Számtalan olyan cikket közöltünk már, amelyből fehéren-feketén kiderül, a cigányság (nagy) többségét képviselő cigányvezetőink a legszívesebben megszüntetnék, feloszlatnák a rendőrséget, a polgárőrséget, hogy még szabadabban bűnözhessenek. (Lásd pl. EZT, EZT és EZT.)
Ugyanez történik most Garaboncon. Röviden összefoglalva a következő történt: segílyesünk és purgyéi tönkretették előző házukat. Egy németnek (vesztére) megesett rajtuk a szíve, és megengedte nekik, hogy a garabonci házában lakjanak. Cserébe csak és kizárólag azt kérte, hogy vigyázzanak arra. Talán mondanunk sem kell, hogy ez utóbbit nem tették meg, sőt – rövid idő alatt teljesen le is lakták azt. Olyan szinten, hogy a házat nem éri meg felújítani – marad a lebontás.
Közben, amikor a német tulajdonos látta, hogy segílyes sáskáink nem tartják be a szavukat, és szépen lelakják a házát, megpróbálta őket kipaterolni. Ehhez azonban nem vehetett igénybe karhatalmi segítséget, csak, a „jogállam” még nagyobb dicsőségére, polgári peres eljárást, amely keretében a cigányokat nem lehetett eltávolítani a német házából. (Ahogy, nem mellesleg, oly sok másik, önkényes lakásfoglalós esetben megtörtént.) Legyen ez is intő példa: soha, semmilyen módon ne fogadjunk be segílyes/ingyenélő cigányokat a házunkba, mert nagyon nagy az esélye annak, hogy hasonlóan járunk, és elvesztjük azt. A sünök segítségére meg nem is számíthatunk.
Folytatva a történetet: a ház (még egyszer: ahol azért lakhattak addig, mert egy németnek megesett rajtuk a szíve, és befogadta őket!) lebontása során segílyesünknek volt pofája eladni annak tégláit fajtatársainak – a cigányszervezeteknek, vagy azok közvetítésével valakinek. Természetesen ezt aztán letagadta a sáska. A történet slusszpoénja pedig az, hogy a törvényesség védelmében fellépő polgárőrség feloszlatásáért kezdtek aláírást gyűjteni a cigányszervezetek és -vezetők. Ez valami egészen elképesztő aljasság, és jól megmutatja, hogyan is viszonyulnak kormosék (ill. azok vezetői) a törvényességhez és a bűnözéshez.
Az eredeti cikk következik. A hozzátartozó Szalabán Attila-széljegyzet (ami állítólag jól sikerült és elküldi orkjainkat oda, ahova valók) még nem érhető el online – ha valaki bedigitalizálná és átküldené, megköszönnénk. Egy normál, elég éles fotó elég lesz, nem kell szövegfelismeréssel bíbelődni.
Tovább keresik otthonukat
Vékony termetű, megkeseredett tekintetű cigányasszony vezeti kézen fogva a gyermekét, akinek az arcán először öröm ragyog fel. Aztán elkomorul a szurtos kis arc: a jól ismert kerítésen benézve csak egy lebontott ház romjai fogadták Csabikát és anyját.
Két településőrrel is találkozott az asszony. Az őrök arra vigyáznak, nehogy valaki ismét ellopja az ominózus épület tégláit.
Két évvel ezelőtt kereste meg lapunkat az életében többször is kétségbeejtő helyzetbe került Bogdán Ibolya. A zalamerenyei illetőségű asszony a lányával és élettársával nemrég még az elhíresült Golan-fennsíkon tengődött - majd egy német férfi jóvoltából átmeneti otthonra lelt a jóakaró garabonci, Kossuth utcai házában. Onnan keresett olyan lakást, melyet végre a magáénak mondhat. - Elvállaltuk, hogy vigyázunk a házra, cserébe megengedte a tulajdonos, hogy itt lakjunk - magyarázta Bogdán Ibolya. - Szerettünk volna kicsit előrébb lépni, ezért felajánlottuk, hogy megvesszük az ingatlant, csak mondjon egy megfizethető árat. Nem sikerült megegyeznünk, pedig még a szocpolt is elkezdtem intézni. Itt nőtt fel a kisfiam, ezen az udvaron játszott nap mint nap, persze hogy ragaszkodtunk ehhez a házhoz. De hiába. Bogdán Ibolya azt ugyan nem mondta el, de tény: a ház használatáért a tulajdonos elvárta volna annak karbantartását. Ezen feladatuknak pedig annyira nem tettek eleget, hogy az épület romossá vált. Beszélgetésünk alatt például a középső csoportos óvodás Csabika többször is majdnem magára döntötte az egyetlen, törött zsanéron himbálózó kertkaput. Nem csoda hát, hogy a német férfi is megelégelte a helyzetet, s igyekezett kiköltöztetni az ott lakókat - ennek érdekében még a garabonci önkormányzatnak is levelet írt. A problémát azonban, lévén a vita polgárjogi természetű, nem sikerült megoldani. Az épület pedig közben életveszélyessé vált. Tavaly novemberben az illetékes zalakarosi jegyző határozatban megtiltotta a házban tartózkodást, s kötelezte a tulajdonost az életveszély elhárítására - magyarán az épület teljes felújítására, vagy lebontására. Ennek határidejét is megszabták, tehát idén februárban mindenképpen lépni kellett. A tulajdonos a bontás mellett döntött, meg is bízott egy férfit, hogy szervezze meg a munkát. A feladat elvégzése előtt azonban meglepő fordulat történt. - A Bogdán család kutyájának tartási körülményei miatt egy állatvédő többször is bejelentést tett a rendőrségen. Emiatt február 19-én úgy döntöttem, hogy Dénes Miklós képviselő úrral közösen ellenőrzöm a helyszínt - idézte fel a történteket László Árpád garabonci körjegyző. - Nagy meglepetésemre ott találtam a Garabonci Cigányokért Egyesület által foglalkoztatott embereket, amint a ház egyik falából kibontott téglát pakoltak az egyik alkalmazott pótkocsijára. Kérdésemre közölték, hogy viszik másik építkezéshez. A jegyző sejtette, hogy az éppen tevékenykedő csapat nem azonos azokkal a munkásokkal, akiket a német tulajdonos megbízott a bontás elvégzésével. Gyanúját beigazolta az írásos megbízással rendelkező szakember, aki telefonon jelezte: semmiről sem tud, ő nem engedélyezte a bontást, a tégla elviteléhez meg pláne nem járult hozzá. Ráadásul ekkor érkezett meg a Garaboncon tevékenykedő két településőr, s kiderült: ők éppen a jegyzőt keresik, hogy tájékoztassák az általuk is észlelt jogsértésről. Néhány perc múlva pedig már nyomozók fékeztek a ház előtt. - Az ügyben a nagykanizsai rendőrkapitányság eljárást indított - erősítette meg röviden információnkat Salamon Róbert alezredes, a Zala Megyei Rendőr-főkapitányság sajtóreferense.
- Kevéssel a jegyző előtt értem haza, és értetlenül láttam, mi történik - magyarázkodott Bogdán Ibolya. - Annyit tudok, hogy a tégla olyan falból származik, melynek fele aznap reggel leborult, és a másik részét is ledöntöttük, nehogy a gyerekre essen. De nem adtuk el senkinek!
Bogdán Ferenc Elemér és Bogdán József, a két településőr nem szívesen válaszolt kérdéseinkre. Érződött: utólag már kissé megbánták, hogy belekeveredtek ebbe az ügybe. Néhány napja ugyanis egyiküknek megmutattak egy papírt - aláírásgyűjtő ívet, mely arról szólt, hogy a településőrséget fel kell számolni, mert visszaélnek hivatali hatalmukkal. Azt mondták nekik: Fenyvesi Tibor, a Garabonci Cigányokért Egyesület, valamint a helyi cigány kisebbségi önkormányzat elnöke megbízásából gyűjtik az aláírásokat. A két településőr csendesen csak annyit jegyzett meg: A munkánkat végezzük, miért fáj ez valakinek? Garabonc közbiztonságára ráfér a megerősítés...
A faluban több lépés is történt a megerősítés érdekében. A településőrök mellett térfigyelő kamerarendszer működik, s nemrég munkába állt Könczöl Szabolcs körzeti megbízott rendőr, aki Garabonc, Nagyrada és Zalaszabar lakóinak biztonságára vigyáz. Fenyvesi Tibort telefonon értük el, s csak annyit mondott: Semmiről sem tudok! Végül is a hivatalosan megbízott bontóbrigád lépett munkába, s rombolta le alapokig az épületet. Bogdán Ibolya és családja ezzel ismét földönfutóvá vált. - Mivel kihagytak a garabonci romatelep felszámolási programból, annak idején azt ígérték, hogy akkor rendezik a helyzetemet, mikor Zalamerenyére kerül a sor. Közben ott is kapott több cigány család felújított lakást, csak mi kerültünk az utcára- kesergett az asszony. - Egyelőre behúzódtunk egy zalakomári albérletbe, de már most tudom, hogy ott sem bírjuk sokáig. A tulajdonos havi 35 ezret kér tőlünk, ez majdnem az összes jövedelmünk. Egyikünknek sincs munkája, pedig mindig keményen dolgoztunk, bárhová vettek fel bennünket: a csigások, a flextronicsosok is meg voltak elégedve velünk. (Kuruc.info: messziről jött ember… - gyk. hiszi a piszi) De a közmunkaprogramban sem lehetett ránk panasz - csak sajnos az is véget ért. Most nincs munkánk. A lányom négy hónapos terhes. (Kuruc. info: na ezek is sorozatban gyártják a jövendő segílyeseket / bűnözőket…) Nincs egy biztos pont a világban, amit magunkénak mondhatnánk.
