A Magyar Nemzet mai, általunk szkennelt (ami azt jelenti, hogy, mint mindig, az anyag nálunk olvasható legelőször az Interneten) cikke következik. Kötelező, nagyon jól sikerült anyag!

Láncfűrésszel fenyegetik a gazdákat

Az ATV megdöbbentő hírt tett közzé honlapján a közelmúltban: a portál arról tájékoztatott, hogy Somogy megye több települését is terménytolvajok tartják rettegésben. Utánajártunk, kik fosztogatják a földtulajdonosokat. A somogyi gazdák arról számoltak be, hogy földjeiket sok esetben vasvillával, fejszével felszerelkezett romák fosztogatják rendszeresen, akiknek egy része lovas kocsival, modernebb generációjuk pedig terepjáróval lop fát, terményt. A kukoricatáblák közepén, erdők mélyén ténykedő tolvajok viszik a termést, vágják a fát, akár fényes nappal is.

Mindenkinek elmegy a munkától a kedve — fakad ki Tüske Gábor balatonújlaki gazda, amikor a történtekről kérdezem. Azt mondja, százezres és milliós kár egyformán érte. Loptak tőle már a kukoricáján kívül láncfűrészt, gázolajat es műtrágyát is, utóbbi esetben, mivel tudta, ki az elkövető, fel is kereste a tolvajt, de az megfenyegette őt. A gazdálkodó szerint a gyenge rendőrségi jelenlét felbátorította a tolvajokat.

Prukner Gábor kaposmérői földtulajdonos udvarára az elmúlt két évben kétszer látogattak hívatlan vendégek, mindkét alkalommal a műtrágyája vált kámforrá. — Nemrégiben a zárt udvaromból tizenkét mázsa műtrágyát tulajdonítottak el úgy, hogy feltépték a kerítésem — mondja a gazda, és hozzáfűzi: kukoricaföldjét is rendszeresen látogatják a tolvajok. Nem sokkal rózsásabb a helyzet Nemesvid és Nemesdéd környékén sem. Kiss József gazda szerint a terjedő bűnözés egyik oka, hogy több roma (Kuruc.info: ha bárkinek bármi kérdése lett volna az elkövetők származásával kapcsolatban…) generáció nőtt úgy fel, hogy nem dolgozik.

A törvényt mindenki tartsa be!

Gombos Sándor Látrányban termeszt szőlőt. Azt meséli, a tolvajok nagyon dörzsöltek, nehéz őket észrevenni, a zsákmányt pedig Veszprémben értékesítik.

A gazda már be sem jelenti ezeket az eseteket, a rendőrség úgysem foglalkozik velük. — Előfordult, hogy mi magunk megfogtuk a tolvajt, de a rendőr azt mondta, ez a jegyző kompetenciája, mert a dézsmált ötven-hatvan kiló szőlő értéke nem éri el a húszezer forintot — tárja szét a karját. Gombos Sándornak egyébként az ingatlanjába is betörtek már kétszer. Akkor nagy értékű gépeket és üzemanyagot vittek el.

Egy családját féltő, neve elhallgatását kérő gazda leszögezi, egyes területeken könnyű behatárolni az erdőket, földeket fosztogatók elkövetői körét: szerinte a lakóhelyéhez közel eső pálmajori és szabási romák keresik fel rendszeresen a határt. — A szabásiak több alkalommal megfenyegettek, hogy ne merjünk a jövőben akadályokat állítani a földek köré (Kuruc.info: a cigánykérdéshez sokkal normálisabban viszonyuló [mert nincs balliberális elnyomás és agymosás alatt] Finnországban, vidéken, ilyenkor az történt volna, hogy a gazda előveszi az engedéllyel tartott fegyverét, és egyszerűen lelövi a fenyegetőző büdöscigányt. A rendőr meg elegánsan félrenézett és öngyilkosságnak vagy balesetnek könyvelte volna el az esetet. További infóért lásd EZT), de előfordult, hogy már nem is zavartatták magukat, ha találkoztak egy tulajdonossal — teszi hozzá a gazdálkodó. Meséli, a pálmajoriak legtöbbször fát lopnak.

— Amíg nem látjuk, hogy ki az elkövető, nem szoktunk állást foglalni — hangsúlyozza Berényi László, a Somogy Megyei Területi Cigány Kisebbségi Önkormányzat elnöke, hozzátéve, hogy nem támogatják a bűn bőrszín szerinti megkülönböztetését, ezért statisztikát sem vezetnek arról, a bűneseteket milyen százalékban követik el romák. (Kuruc.info: bezzeg a támogatások bőrszín szerinti megkülönböztetését támogatják, mi? Lásd pl. a 200 közigazgatási állást, csak cigányoknak, létszámtop idején, meg az ezermillió cigóspecifikus támogatási, segílyezési formát – pl. párévenként új házak a lelakott, tönkretett régiek helyett; ingyenkaja, ingyentankönyv, ingyen-közgyógy stb.) Ugyanakkor leszögezi azt is: mindegy, hogy cigány vagy magyar a tolvaj, a törvényeket mindenkinek be kell tartani.

— Ön szerint hogyan lehetne elejét venni az egyre terjedő bűnözésnek? - kérdezem.

— Mivel a rendőrségnek kicsi az apparátusa, a lakosságnak kell jobban összefogni, hogy a bűnözőket elkapják. Sajnos a gazdaság lejtője sok embert terel a bűn irányába. (Kuruc.info: megint a szokott “dehát a magyarok is lopnak” meg “nem cigány-, hanem mélyszegény-/megélhetési bűnözésről van szó”-hazudozás. Mintha a nem a cigányok bűnözési rátája lenne nagyságrendekkel magasabb még az azonos – vagy lényegesen kevesebb! – bevétellel rendelkező magyarokénál…)

— A gazdák azt mondják, a terménytáblák közepén „munkálkodó" tolvajokat igen nehéz észrevenni.

— Akkor sincs más megoldás, mert nem állhat minden kukoricaföld mellett egy rendőr. A lakosságnak figyelni kell, mikor érkezik idegen a faluba, és szükséges volna polgárőrökből, gazdákból, romákból álló járőrcsoportok alakítása is. De még egyszer hangsúlyozom: fel kell göngyölíteni a bűncselekményeket, akárki legyen is az elkövető — jelenti ki határozottan Berényi László.

Tízszer fordulnak a tolvajok

— Üljenek át a terepjáróba, földúton haladunk majd, és menekülni is könnyebb vele — teszi meg a helyi állapotokról árulkodó (Kuruc.info: utalás arra, hogy könnyen meglincselik a bűnözőcigányok arrafelé az embert…) javaslatát Szabó Tamás, a Magyar Gazdakörök és Gazdaszövetkezetek Szövetségének (Magosz) Somogy megyei elnöke. Immár a terepjáróval, utunkat a Nagybajomhoz közeli Pálmajor felé vesszük. Közben Szabó Tamás azt mondja: a helyi gazdák a kieső, eldugott településen negyvennél is több fogatot számoltak össze, ami azt jelenti, hogy nagyjából minden második család udvarán áll egy kocsi. A Magosz megyei elnöke azt állítja, ez azért érdekes, mert az itt élő, szinte kizárólag roma lakosság jelentős része rendszeresen látogat el terményért a termelők földjeire. Tapasztalataik szerint már nem csak hajnalban, déli tizenkettőkor is lopnak a tolvajok.

— Mit visznek el a tolvajok? — érdeklődöm.

— Lényegében mindent, ami eladható vagy fel tudják használni. A sláger a fa és a termény, arra azonban mindig vigyáznak, hogy a „bűvös" húszezres határt át ne lépjék — magyarázza kísérőnk. (A hatályos jogszabályok értelmében a húszezer forint értékhatár alatti lopás szabálysértésnek minősül; ezekben az ügyekben a rendőrség nem folytat nyomozást, azok a jegyzőkhöz kerülnek — a szerk.) Így aztán akár egy utánfutónyi fát is elvihetnek az erdőtulajdonosoktól, mert az egy kocsira való aprított tűzifa értéke nem éri el a húszezres plafont. Az erdőkbe e módszer alapján naponta akár tízszer is visszatérnek, majd a fát udvarukon gyűjtik, onnan szállítják tovább az értékesítéssel foglalkozók. (Kuruc.info: megint – akárcsak ITT és számtalan hasonló esetben – kiemeljük, hogy ez nem megélhetési lopás [nem maguknak lopják a fát, hogy ne fagyjanak meg], hanem értékesíteni viszik a fát; a fakitermelés köré ma már komoly maffia szerveződött, mesés bevételekkel) A következmény: erdők tűnnek el, szépen csöndben — jegyzi meg vendéglátónk.

