Kezdjük az elején: Balassagyarmat kinyilvánította, hogy Fico nem kívánatos személy városukban. Ő ezt magasról leszarta, elvégre ki ez a mádársková polgármester? Mit gondol, megszabhatja ő minden szlávok legnagyobb szlovákjának, hogy hol és mikor közlekedjen? Hát, nem! És tényleg nem. Átjött Balassagyarmatnál - megmutatva nekünk is, magyaroknak, hogy puhapöcs Sólyomnak is lett volna más megoldása -, negyedórát várakoztatta a libatolvaj kormányfőt, akivel csak antimagyarizmusukban hasonlítanak, de abban mint két tojás, és a környéken tüntető pár száz magyarnak megmutatta, hogy vannak droidabbak is mint a magyarországi homárőrök, a szloták kommandósok. Akik vígan száguldoztak géppuskával felszerelt autójukon – nyitott ajtók mellett – Szécsény történelmi utcáin. Fico Magyarországon járt. Még... Jövőre lehet, hogy Szlovákiába jön majd.. Ha ennek a szocionista bandának a politikusi képességein múlik, akkor biztosan.

A találkozó azt hozta, amit vártunk: semmit. Libajnai még úgy nyilatkozott, hogy minden közeledés alapfeltétele, hogy Ficoék eltöröljék a nyelvdekrétumot. Ők ezt persze nem tették, nem is fogják megtenni, ennek ellenére Tollas Gordon közelítette az álláspontokat, 11 pontban meg is egyeztek, lesz majd mindenféle vegyes bizottság, amelyek aztán hol itt, hol ott üléseznek, egészen addig, míg már csak ott lesznek ülések. Vagyis itt, de akkor az már ott lesz... Egyelőre viszont ami marad az a nyelvdekrétum, vagyis, ha magyarul küldöd el a kéregető cigányt az anyjába, akkor ötezer euród bánhatja.

Történik mindez az Európai Unióban, ahol elvileg mindenki testvér és szereti egymást, az uniós szervek mély hallgatása mellett. Gordonkának már csak egy menekülő útvonala maradt, amit Fico hidegvérrel hagyott meg neki – hadd fussál bele egy újabb pofonba, gondolhatta – azt, hogy az EBESZ-hez forduljon a két fél. Tudja azt jól, hogy az a füle botját sem fogja mozdítani, mint ahogy egyetlen európai szerv sem foglalkozik a magyarokkal. Kivétel persze, ha a zsidó alapítvány kéri. A hírek szerint az EP-ben meg fogják tárgyalni a magyarok körében megjelent szörnyű, fasiszta vírus problémáját. Aztán folytatják tovább a munkát, az Unió építését Benes- és nyelvdekrétummal együtt.

A tót-magyar konfliktus origóját egy Fradi-szurkoló foglalta össze a legjobban, igaz, kissé plasztikus megfogalmazásban, de a lényeget tekintve tökéletesen. A Fradidrukker fórumán (mindennap átböngészem) olvastam. Kozel írja a következőket:

Sommás megállapítás: lehet vele vitatkozni, lehet a szavain így vagy úgy lovagolni, akár sápítozni a vulgáris megfogalmazáson, de a lényegét tekintve igaz. Sajnos ez van. Gordonkának összefirkálták a határidőnaplóját, és nem volt aki szóljon neki: a melegfesztivál szombaton volt Budapesten, ez itt most Szécsény és csütörtök van. Libajnai pedig a ratyiparádé homárjait is megszégyenítő módon térdelt le Ficónak...

Talán akkor kellett volna átküldjük az első rakétát, amikor laposra verték magyarságuk miatt a Fradi-drukkereket, még '92-ben. Lehet, hogy akkor térdelt le először kormányunk és tátotta nagyra a száját? Igaz, előtte már volt Bős-Nagymaros, azt megelőzően meg ki tudja mi... Lényeg, hogy egyszer valamelyik cionista politikusunk letérdelt a lábuk közé, és azóta az összes magyarországi állami vezető, az ún. közjogi méltóságok melléje térdeltek.

Azóta ők ennek megfelelően kezelnek minket, és itt jön be a képbe az, hogy a Jobbik parlamenti jelenléte már csak ezért is létszükséglet. Legyen végre egy olyan – polgárok által megválasztott – politikusunk a Parlamentben, aki képes ilyenkor karakán, konfliktusokat is felvállaló kiállásra. Azért, hogy a tótok ne keverjék össze a magyarságot azzal a néhány tucatnyi hímringyóval, akik ma a budapesti parlamentben tömik a zsebüket. Ellenkező esetben azt is megérjük, hogy az Unió békéltető szándékának a segítségével a szlovákok bekebelezik egész Magyarországot. Lehet, hogy ezzel még jól is járnánk, megszabadulnánk a magyarul beszélő cionista hordától és lenne egy sokkal nagyobb országunk, kb. 14 millió lakossal, amiből kb. 11 millió magyar ajkú. A tótoknak meg adunk majd valami autonómia-félét ott fent északon, egy olyan megyényi területen.

Magyarországon a mélyreható, radikális változtatások elindítása létkérdés. Lehet itt viccelődni, ironikusan önkritikát gyakorolni, elkülöníteni a nemzetet az államtól, tüntetni, az EU által nyújtott segítségről álmodozni stb. A hatalom részleges megszerzéséről és annak helyes alkalmazásáról nem mondhatunk le és nem is halaszthatjuk tovább. Különben a fenti keserű viccek valósággá válhatnak. Legyen már vége egyszer ennek a rémálomnak! Ébresztő!