Kibékíthetetlennek tűnő ellentétek feszülnek a Marosvásárhelyi Rádió magyar szerkesztőségében az újságírók többsége és Parászka Boróka szerkesztő között. A nézeteltérések gyökere Parászka három évvel ezelőtti, külsős munkatársként való alkalmazásáig nyúlik vissza, ugyanakkor a jelek szerint egyáltalán nem segítette a konfliktusok elsimítását, hogy a szerkesztő tavaly főállású státust kapott a csatornánál - írja a Krónika.
 Süt a gyűlölet a Wass Albertet is előszeretettel gyalázó erdélyi SZDSZ-maradékból |
Részlet a Népszabadság által 2013 januárjában vele készített interjúból:
- Marosvásárhelyen nehéz megmaradni magyarnak?
- Jelenleg inkább az a problémám, hogyan tudnám románul jól megtanítani a gyerekeimet.
- Parászka Borókáról kevés személyes információ lelhető fel az interneten.
- Mióta a Kuruc.info közzétette a személyes adataimat, azóta óvom a magánéletemet.A közszolgálati rádió területi stúdiójában 2012 tavaszán debütáló Parászka Boróka kezdetben a KultúrPresszó című műsort készítette Kiss Dénessel, a "társbérlet" azonban kudarcba fulladt. A lap úgy tudja, a két társszerkesztő között nézeteltérés támadt amiatt, hogy Parászka úgymond a baloldali beállítottságú meghívottakat preferálja (pontosabban - az olvasóinktól rendszeresen érkező felháborodott levelek alapján - magyarellenes szociológusokat, firkászokat és más mihasznákat hív meg rendszeresen, akikkel a szélsőséges csonkaországi és erdélyi magyarokról, valamint az ártatlan, üldözött, szeretetre méltó cigányokról és zsidókról locsog monomániásan hallgathatatlan, az emberi fül számára szinte fizikai fájdalmat okozó hangján - a szerk.), így a műsor kompromisszumos megoldásként szétvált.
- Marosvásárhelyen nehéz megmaradni magyarnak?
- Jelenleg inkább az a problémám, hogyan tudnám románul jól megtanítani a gyerekeimet.
- Parászka Borókáról kevés személyes információ lelhető fel az interneten.
- Mióta a Kuruc.info közzétette a személyes adataimat, azóta óvom a magánéletemet.A közszolgálati rádió területi stúdiójában 2012 tavaszán debütáló Parászka Boróka kezdetben a KultúrPresszó című műsort készítette Kiss Dénessel, a "társbérlet" azonban kudarcba fulladt. A lap úgy tudja, a két társszerkesztő között nézeteltérés támadt amiatt, hogy Parászka úgymond a baloldali beállítottságú meghívottakat preferálja (pontosabban - az olvasóinktól rendszeresen érkező felháborodott levelek alapján - magyarellenes szociológusokat, firkászokat és más mihasznákat hív meg rendszeresen, akikkel a szélsőséges csonkaországi és erdélyi magyarokról, valamint az ártatlan, üldözött, szeretetre méltó cigányokról és zsidókról locsog monomániásan hallgathatatlan, az emberi fül számára szinte fizikai fájdalmat okozó hangján - a szerk.), így a műsor kompromisszumos megoldásként szétvált.
Parászka az Értsünk szót című vélemény- és háttérműsorral folytatta, kollégái és a rádió hallgatósága körében azonban itteni tevékenysége is felháborodást váltott ki. A Marosvásárhelyi Rádió magyar szerkesztőségének 18 főállású tagja közül tizenöten 2013 augusztusában beadványban fordultak a területi stúdió vezetőségéhez, amelyben súlyos szakmai vétségekkel, minősíthetetlen magaviselettel vádolják kollégájukat, és javasolják külsős munkaviszonya megszüntetését.
Munkatársai felróják a szerkesztőnek, hogy nem tartja tiszteletben a közszolgálatiság alapkövetelményeit, műsorai mellőzik a kiegyensúlyozottságot és pártatlanságot, továbbá téma- és alanyválasztásában is részrehajló.
