 |
Szepesi György 1922-ben született, s egyike volt azon zsidóknak, akiket a második világháborúban Magyarországot megszálló szovjetek rászabadítottak a magyar sajtóra, politikai, kulturális és gazdasági életre. Ezek az emberek és utódaik mondják meg ma is a magyaroknak azt, hogy mi a helyes és mi az elfogadhatatlan. Kivételezett, fajvédelmi kirekesztésen alapuló társadalmi helyzetüket korábban a megszálló Vörös Hadseregnek, s mostanában jórészt az elbutított, proli rétegek szavazatainak köszönhetik. A kivételezettek ezért 1956-ban – tisztelet a kevés kivételnek – gyorsan elkezdték csőcselékezni a szovjet uralmat lerázni kívánó forradalmárokat. Így tette ezt Szepesi György is.
Szepesi György az izraeli újságnak adott interjú folyamán elmondja, hogy Friedländler Györgyként látta meg a napvilágot. Paul Lendvai nemrégiben megjelent ÉS-beli cikke szerint az egykori sportriporter Galambos fedőnéven 1950-től a „belső reakció elhárítására” szakosodott BM Politikai Nyomozó Főosztályának besúgója volt. Lendvai leleplezése után Szepesi nem volt hajlandó kommentálni az ügyet.
Budapest díszpolgára és a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjének tulajdonosa 1956-ban is tudta, hogy kiket kell szolgálnia, melyik oldalra kell állnia. A Kossuth Rádióban 1956. október 24-én sugárzott beszédében a „sportolók nevében” többek között ezt mondta: „Értsétek meg, hogy azok, akik most rombolnak, gyilkolnak, rabolnak, s akik a ti békés tüntetéseteket vérfürdővé akarták változtatni, a magyar ifjúság jövőjét próbálják tönkretenni.”
A sportolók persze előzetesen semmit nem tudtak a nevükben elmondott beszédről, s ezért Gyarmati Dezső, Kárpáti Rudolf és mások követelték, hogy Szepesit többet ne engedjék mikrofon elé állni. Volt neki egy másik emlékezetes alakítása is 1956-ban, amikor a Rádió épülete előtti tüntetésen a Bródy Sándor utcai főbejárat fölötti erkélyre kiállva elkezdte csitítani és hazatérésre rábírni a forradalmi tömeget. Az emberek meg elkezdték kővel dobálni, mire Szepesi ijedten visszafutott az épület belsejébe.
S ezek után térjünk vissza az április 21-én megjelent interjúra. „Ötven éves sportriporteri munkám elismeréseként 1995-ben, az én kérésemre, meghívták magyarországi vendégjátékra az izraeli labdarúgó-válogatottat. Izrael kettő nullra győzött, mondja elégedett mosollyal Szepesi György.”
Szepesi elmeséli az izraeli újságírónak, hogy 1944. december 1-jén Budapesten teljes bőrönd hamis személyi okmányokat cipelt egy megadott címre, de útközben összetalálkozott járőröző nyilasokkal, akik elől elfutott és megmenekült.
A szocializmus dédelgetett riportere nem beszélt az 1956-ben betöltött szerepéről és ügynöki múltjáról. A héber lap azonban eléggé furcsa módon, de mégis az olvasó tudomására hozza Szepesi besúgói mivoltát. Az interjú zárásaként olvashatjuk, hogy kifelé menet a tolmácsnő felindultan közli az izraeli újságíróval, hogy Szepesi „elfelejtett” beszélni arról, hogy Magyarországon mennyire felkorbácsolta az indulatokat a nemrégiben nyilvánosságra hozott ügynöki múltja, amelyet okmányokkal is bizonyítottak.
S hogy miként reagált erre az izraeli újságíró a besúgó zsidó elítélése helyett, okulásként álljon itt a pontos idézet: „A szélsőjobb Magyarországon nyíltan és arcátlanul felüti a fejét, miközben az ottani társadalmi közmegegyezés értelmében szinte már >>bontonnak<< (jó modor, illendőség – a szerk.) számít az antiszemitizmus. S ezért aztán nem nagyon lehet elítélni a zsidókat a kommunizmus támogatása és ellenzőinek besúgása miatt.”
S hogy még világosabb legyen az izraeli üzenet: A zsidók mindent megtehetnek más népek ellen a hatvanöt évvel ezelőtt, illetve az utóbbi időkben történtek miatt. Szepesi is azért állt be besúgónak 1950-ben, mert az elmúlt néhány évben színre lépett a szélsőjobb”. Ez a talmudista logika.
Júszef el-Kudszi – Kuruc.info
Kapcsolódó:
