha senki el ne mondhassa, a hazugságokat soha senki meg ne cáfolhassa. Végső soron ezért kellett meghalnia Rudolf Hessnek is a berlini Spandau börtönében: fogvatartói féltek, hogy beszélni fog. Esetleg azt is meg meri kockáztatni, hogy az angol szabadkőművesség akarta égetően a háborút, hogy eltávolítsa az útból Németországot, hogy életre hívják a döglődő "nagy angol birodalmat", amivel az ingadozó Churchillt "etették" zsidajai. A "szövetségesek"által megszállt országokban a szabadságjogokat drasztikusan korlátozták: csak arról volt szabad írni, amit alaposan cenzúráztak. Tilos volt a "felszabadítók"legcsekélyebb becsmérlése, bűntetteik közlése.

Szabad volt viszont írni Hitler "rémtetteiről". No nem, a munkanélküliség, vagy a nyomor felszámolásával kapcsolatosan, hanem a koncentrációs táborok kápóiról, SS-katonák kegyetlenkedéseiről, stb. A volt kommunista táborlakók, akiket a "demokrácia újjászületésekor" betettek az újságok főszerkesztői székeibe, éltek is a lehetőséggel. Ennek ellenére a Nürnbergben lebonyolított per sok amerikai bírót felháborított, köztük Harlan Fiske Stone-t is, aki akkor a Chief Justice Of the U.S. Supreme Court (az amerikai Alkotmánybíróság Legfelsőbb bírája) volt, aggodalmának adott hangot, amikor azt nyilatkozta: "Különösen ellenzem a nürnbergi tárgyalásokat, főleg illegalitása és a joggyakorlatban nem létező szankciói miatt!" De amiről még ő sem tudott: Nürnbergben az "amerikai" katonai bíróság szelektálta és válogatta a bizonyítékokat. Ám a katonai hírszerzés (Military Intelligence Service) már előzőleg is meghamisított nemzetiszocialista bélyegeket, parancsok másolatait, útleveleket, fejléceket, igazolványokat, oly tökéletes módon, hogy maguk a GESTAPO (Német Titkosrendőrség) erre specializálódott tisztjei is csak nehezen ismerték fel.

A hamis vallomások kicsikarása közül is kiemelkedett az a brutális kínzás, amelyet az auschwitzi gyűjtőtábor parancsnokával, Rudolf Hoess-el szemben alkalmaztak. Itt a jegyzőkönyvi lista, miképpen csikarták ki a "bűnös" vallomását: Tíz ujjáról harapófogóval tépték le a körmöket, majd a lábain folytatták... nyelvét ugyancsak harapófogóval kifeszítették, majd az íróasztalhoz szögelték egy nagy 100-as szöggel... ujjait egyenként tördelték össze, majd amikor a fájdalomtól elájulva fellocsolták, az egyik zsidó javasolta a "pipettázást": nemi szervébe egy vékony üvegcsövet erőltettek fel, amit aztán kalapáccsal összetörtek... szemébe előbb kénsavas oldatot öntöttek egy óvatlan pillanatban, majd félórával később, a fájdalmak csökkenése után, ecetes-sós vízzel locsolták... füleit forró csipeszekkel és harapófogóval tépdesték... Mindezek után fabotokkal ütlegelték a fejét, gyomrát, nemi szervét, és a súlyosan vérző, sebesült embert a földre rugdosták, majd ugráltak a testén. Amikor elájult, ápolót hívtak be, aki felélesztette a szerencsétlen embert.

Kínzói gondosan ügyeltek arra, hogy addig ne haljon meg, amíg "be nem ismeri bűneit". Ilyen körülmények közepette érthető, hogy aláírt bármit, bár erős a gyanú, hogy már fogalma sem volt, mit. Rudolf Hoess "vallomása" lett az alapja - és az ma is - a zsidók "elgázosításának". A mese még folytatódik ma is, különösen, hogy számos európai országban súlyos börtönbüntetéssel "jutalmazzák" az igazság kimondását. Stone főbíró ítélete: "Magasszintű lincselő parti". Amikor Julius Streicher, a Der Stürmer nemzetiszocialista újság főszerkesztője a tárgyaláson panaszt nyújtott be, hogy vallomását veréssel, kínzással csikarta ki néhány amerikai egyenruhába öltöztetett zsidó inkvizítor, a tárgyalás elnöke kitöröltette szavait a jegyzőkönyvből és ügyvédjét is menesztette! Ma, amikor a holocaust tagadása nemcsak hogy "antiszemitizmus és náci újjáélesztési kísérlet", hanem a "halottak gyalázása" is, a tények egyszerű kimondása bizonyítja a silány képmutatást.