Parászka Boróka rádiós propagandát folytat, műsoraiban gyakran manipulál, eltér az igazságtól. (...) Sajtós és rádión kívüli tevékenysége során bizonyos (párt) körök és ideológiák elkötelezett támogatója, a romániai és magyarországi magyar média botrányos szereplője. (...) Olyan témákat és álláspontokat erőltet egyoldalú módon, amelyek hallgatóink többsége számára idegenek és irritálóak
– szerepel egyebek mellett a rádiósok panaszában.
Az aláírók mellékelték a rádióhallgatók különböző csatornákon eljuttatott visszajelzéseit is, amelyek élesen bírálják Parászka nemzetellenes műsorát.
A rádió honlapjára és sms-ben érkeztek bíráló levelek, sőt az utcán, a piacon megállítottak hallgatók, hogy miért engedjük be a rádióba
– számolt be a Krónikának Kádár Zoltán, a rádió munkatársa.
Kollégái szerint Parászka a Mozgó világ című kulturális-közéleti havilapban 2012-ben közölt, A köz szaga című tárcájában becsmérli a csatornát, amikor például azt írja a közszolgálati rádióról, hogy
ez az állami állat táplálkozik, emészt, kipárologtat: önálló hormonháztartása van, jellegzetes szaga.
Ugyanakkor szemére vetik azt is, hogy képtelen a csapatmunkára, kollégáival arrogánsan, minősíthetetlen hangnemben beszél, sőt szerkesztőségi viták során olyan szidalmakra ragadtatja magát, mint
Menj az anyád p...ba!
vagy
Csókoljátok meg a seggemet!
Parászka "vádlói", azaz a normalitás képviselői a mai napig nem kaptak választ két évvel ezelőtti beadványukra. Ennek fényében Kádár Zoltán a rádió munkatársainak arculcsapásaként értékeli kolléganője tavalyi, versenyvizsga nélkül történt munkakönyves alkalmazását, különös tekintettel arra, hogy sorban álltak az olyan újságírók az állásért, akik többet letettek az asztalra Parászkánál.
A Jó reggelt, Erdély! Jó reggelt, Székelyföld!, valamint a Kispad műsorok szerkesztője a szerkesztőségben uralkodó jelenlegi hangulatról elmondta, "párhuzamosan" dolgoznak egymással, az újságírók többsége beszélő- és köszönőviszonyban sincs Parászkával.
A rádiónál veteránnak számító Gáspár Sándor a Krónikától értesült arról, hogy kolléganőjüket főállásban alkalmazták.
Szomorú lenne. Remélem, nem igaz
– válaszolta a magyar adás egykori vezetője, aki művelt, intelligens emberként írta le Parászka Borókát, aki viszont szerinte is elfogult, egyoldalúan tájékoztat. Hozzátette ugyanakkor: az utóbbi hónapokban nem tapasztalt botrányos műsort a részéről.
Szász Attila főszerkesztő a lap megkeresésére elismerte, "voltak konfliktusok" a szerkesztőségben Parászka körül, szerinte "meglehet, hogy egyesekben maradtak tüskék", ám úgy véli, ma már "béke van".
"Kusza, személyek közötti problémáknak tulajdoníthatóak a nézeteltérések, de az ellene korábban felhozott vádak nagy része nem áll" – védte a védhetetlent a gazember. Hozzátette: mivel Parászkát meghatározott időre alkalmazták, a posztra nem kellett versenyvizsgát kiírni, ugyanakkor – bár ez már a csatorna vezérigazgatóján múlik – támogatja beosztottja szerződésének meghosszabbítását, mivel "emberhiány van a rádiónál". (Magyarul fentről, talán egyenesen a Szekutól jött a parancs: a nemzeti érzést és öntudatot nap mint nap romboló "küldöttet" kötelező a helyén tartani - a szerk.)
Kollégái kritikáira, szakmai tevékenységével kapcsolatos kifogásaira Parászka Boróka nem kívánt reagálni, tartva magát ahhoz az elvhez, miszerint ami a szerkesztőség falain belül történik, az a munkaközösség belügye, amit megbeszélnek a szerkesztőségi üléseken. Szerinte az újságírók munkáját a rádió szakmaifelügyelő-testületei hivatottak elemezni, ami meg is történik a csatornánál.
Nyitott embernek tartom magam, a mi szakmánk a kommunikáció, és ha itt létezik kommunikációs kudarc, akkor azon dolgozni kell. Senki és semmilyen kritika elől nem zárkózom el, nincs az a hallgató vagy kolléga, akinek ne válaszolnék a legjobb tudásom szerint
– válaszolta arra a kérdésre, hogy munkatársaival meg tudják-e beszélni a nézeteltéséreket.
Mivel a közszolgálati média belső szabályzata értelmében az újságírók kizárólag vezetőségi engedéllyel dolgozhatnak más csatornáknál is, megkérdezték az Erdélyi Magyar Televízióban külpolitikai műsort vezető szerkesztőt, hogy kapott-e erre engedélyt.
Parászka elmondta, már bedolgozó újságíróként közölte a rádióval, mely lapokban, rádióknál, tévénél dolgozik még, és eddig semmiféle jelzés, kifogás nem érkezett hozzá arról, hogy esetében összeférhetetlenség állna fenn. A Mozgó világban három évvel ezelőtt közölt, munkatársai által szintén kifogásolt írása kapcsán úgy magyarázkodott: "pesszimista, metaforában és jelképekben beszélő tárcáját irodalomként kell olvasni, és nem az állásinterjújához csatolt szándéknyilatkozatként".
(Krónika nyomán)
Aki ünnepelteti gyermekével Erdély elrablását, mert az "a nemzetek közötti barátság és egymásra találás":
A saját nemzetét gyűlölő zsidóbérenc (korábban a Hét című lapját az SZDSZ keményen pénzelte, de még így sem tudott életben maradni, ugyanis a néhány erdélyi zsidón és nemzetidegen liberálison kívül senki sem olvasta) néhány írását már közöltük függelékként egy korábbi cikkünkben, most álljon itt egy részlet az egyikből, mely élethűen bemutatja, milyen az, amikor az elmebaj párosul az ellenség imádatával. Mi csak a gyermekét sajnáljuk.
Nem lepődtem meg, amikor a fiam szomorú arccal megállt előttem, és sajnálni kezdte Erdélyt, a mi Erdélyünket, amelyet kitéptek a kezünkből, mint a legféltettebb lego katonát.Számítottam rá, hogy megkapja ezt a tudást valahol a család és az iskola között félúton, a nyelvére helyezi valaki, jóakarója, szerető őse, mint egy darab ostyát a szentmisénÉs az majd szétolvad a nyelvén, felszívódik a nyálkahártyáján, beleívódik a testébe a nagy közös szomorúság.(...)Elkezdi majd a románokat erősebb, gazdagabb tolvajoknak látni, akik ellopták tőle a lehetőséget, a kedvet, a focipályát, az uzsonna ízét, az akaratát, a tehetségét.(...)Néztem a fiamat, amikor először mondta, hogy a románok ellopták a mi közös Erdélyünket, és arra gondoltam: nem bízom a szerencsére. Elvittem erre az első december elsejei megemlékezésre.Mentünk Marosvásárhely feldíszített, kivilágított főterén, ahol a tömeg kötelességtudóan hömpölygött, úgy, ahogy az ilyen nemzeti munkaszüneti napokon hömpölyögni szokott.Gyerekek lufival, felnőttek kis zászlócskával, forralt boros műanyag poharakkal a kezükben. Román gyerekek és román felnőttek. Mert a magyar gyerekek és magyar felnőttek ilyenkor elbújnak az elfüggönyözött szobák mélyére, hogy ne is lássák azokat ott kint, azokat a tolvajokat, akik orvul ellenünk lengetik a zászlóikat, a színes lufikat, és kíméletlenül kortyolgatják a forralt bort.A főtéri színpadon műsor is folyt, az ilyenkor szokásos. A román állami ünnepeket is közbeszerzési pályázatok, önkormányzati felhívások mentén szervezik, hivatásos ünneplők ülik. Tulajdonképpen mindegy is, hogy a színpadon mi van, a lényeg a forralt bor meg a lufi. És akkor megjelent a színen egy férfi, és magyarul köszöntötte az egybegyűlteket.Unott, hivatali hanggal, mint akit a látszat kedvéért fizetnek. A színpad szélén már sorakoztak a magyar népviseletbe öltözött gyerekek, balfékek, akik nem tudtak időben elbújni az elfüggönyözött szobák mélyére, így most kelletlenül és kedvetlenül ők szemléltették a nemzetek közötti barátságot, egymásra találást. Ott álltunk Imrével a nyúlós, december elsejei napon, és hallgattuk az üresen csengő szavakat, néztük a zavartan topogó dísz-székelyeket.És akkor elkezdtem tapsolni. Felkiáltottam a színpadon szónoklóhoz. Megköszöntem, hogy köszöntöttek minket is. Magyarul, mert magyarul szóltak hozzánk. Elnémult a tér, a román zsivaj hirtelen ült el. Senki sem tudta, hogy most sértést vagy dicséretet hallott. Imre rángatta a kabátomat („De Anya, ezek ellopták Erdélyt!”).Én azonban lassan, kitartóan tapsoltam. Egyedül, mert körülöttünk senki, de senki nem volt magyar Marosvásárhely főterén, amikor a románok ünnepeltek. A tömeg döbbenten nézett, szétnyílt körülöttünk, mint akik nem értik igazán, mit keresünk ott. A színpadon meg felsorakoztak a gyerekek, és ropták a táncot.Imre is tapsolni kezdett a magyar gyerekeknek, és ha már két ember tapsol, akkor tapsolni kezdett három, majd négy, majd egyre többen. Ma sem tudom, hogy miért: mert tetszett nekik a műsor? Vagy mert a taps-közösség olyan erős? Tapsoltunk. Örültünk a színpadon a magyar gyerekeknek. Aztán jöttek – mert a kvóta ezt diktálja – a cigány gyerekek is, és őket is megtapsoltuk.Végül a kitartóan és most már kedvvel tapsoló tömegben mosolyogva vásároltunk lufit meg forralt bort, és hazabaktattunk a mi december elsejénken. Senki sem vette el tőled Erdélyt – mondtam Imrének.
Akit inkább Ábrahám-Vasilenek kellett volna keresztelnie...
(Kuruc.info)
Frissítés: oly nagyon azért mégsem bujkál, Facebookon itt vagy itt lehet neki elmagyarázni, mennyivel jobb lenne mindenkinek, ha Bukarestbe költözne, és egy névcsere után végre minden egyes nap felszabadultan, valódi identitásában, románként élhetne - de bizonyára Izrael is szeretettel várja. Akár meg is lehet próbálni segíteni neki, hogy eldöntse, melyik imádott nép hazáját válassza, hol érezné inkább otthon magát (szegénynek nehéz dolga van, egyik "kiirtották a zsidókat" bejegyzése, valamint oláhimádata ugyanis arra enged következtetni, a paradicsomi állapot az lenne számára, ha továbbra is a megszállt Erdélyben élhetne, de a "kiirtott" zsidók százezrei, valamint a megszállók és már csak románul beszélő "magyarok" között; és persze lehetőleg mindenki legyen homokos...)
2. frissítés: olvasónk írja:
Kedves Kurucok!
Most kezdődött el a mai műsora (e borzalomra minden hétköznap sor kerül 17:20-tól "magyar idő" szerint, jelenleg a világhálóról sajnos - vagy inkább szerencsére? - nem lehet hallgatni, mert az oldal karbantartás alatt van).
Azt hittem, szembenéz a kritikákkal, és arról fog beszélni, vajon miért van elege mindenkinek belőle - de nem, hiszen ő nem kedveltségre hajt, hanem feladatot teljesít.
Ehelyett megint kedvenc témái egyikén lovagol: ha nem a zsidók, nem a cigányok, nem az elnyomott románok, nem a "szarból jövő magyarok", akkor kik is vajon?... Hát persze hogy a buzik. Most éppen az írországi népszavazás ürügyén. Beszélgetőtársa valami mandineres. Ki is kapcsoltam a rádiót, sajnos így kell tennem évek óta minden nap ebben az időszakban...
De bízom a változásban, abban, hogy eljön az idő, amikor a vásárhelyi rádiót visszakapják azok, akikről elvileg - saját jelmondata szerint is - szólnia kellene: az erdélyi, székelyföldi magyarok...
Üdvözlettel,
Ny. K. M.
3. frissítés: máris működésbe lépett a tipikus SZDSZ-es liberalizmus: nekünk mindent lehet a mindenféle szabadságjogok nevében, de akivel nem értünk egyet vagy minket bírál, azzal nem vitába szállunk, vagy akár csak megtűrjük véleményét pont e szólásszabadság jegyében, hanem elnémítjuk, cenzúrázzuk stb. (Ennek ellenére olvasóink kb. mindegyik bejegyzése alatt megosztották cikkünket.)
 |
4. frissítés: szorgalmasan törölget az erdélyi Lendvai Ildikó, megosztásokat, hozzászólásokat gyomlálgat ezerrel.
Hasznos tevékenység ez, addig is legalább nem kártékonykodik. Itt látható egy pillanatkép arról, amikor egy picit túl sokáig bámulta a Saul fiás háttérképét (azt írja egyik bejegyzésében: "Ez az a film, ami azelőtt megérintett, hogy láttam volna"), és becsúszott néhány olvasói kedveskedés. De ez már a múlté, a "munka" pedig gőzerővel folytatódik... Amíg csak álomban nem szenderül, mikor is a Lenin-fiúk bőrébe bújva végre rendet vághat a rohadt fasiszták között.
***
5. frissítés: eredeti (június 16-án megjelent) cikkünk óta nem foglalkoztunk Borókával - az ő mérhetetlen szomorúságára, ugyanis kapva kapott az alkalmon, és ráfordított figyelmünket arra használta ki, hogy megpróbáljon az erdélyi balliberális áldozat szerepében tetszelegni. Legalábbis ez derül ki a Facebook-oldaláról. Vegyük sorjában.
17-én hős ságvárista pózba feszülve közölte, hogy elvei erősebbek, mint félelmei:
Kedves kommentelők!
Szeretném jelezni, hogy a Krónikában megjelent és a Kurucinfó által átvett cikknek a következtében engem és családomat halálos fenyegetések sora ért az elmúlt napokban. Rostás Szabolcs, a cikk szerzője, egy kérdést nem tett fel, akkor, amikor engem felhívott telefonon: azt a kérdést, hogy miért alkalmaztak korlátos idejű szerződéssel a Marosvásárhelyi Rádióban. Kénytelen vagyok hát itt elmondani: azért, mert ez ad némi védelmet a korábban is elszenvedett atrocitásokkal, agresszióval szemben. Ettől függetlenül tudom, nincs teljes védelem. Azok, akik a lakcímemet, telefonszámomat is kiadták, akik a családomat fenyegetik szerződés nélkül is megtalálnak, bántalmazhatnak úgy, ahogy eddig is tették. És ezzel szemben csak azt tudom mondani: erősebbek az elveim, mint a félelmem.
Közben mozgósította egyik elvtársát, aki nyílt levelet jelentetett meg az RMDSZ által kitartott, amúgy senki által nem olvasott Erdélyi Riportban:
Nyílt levél Rostás Szabolcsnak, a Krónika vezető szerkesztőjénekTisztelt Rostás Szabolcs!Két nappal ezelőtt – 2015. június 16-án – a Krónika online változatának Erdélyi Hírek rovatában jelent meg egy írás Nem értenek szót Parászka Borókával címen, melyet Ön jegyez.
