„Hiszem, hogy oly esetben, amidőn csupán a gyávaság és az erőszak közti választás maradna hátra, az erőszakot tanácsolnám. Mikor engem 1908-ban megtámadtak és kevés híján megöltek, legidősebb fiam utólag azt kérdezte, mit kellett volna tennie, ha történetesen jelen van a támadáskor: vajon el kellett volna szaladnia, és messziről néznie, hogyan ölnek meg, vagy pedig - amit szeretett volna tenni - tulajdon testével kellett volna megvédenie? Azt feleltem neki, hogy kötelessége lett volna megvédelmeznie engem - még erőszak alkalmazásával is. E megfontolás alapján vettem részt a búr háborúban, az úgynevezett zulu-lázadásban és a világháborúban. E megfontolás alapján tanácsolom mindazoknak, akik az erőszakban hisznek, hogy magukat a fegyver használatában gyakorolják. Szívesebben látnám, ha India fegyverhez nyúlna, hogy becsületét védelmezze, semmint, hogy gyáva és tehetetlen szemlélője maradjon tulajdon megbecstelenítésének.”

„Ma már megváltozott számomra az egész helyzet. Úgy hiszem, felnyíltak a szemeim. A tapasztalás okosabbá tett. Nézetem szerint a jelenlegi kormányzati rendszer teljesen rossz, és különös nemzeti erőfeszítésekre van szükség, hogy megdönthessük vagy megjavíthassuk. Hiányzik belőle az a képesség, hogy önnön erejéből és akaratából megjavulhasson. Mitsem változtat a dolgok állásán az, ha sok angol hivatalnokot még most is becsületesnek tartok, mert nézetem szerint ezek is éppoly vakok és megcsaltak, mint amilyen én voltam annakidején.”

„De még a Szvarádzs (indiai autonóm demokrácia - Kuruc.info szerk.) uralma alatt sem tétováznék azt tanácsolni azoknak, akik fegyvert akarnak fogni, hogy tegyék azt, és küzdjenek hazájukért!”

(Mahatma Gandhi: Az erkölcsiség vallása, Farkas Lőrinc Imre Könyvkiadó, 1998, 85-86. o., 216. o.)

Kapcsolódó felhívásunk:
Most vagy soha: hídzárat szervez a Kuruc.info a taxisblokád évfordulójára!