A következő Hírszerző-cikkből kiderül az, hogy Magyarországon van messze a legkeményebben betilva a származás feltüntetése, számon tartása. Ez a cikk, akárcsak Papp László Tamás múltkori, kezünkbe szintén remek érveket adó írása, kihagyhatatlan. Megjelenési helye, a zsIndex Polidilijét ismerők számára nem idegen Hitetlentamáskának (a legvonalasabb, legfajvédőbb balliberálisok egyike; mellesleg homokos és kaftános) vagy éppenséggel a hihetetlenül primitív Balogh Artúrnak (aki, mellesleg, azóta is lankadatlanul írkálja hülyeségeit – legújabb agymenéseit érdemes megnézni és lehetőleg normális hangnemben és helyesírással(!!) kommentálni – lásd pl. EZT és EZT) teret adó Hírszerző, már magában sokszorosára (mint ha például az MNO-ban jelent volna meg) emeli a cikk jelentőségét.
Vona Gáborék, tessék betenni ezt is a kedvencek közé, és úton-útfélen hivatkozni a megállapításaira. Igen, megint bebizonyíttatott, hogy igenis a fajvédők hazudozása, mely szerint a Népszabadság (!!), a BBC és egyéb mértékadó médiumok által idézett olaszországi cigánybűnözési arányok még csak véletlenül sem igazak, hiszen – szerintük – ott sem szabad származási alapon bűnözési statisztikákat publikálni. A általunk idézett finn, cseh, spanyol, szlovák, bolgár stb. adatokról (mind-mind hivatalos, naprakész statisztikából származik!) nem is beszélve.
""Ez egy nagyon érzékeny kérdés" - lesz-e (újra) etnikai adatgyűjtés Magyarországon?
Van, amikor hasznos lehet, de idehaza mélyek a történelmi averziók
""Ez egy nagyon érzékeny kérdés" - lesz-e (újra) etnikai adatgyűjtés Magyarországon?
Van, amikor hasznos lehet, de idehaza mélyek a történelmi averziók
"Nem lehet úgy segíteni valakin, ha nem ismerjük eléggé"
Tilos az etnikai hátterű adatgyűjtés Magyarországon, ám a nemzetközi szinten is erős adatvédelmi szabályok időnként gondot okozhatnak. Az általunk megkérdezett szakértők bizonyos esetekben elképzelhetőnek tartanák, hogy etnikai adatot is kezelhessenek állami szervek, a döntéshozók nem nyilatkoztak ilyen határozottan.
Nem lehet felmérni, mire is ment el pontosan az a 120 milliárd forint, amelyet az állam a cigányság integrációjára költött 1997-2006 között - erre a következtetésre jutott frissen publikált jelentésében az Állami Számvevőszék Fejlesztési és Módszertani Intézete. A múlt heti HVG-ben idézett tanulmányból kiderül, az ellenőrzés legfőbb nehézsége, hogy a hatályos rendelkezések tiltják az etnikai célú adatgyűjtést. (Kuruc.info: felesleges kutakodni, a választ úgyis tudjuk: ezek a felzárkóztató pénzek – amelyek nagyságrendben még így is jóval alatta maradnak a cigányságnak közvetlenül kifizetett segílykéknek – ott lapulnak az ocö, a Mohácsi-, Daróczi- és a többi csirkefogó zsebében. Mind lenyúlták – amolyan jó cigánymódra.)
Magyarországon 1992-ben fogadtak el egy nemzetközi gyakorlatban is szigorúnak számító adatvédelmi törvényt, amely az etnikai hovatartozást is a szenzitív adatok közé sorolja, így senki nem kötelezhető arra, hogy erről nyilatkozzon, ezt nem lehet senki esetében számon tartani, etnikai hovatartozásáról ugyanakkor mindenki szabadon dönthet.
Megakadályozni az etnobizniszt
Utóbbi viszont már számos visszaélés forrása is lett, melyet ma már csak "etnobiznisz" néven emlegetnek. A nagy visszhangot kiváltó esetek közé tartozott például Jászladányé, ahol az iskolavitában "kekeckedő" roma kisebbségi önkormányzatot úgy lehetetlenítette el a helyi vezetés, hogy a polgármester felesége, és más, nem roma származású indulók kerültek be a testületbe. A magyarországi örmény kisebbség körében pedig az kavart vihart, amikor Lányi Zsolt, egykori kisgazda politikus fedezte fel hirtelen örmény gyökereit.
A bűnüldözés természetesen még sokkal érzékenyebb terület: ebben az esetben a magyar szabályozás szerint csak és kizárólag akkor lehet etnikumot megjelölni, ha ez része a konkrét tényállásnak - erre volt példa a második világháborúban elhurcolt, vagy meggyilkolt romák kárpótlásával történt csalássorozat.
Egyelőre sem az adatvédelmi, sem a kisebbségi ombudsman hivatalában nem találtunk illetékes nyilatkozót, de két munkatárs azért szolgált némi segítséggel.
Első adatvédelmi szakértőnk szerint Magyarországon kettős garancia érvényesül az adatkezeléssel kapcsolatban: szükség van egy "legitim célra" és egy konkrét törvényi szabályra is - szerinte jelen esetben mindkettő meglenne, hiszen mindenképpen legitim célnak tekinthető, ha egy demokratikus ellenőrző intézmény a közpénzek felhasználásának módját vizsgálja, és az is jól szabályozott, hogy az ily módon kezelt etnikai adatok ne okozzanak érdeksérelmet.
"Egy ilyen vizsgálat esetében azt kell biztosítani, hogy az etikai adatokkal ne lehessen visszaélni, de emellett eszközökkel is kellene rendelkeznie a szervezetnek arra, hogy bármilyen szabálytalanságot felderíthessen" - mondta a szakértő.
Az egészségügyben is hasznos lenne?
A szigorú hazai szabályozás egyébként más területeken is okozhat problémákat, ha közpénzek felhasználásának ellenőrzéséről van szó: egy másik szakértő szerint például ugyanígy nem tudják hatékonyan ellenőrizni az egészségügyi szűrőprogramok eredményességét, mert nem juthatnak hozzá egészségügyi adatokhoz, így nem lehet összevetni mondjuk azt, hogy a szűrőprogramon részt vettek körében mennyivel alacsonyabb a rákos megbetegedések száma.
A Szociális és Munkaügyi Minisztérium részéről a HVG-nek úgy nyilatkoztak, a tárca "szakmapolitikailag nem ért egyet azzal, hogy az oktatás, az egészségügy, a lakhatás kapcsán etnikai adatok gyűjtésére kerüljön sor". Az Országgyűlés Emberi Jogi és Kisebbségi Bizottsága csütörtökön külön is foglalkozik a jelentéssel, egy rendhagyó kihelyezett ülésen, egy nagykanizsai romatelepen. Balog Zoltán, a testület elnöke lapunknak azt mondta, éppen most tanulmányozza a jelentést, és most készítenek hozzá kapcsolódó anyagokat is szakértőikkel.
"Ez egy nagyon érzékeny kérdés, előzetesen csak dilemmák vannak. Személyes véleményem szerint a kérdést ketté kell választani: létezik a mélyszegénység problémája, ami nyilvánvalóan nincs etnikai háttérhez kötve. Másrészt az etnikai kisebbségek védelméért az állam anti-diszkriminációs programokkal tehet, de ebben az esetben csak úgy lehetünk hatékonyak, ha a hozzánk forduló polgárok vállalják származásukat" - mondta lapunknak Balog Zoltán.
"Semmiképpen sem tartanám jónak valamilyen regisztráció bevezetését a támogatások esetében" - mondta lapunknak Teleki László. A bizottság szocialista tagja szerint a konkrét esetben sokkal célzottabban kellene kezelni a támogatásokat, megfelelően specializált intézmények (például a Magyarországi Cigányokért Közalapítvány) helyzetbe hozásával.
"Az ÁSZ jelentésből világosan kitűnik, hogy a roma felzárkóztatási program ördögi körbe jutott, mivel nem lehet megfelelően ellenőrizni a pénzek felhasználását" - mondta lapunknak Pettkó András, az MDF képviselője. Ő nem foglalt határozottan állást abban, szükség van-e másfajta szabályozásra, de azt mondta, ilyen esetekben hatékonyabb lehet az a gyakorlat, amit például az Internet Terjesztéséért Alapítvány követ Borsod megyében. A szervezet a jelentkező szegény családoknak támogatja a világhálóra csatlakozást, cserébe ők vállalják, hogy részt vesznek egy utókövetéses vizsgálatban, amelyből kiderülhet, mennyit és mire használják a családtagok, rokonok az internetet. Az SZDSZ illetékesét nem értük utol.
A fenti gyakorlatot egyébként Péterfalvy Attila idején kifejezetten ajánlotta az állami szervek figyelmébe az adatvédelmi ombudsmani hivatal is, hiszen álláspontjuk szerint a különböző támogatási programokban pályázati úton részt vevőktől (márpedig a HVG cikke szerint a források 80 százalékát pályázaton lehetett elnyerni) megkövetelhető, hogy adatokat szolgáltassanak magukról a pénz felhasználásának ellenőrzésére.
"Nem lehet úgy segíteni valakin, ha nem ismerjük eléggé" - mondta ezzel kapcsolatban a hivatal egy másik szakértője, aki szerint ugyanakkor érthető, hogy nálunk különösen kényes a kérdés. (Az Eurobarométer egyik felmérése szerint egyébként a magyarok az európai átlagnál érzékenyebbek személyes adataik felhasználására.)
Mi van külföldön?
Nemzetközi viszonylatban több esetben sokkal lazábban kezelik az etnikai háttér kérdését, mint idehaza. Brit vagy amerikai statisztikákban például etnikai háttér szerinti bontásban is gyűjtenek és közölnek az egészségre, életvitelre utaló adatokat.
New Yorkban megkülönböztetik például, hogy mekkora a HIV-fertőzöttek aránya a fehér, a fekete és a hispanó lakosság körében. A brit statisztikai hivatal honlapján pár kattintással kideríthetjük, hogy mely nemzetiségű polgárok körében a legmagasabb az alkoholisták aránya. Tavasszal például a diabétesz megelőzésére indított figyelemfelhívó kampány részeként a londoni metróállomásokon kitett plakátokon a kor, és az elhízás mellett a kelet-ázsiai, vagy karibi származás is teljes természetességgel a rizikófaktorok között szerepelt.
"A hazai szigornak és érzékenységnek persze történelmi, társadalmi okai is vannak, hiszen a Kádár-rendszerben semmilyen adatvédelem nem létezett. Teljesen érthető, hogy a legszigorúbb védelmet akarta mindenki" - mondta szakértőnk, aki szerint ugyanakkor "egy fal már leomlott" az etnikai adatkezelés újraszabályozása előtt, éppen az "etnobizniszt" megakadályozni hivatott kisebbségi választói névjegyzék törvénybe foglalásával. Igaz, ezzel sem a kisebbségi vezetők, sem a kisebbségi ombudsman nem volt elégedett.”
Kuruc.info – Arppi S.
Tilos az etnikai hátterű adatgyűjtés Magyarországon, ám a nemzetközi szinten is erős adatvédelmi szabályok időnként gondot okozhatnak. Az általunk megkérdezett szakértők bizonyos esetekben elképzelhetőnek tartanák, hogy etnikai adatot is kezelhessenek állami szervek, a döntéshozók nem nyilatkoztak ilyen határozottan.
Nem lehet felmérni, mire is ment el pontosan az a 120 milliárd forint, amelyet az állam a cigányság integrációjára költött 1997-2006 között - erre a következtetésre jutott frissen publikált jelentésében az Állami Számvevőszék Fejlesztési és Módszertani Intézete. A múlt heti HVG-ben idézett tanulmányból kiderül, az ellenőrzés legfőbb nehézsége, hogy a hatályos rendelkezések tiltják az etnikai célú adatgyűjtést. (Kuruc.info: felesleges kutakodni, a választ úgyis tudjuk: ezek a felzárkóztató pénzek – amelyek nagyságrendben még így is jóval alatta maradnak a cigányságnak közvetlenül kifizetett segílykéknek – ott lapulnak az ocö, a Mohácsi-, Daróczi- és a többi csirkefogó zsebében. Mind lenyúlták – amolyan jó cigánymódra.)