Nem szeretnék elveszni a részletekben, így nem osztom meg Önnel a cikk tartalmával kapcsolatos észrevételeimet (hisz nem is kért rá), biztos vagyok benne, hogy saját szakmai és erkölcsi értékrendjét követve fogalmazta meg minden szavát.
Az anyagot viszont pár órával később átvette a kuruc.info nevű szélsőséges portál, az általuk adott cím már így hangzik: Kollégáinak is hányingerük van tőle, mégis kötelező a Marosvásárhelyi Rádiónál tartani a magyargyalázó Parászka Borókát. A cikkben az Ön írásával egybemosva rengeteg antiszemita és egyéb gyűlöletkeltő kifejezés szerepel, amiket több okból sem idéznék.
A kuruc.info emellett arra is nyíltan buzdítja olvasóit, Facebook elérhetőség megadásával, hogy Borókát kommentekkel zaklassák, ennek hatására az üzenőfalára számtalan minősíthetetlen, emberhez méltatlan bejegyzés érkezett, sőt telefonon is halálos fenyegetéseket kap. Ez a trauma nem csak rá, de családjára, négy gyermekére is kihat.
Meggyőződésem, Önnek távolról sem ez volt a célja, hanem Ön által fontosnak vélt információkat akart nyilvánosságra hozni, mint ahogy arról sem tehet, hogy írását szélsőségesek uszításra használják. Fülig Jimmy óta tudjuk: nem lehet minden pofon mellé egy forgalmi rendőrt állítani.
Viszont – ha megenged egy észrevételt – ebben az esetben mégis tennie kéne valamit, nem is csak a hír írójaként, hanem mint a Krónika vezető szerkesztője.
Azt hiszem, fontos jelzés lenne sokak számára, ha elhatárolódna a szélsőséges megnyilvánulásoktól, és felszólítaná a kuruc.info-t, hogy az anyagot ebben a formában töröljék.
A romániai magyar közösséget számtalan mély konfliktus szabdalja, sokféle válság bénítja, talán valamicskét segíthet ezek feloldásában, ha a gyűlölködőket csitítva hatékonyabb kommunikációs formák felé próbáljuk elmozdítani a közbeszédet.Nagyvárad, 2015. június 18.Levelemnek szánt figyelmét köszönve, tisztelettel,Tasnádi-Sáhy Péter
szerkesztő, Erdélyi Riport
Ugyanaznap angol nyelven is megénekelték a provokátor vértanúságát, hadd sajnálják szerte e világon, amiért a sok gyalázkodás után egyszer ő is szembesült mások véleményével:
Romania: Journalist receives anonymous threatsDescriptionBoróka Parászka, an ethnic Hungarian journalist working at the public radio station in Targu Mures received threatening e-mails and Facebook messages after a local newspaper published an article dealing with her alleged conflicts with her editorial colleagues.The article, titled “(Her colleagues) can't find the common denominator with Boróka Parászka” cites sources from within the editorial staff criticizing Parászka for her leftist views, as well as her individualist style of work, arrogance and occasional bad temper.The story got an unexpected spin when the article was shared on a far-right nationalist page, kuruc.info. Among other things, the kuruc.info editor called her enemy of the Hungarian nation, a friend of gypsies and Jews, and shared her Facebook contacts inviting readers to contact her, and encourage her to become a Romanian, or to emigrate to Israel.Since then, Boróka Parászka and her family members receive threatening messages over e-mail, Facebook and telephone.News Source Link:/r/3/144553/
http://www.kronika.ro/erdelyi-hirek/nem-ertenek-szot-paraszka-borokaval
Egyelőre ennyit sikerült Borókának előrelépni a megdicsőülés útján. Nem sok, fel is adta, vagy, ami valószínűbb: más mozgósítható elvtársa nem akadt. Jegelte hát a témát, a legújabb bejegyzése már a román szekusok nagy barátjáról, Sütő Andrásról szól. De persze nem említi benne az 1956. november 2-án, szent szabadságharcunk idején írt, "Veletek vagyunk, magyar kommunisták!" című remekművét... Csak azt, hogy szobrot kellene állítani neki.
Korábban írtuk a némberről:
