Néhány héttel ezelőtt Önök közzétették segélykérő levelemet, ezért köszönet. Tegnap Bánrévén jártunk ismerőseinkkel, családtagokkal. A hónap elején a falura zúduló teniszlabda nagyságú jégeső elképesztő károkat okozott. Még most is olyan érzése van az embernek, mintha háború dúlta területen járna, s ahol a júliusi nyár ellenére még kora tavasz van. A kopaszra tarolt fákon az élet élni akarásával most hajtanak ki a levelek, s virágokat hoz az erőre kapott szőlő. De a kertekben teljes a pusztulás. Minden odalett, minden kirohadt, a tetejüket elveszített családi házak nagy részén még ma is fóliát tépked a szél.

Akinek biztosítása vagy segítő hozzátartozója akadt, annak friss piros cserepek fedik a házuk tetejét. A cseréphez kedvezményesen hozzájutva is több százezer forintot kell a bajba jutott tulajdonosoknak kifizetniük. S bizony erre az idős embereknek, az egyháznak és sok családnak nem telik még ma sem. A vihar tépte családi házak belsejében erős penészedés indult el a beázástól. Félő, hogy akinek nyár végéig nem kerül cserép a tetőre, az egész házat az átázás, összeomlás veszélyezteti.

S ebben a bajban minden jó szó, segítség a megváltással egyenlő. Így volt Bánrévén is. Mindenkinél hamarabb ment a településre szemlét tartani a Jobbik helyi képviselője és Vona Gábor elnök. Megmozdult a Magyar Gárda is. Az én ismerőseimhez Zalaegerszegről és a Dunántúlról érkeztek ácsok, tetőfedők, hogy önzetlenül segítsenek a bajba jutott embertársaikon. Lelkiismeretesen dolgoztak, nem zavarta őket eső, forróság, szélvihar. Tették emberséggel, szolidaritásból, amit szívük diktált. Ismerőseim szeméből a könny szökött ki, hogy milyen odaadóan, készségesen segítettek, ahol tudtak.

Sok falubeli tette föl az egyébként nagyon jogos kérdést: ugyan ebben az országban kinek, kiknek ártott még akármikor is a Magyar Gárda? Csak arról hallottunk minden irányból, hogy homokzsákot pakolnak a gátakon, segítik a bajba jutottakat, és ott hagyva a nyári szabadságot, eljönnek több száz kilométernyi távolságra is segíteni...

Sok bánrévei bajbajutott ember nevében itt most ezen a helyen én is megkérdezem: nem kellene már az új kormánynak átgondolnia eddigi, egyáltalán nem szimpatikus hozzáállását a Magyar Gárda ügyéhez?

Miért van az, ugyan mondják meg végre, hogy míg a polgárőrség szervezkedhet és fegyvert is kérhet, az In-Kal meg eleve rendelkezik is fegyverrel, egyenruhával, de a fentihez hasonló jótéteményt végre még nem hajtott, akkor miért éppen a Magyar Gárda szúrja a szemét az új kormánynak is? Mintha semmi sem változott volna a gyurcsányi idők óta... Nem keltünk föl más ég alatt, nem hasadt ránk a kétharmados hajnal és nem látunk alapvetően fontos, magát keresztényként is aposztrofáló kormányhoz illő döntéseket. Minden maradt a régiben... Pride-fesztivál... Gárda-üldözés...

A bánréveiekkel együtt kérdezem: Meddig még???

Mi itt most tisztelettel megköszönjük az Önök információját az ügyről és a Magyar Gárda emberségből jelesre vizsgázott tagjainak lelkiismeretes, segítőkész munkáját.

Sok bánrévei család nevében a segélykérő és köszönőleveleket író: