Ajánljuk Somogyváry Gyula És mégis élünk c. regényét a Rongyos Gárdáról
2007-09-28. 03:04
A legjobb könyv
a Rongyos Gárdáról |
Az agyonhallgatott Rongyos Gárda szabadságharcosai történelmünk legnagyobb példaképei közé kellene hogy tartozzanak. Egy jobb korban talán majd izgalmas játékfilm is készül róluk... Addig is, míg hatalomra nem kerülünk, egy pompás forgatókönyv már olvasható romantikus regény formájában. Ajánljuk a szombati emléktúra részvevőinek és a Magyar Gárda minden tagjának!
A "Gyula diák" néven ismert hazafias író, költő akkor sem hallgatott, amikor a Gestapo, majd az ÁVH fogságában sínylődött. Szülőfaluja, Füles ma Ausztiáé; talán ez is motiválta, amikor a Rongyos Gárda nyugat-magyarországi, honvédő hőstetteit megírta.
Somogyváry Gyula regénye egy testvérpár romantikus szerelmi történetében hazánk egyik legtragikusabb korszakát idézi fel, az 1920-21-es éveket. Trianon döntéshozó urai Nyugat-Magyarországot is el akarták csatolni - szövetségesünkhöz, Ausztriához! De akadt egy maroknyi népesség, amely fellázadt az igazságtalan döntés ellen. A Rongyos Gárda: egyetemisták, gazdalegények, veterán frontkatonák, volt különítményesek, magyarok, németek, horvátok harcoltak az országrész megmaradásáért. Hősies küzdelmük a híres, kikényszerített népszavazásig vezetett, ahol Sopron a leghűségesebb magyar városnak bizonyult.
Az És mégis élünk c. regény szinte teljesen történelmi tényeken alapul. Bepillantást nyerhetünk pl. az akkori budapesti közállapotokba: "ínség volt akkor mindenütt. Hiába volt ármegállapító bizottság. A falu dacolt a várossal, amelynek nem tudta elfelejteni, hogy onnét kapta a forradalmat meg a bolsevizmust. Nem hozta be terményeit a piacra." A szerbek Baranyából való kivonulása kapcsán pedig ezt olvashatjuk: "Boldog zászlóaljak, amelyek megérhették, hogy bevonulhassanak! Pesten mégis arról beszélnek az emberek, hogy ki a karlista és ki a szabadkirály-választó, szervezkednek-e a turániak, meg a Makkabeus-ifjak? S vajon melyik jobb üzlet: a Hengermű-részvény avagy a Papíripar? Ellegyintem magamtól ezt a beteg világot, s visszatértem a napok számolásához. (Ti. esküvőre készült - a szerk.) Tudom, hogy ez gyöngeség volt, hogy férfiatlanság volt, de az vessen rám követ, aki még nem volt vőlegény." Hajh, bizony én is át tudom érezni ezt... Hiszen mikor harci lázban éghetnénk, pótcselekvésekkel múlatják az időt. A beteg társadalom elől már-már én is a szerelembe menekülnék... De várjunk még azzal egy hónapot!
Ha Trianonban elszakított területeinkre látogatunk, bennünk is hasonlók fogalmazódnak meg, mint a regény főszereplőjének gondolatai: "Milyen gyönyörű ez a Nyugat-Magyarország! És mi, erdélyiek, tiszántúliak nem is ismertük, nem láttuk. Nem tapintottuk meg minden szépségét, nem ízleltük meg ezüstszínű patakjait, nem simogattuk füvét, virágját. Pedig ezer évig a miénk volt... Pest, az aszfaltsivatag, ma sem tudja, mi ez. Az most is tőzsdézik. Politikai kakasviadalokat rendez."
És nem tudom megállni, hogy még egy részletet közöljek arról, ami az Õrvidék kitűzött átadása előtti napokban Sopronban, az augusztus 20-ai szentmisén történt: "Csak az orgona mennydörgött és kesergett a szorongó tömeg feje fölött, a roppant templom hétszáz éves boltozata alatt. Majd kifordult a miséző pap, és áldásra emelte a kezét. Már régen vissza kellett volna fordulnia az oltárhoz, hogy belekezdjen az utolsó evangéliumba. S ő még mindig csak állott, dermedten állott, nézte a népét, és vállain rázkódni kezdett az aranyos miseruha. Végül lehajtotta fejét, s szinte ráborult a misekönyvre. Valahol a tömegben felnyögött valaki: "Sír a plébános... Zehetbauer plébános úr..." A férfiak szája megvonaglott, az arcuk rángatózni kezdett, s elboruló szemmel bámultak föl a boltozatra, a boltozaton függő óriási feszületre. Az asszonyok lehajtották a fejüket, vigasztalan bánattal. És ekkor hatalmasan preludálni kezdett a mennydörgő orgona. Ez a hang torkon ragadott mindenkit. Az összeroskadt tömeg fölemelkedett mint az erdő." Valahogy így indult honvédő szabadságharcára Nyugat-Magyarország népe, melyről az akkori kormány már lemondott.
Már az összes eddig megjelent "rongyos-könyvet" mohón elolvastam, de ez a legújabb csak akkor került a kezembe, amikor a "Gyula diák" unokája (az ő neve is Somogyváry Gyula) a Jobbik egyik 2004-es keresztállítási rendezvényén egy tiszteletpéldányt ajándékozott nekem. Az És mégis élünk c. mű méltó emléket állít a Rongyosoknak. Élvezetes regény, de nem könnyű rongyossá olvasni: kemény fedeles, igényes kiadvány.
A szocializmus után eddig az alábbi könyvek jelentek meg a Rongyos Gárdáról:
- A trianoni boszorkánykonyha c. könyv A nyugat-magyarországi felkelés 1921-ben c. - 8 oldalas - fejezete (Kráter Műhely Egyesület, 1993; írta: vitéz Kollányi Károly; A trianoni boszorkánykonyha a szerző Kárpáti trilógia c. kötetében is megjelent (Kráter Műhely Egyesület, 2005); a fejezet előtt lexikális összefoglaló a mai osztrák tartomány 309 lakott helye közül 26 város és község gazdag magyar múltjáról)
- A Rongyos Gárda harcai 1919-1939 (Magyar Ház Kiadó, Bp.,1999; az 1938 - vagy később - megjelent, azonos című alapkiadást írta: Egy rongyos)
- Az Erő útján - A Rongyos Gárda küzdelmei 1919-1939 (Magyar Ház Kiadó, Bp., 2000; alapkiadások: Ádám T. István: Soprontól Munkácsig, Bp., 1935; Egyedy Balázs Dénes: Rongyosok, Bp., 1939)
- Menetelünk tovább, senkire sem hallgatva - Kémeri Nagy Imre élete (40 oldalas füzet; írta: Erőss Zoltán, kiadó és dátum nélkül, a századforduló környékén jelent meg)
- Rongyosok (ifjúsági regény; Prudencia Kör, 2003; írta: Pajor András)
- És mégis élünk (Auktor Könyvkiadó, 2004, Bp.; írta: Somogyváry Gyula)
- A nyugat-magyarországi felkelés (Magyar Ház Kiadó, Bp., 2006; alapkiadás: Dr. Héjjas Jenő: A nyugat-magyarországi felkelés, Kecskemét, 1929)
Ha más kiadványról is tud, írja meg a hirlevel@kuruc.info címre!
Vákno Õdel - Kuruc.info |
