Egész egyszerűen nem érem fel épp ésszel, hogyan lehetséges az, hogy ezt a nemzetalázó, aljas botorságot a mai napig is tanítják, taníthatják, sőt most az új nemzeti tantervben megerősítést is kap. Hogyan lehet az, hogy a XXI. század hajnalán a cáfolhatatlan tudományos bizonyítékok ellenére se emeli fel a szavát miatta a hazai tudományos elit, az MTA? És miért nem tesz meg mindent, hogy véget vessen a már több évszázadra visszanyúló, a nemzettudatot sorvasztó gyalázatnak?!

De vegyük górcső alá a problémát, és haladjunk sorban! Lássuk, honnan datálódik, miért és mikor indult útnak e nagyszerű elmélet karrierje!

A mohácsi tragédia után nyakunkba telepedő osztrák-német Habsburg-dinasztia mindig is lenézéssel, sőt megvetéssel kezelte a magyarságot. Az országunk, a trón, a korona birtoklása a fogukra való volt, de maguk a magyarok, vagyis mi, Árpád büszke népe csak állandó problémaforrás. Nem csak maga a Habsburg uralkodók általában, de a bécsi kamarilla, a mindenkori császár tanácsadó testülete is mindig rosszakaratú volt a magyarsággal szemben.

A francia Talleyrand gróf (1754-1838) az ismert adoma szerint így szólt egyszer Napóleonhoz: "Felség! Régi szokásuk a magyaroknak, hogy felnéznek nagyjaikra és büszkék múltjukra. Vedd el e nép múltját, és azt teszel velük, amit akarsz." Ha nem is Napóleon, de a sápkóros Habsburg-fattyak megfogadták a francia császár külügyérének tanácsát!

Bécsi döntés volt, hogy a rebellis magyarsággal szemben, mely a Habsburg uralkodóház ellen 1848-ban már negyedszer fogott fegyvert, lélektani hadjáratot kell indítani. A magyarság nemzeti büszkeségét és ősi származásának tudatát kell megsemmisíteni, ezért a magyarságot a fehér fajnak a legalacsonyabb kultúrfokán élő népétől kell származtatni.

Kiagyalták, hogy Európa keleti, legmostohább éghajlatú vidékén i.e. IV-III. évezredben finnugor alapnyelvet beszélő ősnép élt, s ettől az ősnéptől származnak az északi területen élő finnugor (gyűjtőnév) népek. Majd a magyar és a finnugor nyelvek rokonságának konkrét bizonyítékából önkényesen azt az állítólagos magyar őstörténelmi tényt is kiokoskodták, hogy a honfoglaló magyarok elődei a finnugor népek etnikai közösségéből való kiválás után az V. században a Kaukázus vidékére vándoroltak és vitték magukkal azt a nyelvörökséget, amelyet a finnugor őshaza területén örököltek. Ezért csak azok az ősmagyar szavak, amelyek a finnugor nyelvek szavaiból származtathatók. A többi magyar szó pedig mind olyan jövevényszó, amelyeket a magyarok különböző korokban, különböző területeken, különböző népektől vettek át.

E kitűnő elmélet szerint a honfoglaló magyarság olyan finnugor eredetű, harcias lovasnép volt, mely fejletlen nyelvének szószegénysége miatt a Duna-medencei szlávoknál megismert tárgyak, fogalmak megnevezésére, amelyeket saját nyelvén megnevezni nem tudott – sok szláv szót kényszerült átvenni. Az a nép pedig, melynek szókincsében olyan kevés az ősmagyar szó, és amely olyan sok szláv, germán, latin, stb. szót kényszerült átvenni, mint a magyar, a műveltségnek igen alacsony fokán állott és föltétlenül analfabéta volt.

Ez hát a kezdet, az a XIX.századi alap, amire tovább és tovább építkeztek oly szilárdan, hogy az a mai napig is (látszólag) rendíthetetlenül áll! Áll, és butítják vele ifjúságunkat nemzedékről nemzedékre! Csont nélkül veszik el, törik le a magyarok büszke nemzettudatát már az iskolában! És hogy ez most is így van, ez már nem a lóképű, sápkóros, beltenyésztett Habsburgok sara! Nem, nem... Ez már a mi gyalázatunk! A tudományos elitünké, mert hagyják, és a miénk, átlagpolgároké, mert tűrjük!

Pedig!... Pedig a mai, modern tudomány talán legfiatalabb, de legdinamikusabban fejlődő ága, a genetika egyértelmű és cáfolhatatlan bizonyítékát adta, hogy legendáink igazak, a magyar a világ egyik legrégebbi európai népe!

De lássuk, mit mond konkrétan a genetika!