Magyarországon 1992-ben fogadtak el egy nemzetközi gyakorlatban is szigorúnak számító adatvédelmi törvényt, amely az etnikai hovatartozást is a szenzitív adatok közé sorolja, így senki nem kötelezhető arra, hogy erről nyilatkozzon, ezt nem lehet senki esetében számon tartani, etnikai hovatartozásáról ugyanakkor mindenki szabadon dönthet.
Megakadályozni az etnobizniszt
Utóbbi viszont már számos visszaélés forrása is lett, melyet ma már csak "etnobiznisz" néven emlegetnek. A nagy visszhangot kiváltó esetek közé tartozott például Jászladányé, ahol az iskolavitában "kekeckedő" roma kisebbségi önkormányzatot úgy lehetetlenítette el a helyi vezetés, hogy a polgármester felesége, és más, nem roma származású indulók kerültek be a testületbe. A magyarországi örmény kisebbség körében pedig az kavart vihart, amikor Lányi Zsolt, egykori kisgazda politikus fedezte fel hirtelen örmény gyökereit.
A bűnüldözés természetesen még sokkal érzékenyebb terület: ebben az esetben a magyar szabályozás szerint csak és kizárólag akkor lehet etnikumot megjelölni, ha ez része a konkrét tényállásnak - erre volt példa a második világháborúban elhurcolt, vagy meggyilkolt romák kárpótlásával történt csalássorozat.
Egyelőre sem az adatvédelmi, sem a kisebbségi ombudsman hivatalában nem találtunk illetékes nyilatkozót, de két munkatárs azért szolgált némi segítséggel.
Első adatvédelmi szakértőnk szerint Magyarországon kettős garancia érvényesül az adatkezeléssel kapcsolatban: szükség van egy "legitim célra" és egy konkrét törvényi szabályra is - szerinte jelen esetben mindkettő meglenne, hiszen mindenképpen legitim célnak tekinthető, ha egy demokratikus ellenőrző intézmény a közpénzek felhasználásának módját vizsgálja, és az is jól szabályozott, hogy az ily módon kezelt etnikai adatok ne okozzanak érdeksérelmet.
"Egy ilyen vizsgálat esetében azt kell biztosítani, hogy az etikai adatokkal ne lehessen visszaélni, de emellett eszközökkel is kellene rendelkeznie a szervezetnek arra, hogy bármilyen szabálytalanságot felderíthessen" - mondta a szakértő.
Az egészségügyben is hasznos lenne?
A szigorú hazai szabályozás egyébként más területeken is okozhat problémákat, ha közpénzek felhasználásának ellenőrzéséről van szó: egy másik szakértő szerint például ugyanígy nem tudják hatékonyan ellenőrizni az egészségügyi szűrőprogramok eredményességét, mert nem juthatnak hozzá egészségügyi adatokhoz, így nem lehet összevetni mondjuk azt, hogy a szűrőprogramon részt vettek körében mennyivel alacsonyabb a rákos megbetegedések száma.
A Szociális és Munkaügyi Minisztérium részéről a HVG-nek úgy nyilatkoztak, a tárca "szakmapolitikailag nem ért egyet azzal, hogy az oktatás, az egészségügy, a lakhatás kapcsán etnikai adatok gyűjtésére kerüljön sor". Az Országgyűlés Emberi Jogi és Kisebbségi Bizottsága csütörtökön külön is foglalkozik a jelentéssel, egy rendhagyó kihelyezett ülésen, egy nagykanizsai romatelepen. Balog Zoltán, a testület elnöke lapunknak azt mondta, éppen most tanulmányozza a jelentést, és most készítenek hozzá kapcsolódó anyagokat is szakértőikkel.
