Tisztelt Kuruc.info!
Észrevételeim lennének egy délelőtti cikkel kapcsolatban, melyek egy kicsit árnyalhatják a képet.
Abban én is egyet értek, hogy az iráni hadsereg egy hagyományos háborúban gyorsan elvesztené felszíni flottáját és légi fölény is gyorsan átmenne a az amerikaiak kezébe, viszont az egyéb területeken egy kicsit árnyaltabb a terület.
Az egyik fő észrevételem, hogy a kavitációs torpedókat először az oroszok fejlesztették ki a 70-es években, a rendszerváltás óta pedig a szovjet tagországokból az atombombákon kívül bármilyen fegyverzet külföldre került.
Ezen torpedókon kívül Iránba kerültek Sunburn NATO kódnevű szuperszónikus hajó elleni rakéták is, amely ellen nagyon nehezen képesek védekezni az amerikai hajók, és mióta Saddam Irakban teljesen elrejtette a Scudjait az amerikai légierő elől, azóta tudjuk, hogy a mobil indítóállásokon mozgó eszközöket nehéz megsemmisíteni (annak idején az amerikai lopakodót lelövő Dani Zoltán is alakulata gyors mozgatásával érte el a találatot és alakulatát a háború végéig nem bombázták le).
Az irániak az Izraelt elérni képes ballisztikus rakéták számában és minőségében is nagy eredményeket értek el azáltal, hogy több robbanófejes, manőverezésre képes robbanófejekkel felszerelt rakétákat gyártanak, amik nagyságrenddel megnövelik az elfogandó célok számát, és az átjutó robbanófejek arányát, ezáltal okozván Izrael területén több száz/ezer halottat.
A törpetengeralattjárók életképességét pedig a közelmúltban dél-koreai Chonhean hadihajót elsüllyesztő észak-koreai minitengeralattjáró helyezte a katonai elemzők középpontjába, amely hajó közelébe a tengeralattjáró teljesen észrevétlenül jutott.
Az amerikaiaknak az is súlyos probléma lenne, hogy a Perzsa-öböl sekély vizében egy oceánjáró tengeralattjárónak gondot okoz, hogy ne ütközzön a fenéknek, ami a 40 kilométer széles szoros körzetében még súlyosabb probléma. Ugyanis a szorosban a nagyobb járművek csak a középső 2 kilométer széles szakaszon nem futnak zátonyra, így ott az amerikai tengeralattjárók és hadihajók manőverezési képességei még korlátoltabbak. Emellett néhány évvel ezelőtt egy jóval nagyobb kínai tengeralattjáró is észrevétlenül felemelkedett egy amerikai anyahajó mellett.
Az amerikaiaknak az is súlyos probléma lenne, hogy a Perzsa-öböl sekély vizében egy oceánjáró tengeralattjárónak gondot okoz, hogy ne ütközzön a fenéknek, ami a 40 kilométer széles szoros körzetében még súlyosabb probléma. Ugyanis a szorosban a nagyobb járművek csak a középső 2 kilométer széles szakaszon nem futnak zátonyra, így ott az amerikai tengeralattjárók és hadihajók manőverezési képességei még korlátoltabbak. Emellett néhány évvel ezelőtt egy jóval nagyobb kínai tengeralattjáró is észrevétlenül felemelkedett egy amerikai anyahajó mellett.
A másik fő észrevétel, hogy a tengeralattjárók nem csak torpedókkal lehetnek veszélyesek, hanem elaknásításra is lehet őket használni, amit még ma is rendkívül nehéz megszüntetni, főleg ha nagy területen történik és hónapokra megbéníthatják vele a Perzsa-öböl hajóforgalmát, ami a torpedóknál sokkal racionálisabb fenyegetést jelenthetne, mivel a nagyon olajpazarló amerikai gazdaságot rendkívül nehezen érintené.
Emellett Irán meg tudja előzni, hogy meglepetésszerűen megtámadják az elmúlt években kiépült hosszúhullámú radarrendszerével, amivel a lopakodó repülőgépeket is akár több száz kilométeres távolságból érzékelni lehet, illetve akár már a bázisuknál felszálláshoz készülődő gépeket is érzékelik, mivel ezek radarok kihasználhatják, hogy a magaslégkör és a földfelszín között pattog a jelük, amivel a látóhatár mögé is beláthatnak.
Az oroszok egy ilyen Szentpétervár mellett telepített radarral látják egész Európa fölött a repülőgép mozgásokat. Így ezek a rendszerek időben riadóztathatják Iránt a készülő támadásról, és elkezdheti mozgósítani a haderejét és ami talán még fontosabb: a perzsa nukleáris program szakembereit időben ki tudják menekíteni a létesítményekből, fontos kutatási anyagokkal együtt, így majd máshol fojtatódhat a program.
Az oroszok egy ilyen Szentpétervár mellett telepített radarral látják egész Európa fölött a repülőgép mozgásokat. Így ezek a rendszerek időben riadóztathatják Iránt a készülő támadásról, és elkezdheti mozgósítani a haderejét és ami talán még fontosabb: a perzsa nukleáris program szakembereit időben ki tudják menekíteni a létesítményekből, fontos kutatási anyagokkal együtt, így majd máshol fojtatódhat a program.
Hosszú távon Irán biztosan elvesztené a tengeri és légi ellenálló képességét, de attól még súlyos gazdasági károkat képes okozni, emellett az elszenvedett veszteségek a nyugati közvélemény alacsony veszteségtűrő mivolta miatt a nyugati kormányokat komoly megfontolások elé teszik.
Szebb Jövőt!
(Olvasónktól)