A hazai források ezen a területen ugyan elég szűkösek, de a nagy nemzetközi populációgenetikai vizsgálatokba legtöbbször minket is bevontak. Ezek révén egyre több adat áll a rendelkezésünkre. Ezek az adatok pedig szöges ellentétben állnak a "hivatalos" történelmünkkel! Ezek a nemzetközileg jegyzett és elismert(!) genetikai vizsgálatok ugyanis egyáltalán nem igazolják se "finnugor", se "török" eredetünket. Egyértelműen bizonyítják, hogy mi, magyarok nem vagyunk se finnugorok, se törökök! Hogy lehet ez? Egyszerű az adekvát válasz: azért, mert a genetika a finnugrizmussal és a turkológiával ellentétben valódi tudomány!

A külföldi vizsgálatok közül a legismertebb a Semino-féle, 2000-ben elvégzett sorozat, mondhatni mérföldkő a nemzetközi összehasonlítások területén. Az általuk elvégzett Y-kromoszómás vizsgálatok szerint: "A magyar férfiak 60%-a az EU-19-es - őskőkorszakbeli - ősapa leszármazottja. ...A magyar férfiak további 13,3 %-a az EU-18, 11 %-a az EU-7, és 8,9 %-a az EU-4 ősapa utóda. Mindez azt jelentheti, hogy a jelenlegi magyar férfiak 93,3 %-a négy ősapától ered, és 73,3 %-a már az őskőkorszakban itt élt férfiak utódja."

További fontos megállapítása volt a Semino-féle vizsgálatnak az, hogy az urali népekre jellemző TAT (EU13+EU14) a magyarokból teljesen hiányzik!

Szabó István Mihály a következőképpen kommentálta mindezt:

"2000-ben, a világ egyik legautentikusabbnak elismert folyóiratában, az USA-ban megjelenő Science-ben, Semino és 16 genetikus munkatársa közös közleményt tettek közzé. Kiterjedt összehasonlító populációgenetikai vizsgálataik alapján állást foglaltak az európai népek genetikai rokonsági kapcsolatairól... E vizsgálatok keretében, reprezentatív mintákon, genetikailag a magyar népességet is elemezték.

Népünk vonatkozásában az alábbi megállapításokat tették:

1. A magyar nép ősei a napjainktól számított 40-35 ezer évvel ezelőtt Európában elsőnek megjelent europoid őstelepesek között voltak.

2. A magyar nép populációgenetikai szempontból ma Európa egyik legkarakterisztikusabban elhatárolható népessége (amire az Eu19 haplotípus - őskőkori genetikai marker - igen magas, kontinensünk népei között a magyarokban legmagasabb százalékarányban kimutatható jelenléte utal).

3. A magyar nép legközelebbi - genetikai szinten igazolható - rokonai a lengyel, az ukrán, továbbá a horvát nép.

Semino és társainak közlése az első olyan nyugat-európai tudósoktól származó kollektív állásfoglalás, mely a magyarság őseurópai származását ismeri el."

Seminoék eredményeit persze máig kétségbe vonják azok, akik másra számítottak, de a későbbi vizsgálatok csak megerősítették őket.

"A genetikusok a magyarok esetében tudnak arról a látszólagos ellentmondásról, hogy míg a nyelvük és eredetük nem indoeurópai, a genetikai összetételük viszont európai... Elgondolkodtató, hogy az EU19 marker a magyarokat a lengyelországi és ukrajnai recens népességhez kapcsolja, márpedig azt komolyan senki sem gondolná, hogy a magyarok lengyel vagy ukrán, vagy fordítva: a lengyelek és az ukránok magyar származásúak volnának."

Itt most célszerű megállni, és a tényeket elválasztani a szövegkörnyezettől. Az ugyanis - feltehetően szándékosan - vakvágányra tereli a lényeget! Genetikailag olyan, hogy "indoeurópai" nem létezik! Nincs "szláv" sem, csak "európai" - értik ez alatt éppen a magyarságra legjellemzőbb haplotípusok csoportjával jellemezhető népeket. Ezzel szemben az idézett szöveg azt sugallja, hogy nyelvünk és eredetünk mégsem európai, azaz mi valójában nem Európából származunk. Vegyük észre: ez csak az eddig hirdetett hamis történelem állítása, ami - ha jól figyeltünk - éppen most cáfoltatott meg! Kiderült ugyanis, hogy a mai magyar nép genetikailag európai, sőt, "őseurópai". (Természetesen a nyelvünk is az.)

"Elgondolkodtató, hogy az EU19 marker a magyarokat a lengyelországi és ukrajnai recens népességhez kapcsolja..." (Itt valamiért kihagyták a horvátokat, az osztrákokat, a szerbeket és a szlovákokat.) Bizony, elgondolkodtató! De ha már tudjuk, hogy őshonosak vagyunk a Kárpát-medencében, és hogy az újkőkori őseink innen terjeszkedve népesítették be a környező területeket is, akkor ez nem is annyira meglepő, mint inkább magától értetődő! Hozzájuk tartozunk, pontosabban ők hozzánk. Legközelebbi genetikai rokonaink, és ezt nem lehet semmiféle ázsiai magyar betolakodással megmagyarázni! Ha mi onnan jöttünk volna, akkor nekik is onnan kellett volna jönniük. Ha viszont ők nem, akkor mi sem! Ezt diktálja a tiszta logika.