"Ez egy nagyon érzékeny kérdés, előzetesen csak dilemmák vannak. Személyes véleményem szerint a kérdést ketté kell választani: létezik a mélyszegénység problémája, ami nyilvánvalóan nincs etnikai háttérhez kötve. Másrészt az etnikai kisebbségek védelméért az állam anti-diszkriminációs programokkal tehet, de ebben az esetben csak úgy lehetünk hatékonyak, ha a hozzánk forduló polgárok vállalják származásukat" - mondta lapunknak Balog Zoltán.
"Semmiképpen sem tartanám jónak valamilyen regisztráció bevezetését a támogatások esetében" - mondta lapunknak Teleki László. A bizottság szocialista tagja szerint a konkrét esetben sokkal célzottabban kellene kezelni a támogatásokat, megfelelően specializált intézmények (például a Magyarországi Cigányokért Közalapítvány) helyzetbe hozásával.
"Az ÁSZ jelentésből világosan kitűnik, hogy a roma felzárkóztatási program ördögi körbe jutott, mivel nem lehet megfelelően ellenőrizni a pénzek felhasználását" - mondta lapunknak Pettkó András, az MDF képviselője. Ő nem foglalt határozottan állást abban, szükség van-e másfajta szabályozásra, de azt mondta, ilyen esetekben hatékonyabb lehet az a gyakorlat, amit például az Internet Terjesztéséért Alapítvány követ Borsod megyében. A szervezet a jelentkező szegény családoknak támogatja a világhálóra csatlakozást, cserébe ők vállalják, hogy részt vesznek egy utókövetéses vizsgálatban, amelyből kiderülhet, mennyit és mire használják a családtagok, rokonok az internetet. Az SZDSZ illetékesét nem értük utol.
A fenti gyakorlatot egyébként Péterfalvy Attila idején kifejezetten ajánlotta az állami szervek figyelmébe az adatvédelmi ombudsmani hivatal is, hiszen álláspontjuk szerint a különböző támogatási programokban pályázati úton részt vevőktől (márpedig a HVG cikke szerint a források 80 százalékát pályázaton lehetett elnyerni) megkövetelhető, hogy adatokat szolgáltassanak magukról a pénz felhasználásának ellenőrzésére.
"Nem lehet úgy segíteni valakin, ha nem ismerjük eléggé" - mondta ezzel kapcsolatban a hivatal egy másik szakértője, aki szerint ugyanakkor érthető, hogy nálunk különösen kényes a kérdés. (Az Eurobarométer egyik felmérése szerint egyébként a magyarok az európai átlagnál érzékenyebbek személyes adataik felhasználására.)
Mi van külföldön?
Nemzetközi viszonylatban több esetben sokkal lazábban kezelik az etnikai háttér kérdését, mint idehaza. Brit vagy amerikai statisztikákban például etnikai háttér szerinti bontásban is gyűjtenek és közölnek az egészségre, életvitelre utaló adatokat.
New Yorkban megkülönböztetik például, hogy mekkora a HIV-fertőzöttek aránya a fehér, a fekete és a hispanó lakosság körében. A brit statisztikai hivatal honlapján pár kattintással kideríthetjük, hogy mely nemzetiségű polgárok körében a legmagasabb az alkoholisták aránya. Tavasszal például a diabétesz megelőzésére indított figyelemfelhívó kampány részeként a londoni metróállomásokon kitett plakátokon a kor, és az elhízás mellett a kelet-ázsiai, vagy karibi származás is teljes természetességgel a rizikófaktorok között szerepelt.
"A hazai szigornak és érzékenységnek persze történelmi, társadalmi okai is vannak, hiszen a Kádár-rendszerben semmilyen adatvédelem nem létezett. Teljesen érthető, hogy a legszigorúbb védelmet akarta mindenki" - mondta szakértőnk, aki szerint ugyanakkor "egy fal már leomlott" az etnikai adatkezelés újraszabályozása előtt, éppen az "etnobizniszt" megakadályozni hivatott kisebbségi választói névjegyzék törvénybe foglalásával. Igaz, ezzel sem a kisebbségi vezetők, sem a kisebbségi ombudsman nem volt elégedett.”
Kuruc.info – Arppi S.