Szabó Tamás a saját életéből merít egy példát. — Egy alkalommal kivágták egy szép diófámat, a törzse már majd fél méter vastag volt. Hozzáértőkkel kiszámíttattam az odaveszett fa mennyiségének értékét, százezres nagyságrendű kár ért. A hosszas procedúra végén azonban a bírósági szakértő tűzifaként becsülte fel a veszteségemet, és 19 250 forint kárt állapított meg. Az ügy lezárult — meséli keserűen.

Kukoricaföldek mellett haladunk. Az elnök több helyen megáll, mutatja a lelopott csövek után kókadó sárga csuhét. Folyamatosan fürkészi a földeket, a tolvajok esetleges nyomait, új csapásait keresi. — A pálmajoriak trükkje a következő: ketten ülnek a bakra, behajtanak a kukoricaföld közepére, útközben bottal leverik a termést. Ezután kihajtanak az üres kocsival, majd valamelyikük, netán rokonaik öszszegyűjtik a levert csöveket. Ha rajtakapják őket, csak annyit mondanak: felszedték, amit levert az időjárás - magyarázza Szabó Tamás.

Közeledünk a házak felé. Vendéglátónk egyik földje éppen a rozoga viskók szomszédságában terül el. Már csak gabonát vet belé, mást nem érdemes, mert az utolsó szálig ellopnák. A távolban fehérlő épületek mellett halmokba rakott farakások, magasba emelkedő szénakazlak látszanak igazolni Szabó Tamás szavait, aki nem érti, hogy a rendőrség vagy az adóhatóság miért nem vizsgálja, akinek a telkén gúlákban áll a fa, hogyan jutott a birtokába. (Kuruc.info: azért, mert egy APEH-osnak, rendőrnek cigányt vizsgálni tilos. Csak és kizárólag a fehér gyorshajtókat, 100 Ft-os adótartozással rendelkezőket vegzálhatják.)

Pálmajorra érkezve sorra haladunk el a vakolatlan falú, kidőlt oldalú vagy könnyűszerkezetes szocpolházak mellett. A telkekre bepillantva számos kocsit és lovat figyelünk meg. Az utcán csellengő kisgyerekek, csapzott kóbor kutyák szaladoznak. Az úton férfiak csoportja, páran kaszálnak, mások beszélgetve múlatják az időt. Elérve a világot jelentő 61. számú főutat, egy másik, asszonyokból álló, gallyat gyűjtő csoporttal találkozunk.

Dzsippel lopják a kukoricát

Később permetező férfiakra leszünk figyelmesek, innen csatlakozik hozzánk Kiss István gazda. Immár kettejükből ömlik tovább a panasz. — Kiindulnak a romák a földekre kocsival, a platóra trágyát dobálnak, hogy álcázzák, miért kelnek útra. De mindig visznek magukkal fejszét, vasvillát is, ki akadékoskodna így velük? Visszafelé a lopott holmit betakarják fűvel — mesélik. Egy almás mellett zötyögünk éppen a terepjáróval, amikor Kiss István megjegyzi: most nem lopják a gyümölcsöt, mert „a kutya sem veszi", bezzeg máskor azt is folyamatosan őriztetniük kell.