A Magyar Tudomány szerkesztői ezúttal is élnek a régi finnugrista módszerrel: a más véleményen lévők szájába adnak egy állítást, amit aztán ők maguk cáfolnak, miközben igyekeznek nevetségessé tenni "ellenfeleiket". Ezzel itt egyúttal meg is kérdőjelezik a kényszerűen beismert tényt: "...márpedig azt komolyan senki sem gondolná, hogy a magyarok lengyel vagy ukrán, vagy fordítva: a lengyelek és az ukránok magyar származásúak volnának." Olyannyira nem, hogy ezt nem is állította senki. Ami viszont a közös génekből feltétlenül következik az az, hogy ezek a népek és a magyarok részben közös ősöktől származnak.

Nézzük ezek után a hazai vizsgálatokat! Hazai kutatóink kezdetben mindenáron a honfoglalók csontjaiból akarták meghatározni a magyar géneket. (Az "urali gén" megtalálására úgy nyilván több esélyük volt, ők pedig mindenáron azt keresték. Persze ők sem találták.) Nyilvánvaló azonban, hogy ha mi, mai magyarok valóban a saját őseinket keressük, akkor mindenekelőtt a saját jellemzőinket kell meghatároznunk, azokból kell kiindulnunk! Már csak azért is, mert nem kizárólag a honfoglalók utódai vagyunk, ezt már régen tisztáztuk. És hogy az eredményeket ne lehessen félremagyarázni, szögezzük le azt is: géneket nem lehet "kölcsönözni", "átvenni" stb., csak és kizárólag örökölni! Azok teljes egészében a valódi őseink hagyatékai. Leegyszerűsítve és megfordítva a képletet azt is mondhatjuk, hogy amilyenek mi vagyunk, olyanoknak kellett lenniük az őseinknek is. (Ezért sem lehettek alacsony termetű, görbe lábú mongolidok.)

"A recens minták azt mutatják, hogy a 132 magyarországi és 99 székelyföldi férfitól, valamint ugyanolyan 113, illetve 84 nőtől nyert minta összetétele nem különbözik egymástól, és valamennyiüknek jó kilenctizede az európai őslakosságéval egyezik meg. Ez egyértelműen a mai magyarság genetikailag európai eredetét jelzi" - olvashatjuk a Magyar Tudomány említett számában. Fontos észrevenni: a székely és a magyar nem különbözik egymástól!

"Súlyos történeti következtetést készít elő a körülmény, hogy a Raskó és csoportja által sikeresen izolált 27 db 10-11. sz.-i genetikai mintán belül az egyik legjelentősebb csoportot az európai lakosság legősibb rétegére utaló markerek jelentik, s mindössze két egyéné mutat ázsiai eredetet. ...Tehát a mai magyarság szerológiai, és genetikai összetételében egyértelműen kimutatott európai jelleg, ugyanakkor az ázsiainak hiánya nem egyedül az eltelt ezer év keveredéseinek köszönhető, hanem már a honfoglalás- és Szent István-kori Magyarország lakossága is szinte kizárólag biológiailag európai eredetűekből állt."

Hogy is van ez?

"...a Kárpát-medencébe érkező ázsiai eredetű csoportok genetikai lenyomata természetes módon kihígulhatott. Kérdés azonban, hogy ez a hígulási folyamat egyenletes módon, évszázadonként csökkenő tendenciát mutatva ment végbe, vagy már az Árpád-kor első évszázadának végére minimálisra csökkent az ázsiai eredetű népességcsoportok aránya. Ez utóbbi esetben ugyanis arra a következtetésre kell jutnunk, hogy a Kárpát-medence népessége nagyságrendileg múlta felül az újonnan érkezők számát..."

Igen, erről van szó! A Kárpát-medence lakossága nagyságrendileg múlta felül a honfoglalók számát, ezért a mai magyarság őseinek is elsősorban őket kell tekintenünk. Ne tagadjuk meg azért Árpád népét sem! Ázsiai eredetük csak egy homályos hipotézis, több mint valószínű a kutatási bizonyítékok tükrében, hogy tévedés. Sokkal valószínűbb (sőt már részben bizonyított), hogy azért nem találják az ázsiai származás egyértelmű genetikai nyomait, mert ők (Árpád népe) is csak hazatértek őseik földjére!...

Láthatjuk hát, a modern tudomány pontról pontra megcáfolta (és megcáfolja) a nemzetgyalázó finnugor-elméletet! Akkor?... - kérdezem én, hogyan tűrhetjük, hogy felnövekvő ifjúságunkat még mindig ezzel a tudománytalan, többszörösen megcáfolt lelki métellyel fertőzik? És hogyan lehet, hogy ezt még mindig eltűrjük?!

(Zsuffa Sándor, Szabó István Mihály munkája, valamint Dr. Czeizel Endre: A magyarság genetikája, és Tóth Imre: Génjeink c. könyve alapján, illetve arra építkezve írtam ezt a bejegyzésemet.)