Felvidékünkön egyre nagyobb méreteket ölt a "szlovák" egyéniségek dicsőítése: a "Szlovákia uralkodóit" (Stefan I., Belo IV., Jan Hunady, Matej Korvin és társaik) ábrázoló naptár után kibocsátottak egy fölöttébb jól sikerült posztert is:

"Szlovák egyéniségek arcképcsarnoka" - katt a képre a nagyobb méretért!
Szép színes lista, ugye? Nos, bekeretezve azok a "szlovákok", akik magyarok voltak:

A plakát eredetileg a pánszláv unió honlapján szerepelt, de jelenleg valamiért nem érhető el - talán bővítik a listát további magyarokkal...
Az itt szereplő, "szlováknak" hazudott magyarok egy részével már foglalkoztunk korábban, pl.:
- "Született 1720-ban Szlovákiában" - Jedlik Ányos, Hell Miksa és a többi "szlovák" feltaláló
- Szlovákgyártás, II. rész: Mikoviny Sámuel, Konkoly-Thege Miklós, Herman Ottó és Gerster Béla sem magyar
- "Frantisek List" azt vallotta, magyar, tehát ő is szlovák volt - fedezte fel egy tót "tudós"
- A történelemrablók új trükkje: "földijeiknek" nevezik a magyar történelmi személyiségeket
Akik a fenti összeállításokból kimaradtak:

"Juraj Pohronec Slepciansky"
"Uhorsko nádora és érseke (esztergomi érsek – a szerk) – a legmagasabb vallási méltóság, író, filozófus, jogász, grafikus. Mint diplomata 1683-ban nagy anyagi és szellemi támogatást nyújtott, hogy támogassa a lengyel és litván seregek jelenlétét, Sobieski János vezetése alatt, a török elleni háborúban, amivel jelentősen hozzájárul a török kiűzéséért Európából."
A valóság: Szelepcsényi György elszegényedett nemesi családból származott, Szelepcsényi Miklós és Gyürky Zsuzsanna fia volt. 1666-ban Magyarország prímásává választották. 1680-tól Bars vármegye főispánja lett. Szelepcsényi életcélja volt a török veszély végleges felszámolása. Híveit többször is kérte, hogy imádkozzanak az ország felszabadításáért Szűz Máriához. Szobra van az esztergomi Nagyszeminárium épületén.

"Ján Sambucus"
"Szlovák költő, polihisztor, orvos, korában a világ legnagyobb magánkönyvtárával rendelkezett: 600 kézirattal és 3000 nyomtatvánnyal."
A Wikipédia még annyival többet tud hazudni, hogy "1531-ben született Szlovákiában", Trnavában (tehát Nagyszombatban), és Ausztriában halt meg.
A valóság: Zsámboky János adta ki Janus Pannonius verseit. A magyar törvények kiadása terén is szerzett érdemeket: kiadta Werbőczy István Tripartitumát, de elkészítette Magyarország térképét is. Történeti értekezéseket is írt Szigetvár 1566. évi ostromáról. Zsámboky sokat tett a magyar művelődés külföldi megismertetéséért. 
"Husty Zachariás Teofil"
"Orvos, a közegészségtan úttörője, bevezette a nyilvános oltást, kidolgozta az orvosi ellátás rendszerét. 1903-ban halt meg Bratislavában."
A valóság: raszinyai Huszty Zakariás Teofil az őrvidéki Ruszton született 1754-ben. Szülővárosában kezdte el tanulmányait, és 1764-től Sopronban folytatta. 1771-ben a bécsi egyetemre ment. 1774-ben a nagyszombati egyetemen tanult, ahol orvosdoktorrá avatták. Pozsonyban telepedett le, ahol gyakorló orvos volt. Nagyszabású kétkötetes munkában foglalta össze — több mint ezer oldalon — az orvos-rendészeti tudnivalókat.
"Hudec Ladislav"
"Szlovák építész, élvonalbeli építész az Egyesült Államokban. Ázsiában ő tervezte az első felhőkarcolókat, amivel új arcot adott Sanghajnak. Munkái a legmagasabb épületek voltak Kínában egész 1983-ig."

A valóság: Hugyecz László Ede magyar építészmérnök 1893-ban született az akkor még magyar Besztercebányán. Édesanyja Skultéty Paula, édesapja, Hugyecz György építészmérnök volt. A Budapesti Műszaki Egyetemen tanult 1911-től 1914-ig, s diplomája megszerzése után a Magyar Királyi Építészkamara tagja lett. 1916-ban, az első világháborúban az orosz hadsereg foglyul ejtette és Szibériába vitte. Kalandos körülmények között átjutott Kínába, ahol hamarosan Sanghaj építészeinek legmarkánsabb alakja lett. Később családjával elhagyta Kínát, és Svájcban, majd az USA-ban telepedtek le.
(Kuruc.info - olvasónktól)