Kissé eltávolodunk Nagybajomtól és Kutason át a Szabás melletti földeken folytatjuk utunk. A vidéket az itteni gazdák szerint a W. család és bandája tartja állandó rettegésben. A tolvajok ellen árkot ásnak, de a bűnözők vagy betemetik, vagy fát döntenek rá. Esetleg megpróbálják megelőzni a gazdákat. — Nemrégiben egy tulajdonost azzal fenyegettek meg: „fejezze be az árokásást, mert baj lesz", még bele találják temetni az árokba — emlékszik Kiss István. (Kuruc.info: megint csak a finn példát idézzük. Odafent ha a cigány ilyen szinten fenyegetni próbálja a finn földművelőket, azok szó nélkül lelövik, mint a kutyát, és a rendőrök – akik maguk is teljes szívükből utálják a cigányokat [lásd EZT bizonyítékért] –  nem igyekeznek eláztatni a magát megvédő finnt. Úgy, ahogy egy normális országban kell. Bezzeg nálunk, az ilyen mocskokat védi maga a sündőrség is…) A tulajdonosok a földjeikre vezető hidakat is eltorlaszolják, ám a földkupacon árulkodó keréknyom arról tanúskodik: nincs akadály, errefelé már terepjárókkal fosztogatják a terményt.

Egy kukoricatábla mellett állunk meg. Jól láthatók a dzsip- és a patanyomok, a földön mindenfelé termés hever.

— Hogyhogy nem szedték össze a tolvajok a csöveket? — kérdem.

— Csak derékmagasságban dolgoznak, de ezzel dupla kárt okoznak: a földbe kerülő szemek erjedni kezdenek, ideszoknak a vaddisznók, és később hiába vetjük be a földet, a vad megjegyzi a helyet, és a vetést is kitúrja — feleli Szabó Tamás.

— Nem félnek a termelőktől: nemrégiben egyiküket, aki a földjén dolgozva észrevette a lopni érkezőket, láncfűrésszel kergették el — teszi hozzá a másik gazda.

Seriffet a falvakba

Alig ocsúdunk, máris újabb kép sokkol bennünket. Egy erdőhöz hajtunk, amely a szemlélő számára külsőre hibátlannak tűnik. A rengeteg szélén álló fák közé lépve azonban döbbenetes látvány tárul elénk: hatalmas tisztást vágtak már a fatolvajok az erdő mélyén; lombos ágak hevernek a földön, a bűnözők hagyták maguk után, mert csak a fák törzsét viszik el. — A tulajdonosokat — akik sokszor nem is a vidéken laknak — háromszoros veszteség éri: a lopási kár mellett a vonatkozó jogszabályok értelmében a kivágott egyedeket újra kell telepíteniük, s ha ennek nem tesznek eleget, még a környezetvédelmi felügyelőség is megbünteti őket — tudom meg kísérőinktől.

Érdekes gondolattal áll elő Gombos Sándor: a leterhelt bűnüldözők helyett (olykor 80-100 lopás jut egy rendőrre) inkább a rendőrség jogosítványaival felruházott helyi seriff intézményét kellene bevezetni. Úgy véli, a gazdáknak megérné összedobni a seriff bérköltségét, hiszen káruk amúgy is nagyságrendekkel nagyobb.

Szabás határában egymást érik az illegálisan kihelyezett szemétkupacok, előfordul –  amint azt éppen tapasztaljuk is —, hogy felgyújtják azokat, ha nem, egyszerűen csak kiöntik a természetbe. Azon földek mellé, amelyekből lovaik számára jókora területeket kanyarítanak ki — mintha csak saját tulajdonuk volna.

A településnek ezen a felén a pálmajori rozzant porták látványa köszön vissza, egy-egy jobb karban lévő épület díszletéül szolgálva. Egy ilyen előtt két fekete BMW áll, mellettük úgy nyolc fiatal kigyúrt roma beszélget. Kémlelő tekintetük sokáig kíséri járművünket, a falu másik végén álló, múlt század eleji szép parasztházak, régi kúriák, kastélyok látványa sem képes feledtetni.

Keretes anyag: SZKEPTIKUS GAZDÁK. A szabálysértési törvény alapján a mezőgazdasági terményekkel, erdőkkel kapcsolatos feljelentéseket továbbítanom kell a megyei bíróságnak - mondta lapunknak Fehér József, Nagybajom jegyzője. A tavalyi évben nem, idén pedig két ilyen esetben kellett eljámia (minden bizonnyal a gazdák szkepszise miatt - a szerk). Hozzátette azt is: a húszezer forint érték alatti bűnesetek közül hozzá jobbára bolti lopások kerülnek A Somogy Megyei Rendőr-főkapitányságon későbbre ígértek választ lapunknak a földtulajdonosokat ért lopási károkkal kapcsolatban.