Ugyanez történik most Garaboncon. Röviden összefoglalva a következő történt: segílyesünk és purgyéi tönkretették előző házukat. Egy németnek (vesztére) megesett rajtuk a szíve, és megengedte nekik, hogy a garabonci házában lakjanak. Cserébe csak és kizárólag azt kérte, hogy vigyázzanak arra. Talán mondanunk sem kell, hogy ez utóbbit nem tették meg, sőt – rövid idő alatt teljesen le is lakták azt. Olyan szinten, hogy a házat nem éri meg felújítani – marad a lebontás.
Közben, amikor a német tulajdonos látta, hogy segílyes sáskáink nem tartják be a szavukat, és szépen lelakják a házát, megpróbálta őket kipaterolni. Ehhez azonban nem vehetett igénybe karhatalmi segítséget, csak, a „jogállam” még nagyobb dicsőségére, polgári peres eljárást, amely keretében a cigányokat nem lehetett eltávolítani a német házából. (Ahogy, nem mellesleg, oly sok másik, önkényes lakásfoglalós esetben megtörtént.) Legyen ez is intő példa: soha, semmilyen módon ne fogadjunk be segílyes/ingyenélő cigányokat a házunkba, mert nagyon nagy az esélye annak, hogy hasonlóan járunk, és elvesztjük azt. A sünök segítségére meg nem is számíthatunk.
Folytatva a történetet: a ház (még egyszer: ahol azért lakhattak addig, mert egy németnek megesett rajtuk a szíve, és befogadta őket!) lebontása során segílyesünknek volt pofája eladni annak tégláit fajtatársainak – a cigányszervezeteknek, vagy azok közvetítésével valakinek. Természetesen ezt aztán letagadta a sáska. A történet slusszpoénja pedig az, hogy a törvényesség védelmében fellépő polgárőrség feloszlatásáért kezdtek aláírást gyűjteni a cigányszervezetek és -vezetők. Ez valami egészen elképesztő aljasság, és jól megmutatja, hogyan is viszonyulnak kormosék (ill. azok vezetői) a törvényességhez és a bűnözéshez.
Az eredeti cikk következik. A hozzátartozó Szalabán Attila-széljegyzet (ami állítólag jól sikerült és elküldi orkjainkat oda, ahova valók) még nem érhető el online – ha valaki bedigitalizálná és átküldené, megköszönnénk. Egy normál, elég éles fotó elég lesz, nem kell szövegfelismeréssel bíbelődni.
Tovább keresik otthonukat
Vékony termetű, megkeseredett tekintetű cigányasszony vezeti kézen fogva a gyermekét, akinek az arcán először öröm ragyog fel. Aztán elkomorul a szurtos kis arc: a jól ismert kerítésen benézve csak egy lebontott ház romjai fogadták Csabikát és anyját.
Két településőrrel is találkozott az asszony. Az őrök arra vigyáznak, nehogy valaki ismét ellopja az ominózus épület tégláit.
Két évvel ezelőtt kereste meg lapunkat az életében többször is kétségbeejtő helyzetbe került Bogdán Ibolya. A zalamerenyei illetőségű asszony a lányával és élettársával nemrég még az elhíresült Golan-fennsíkon tengődött - majd egy német férfi jóvoltából átmeneti otthonra lelt a jóakaró garabonci, Kossuth utcai házában. Onnan keresett olyan lakást, melyet végre a magáénak mondhat. - Elvállaltuk, hogy vigyázunk a házra, cserébe megengedte a tulajdonos, hogy itt lakjunk - magyarázta Bogdán Ibolya. - Szerettünk volna kicsit előrébb lépni, ezért felajánlottuk, hogy megvesszük az ingatlant, csak mondjon egy megfizethető árat. Nem sikerült megegyeznünk, pedig még a szocpolt is elkezdtem intézni. Itt nőtt fel a kisfiam, ezen az udvaron játszott nap mint nap, persze hogy ragaszkodtunk ehhez a házhoz. De hiába. Bogdán Ibolya azt ugyan nem mondta el, de tény: a ház használatáért a tulajdonos elvárta volna annak karbantartását. Ezen feladatuknak pedig annyira nem tettek eleget, hogy az épület romossá vált. Beszélgetésünk alatt például a középső csoportos óvodás Csabika többször is majdnem magára döntötte az egyetlen, törött zsanéron himbálózó kertkaput. Nem csoda hát, hogy a német férfi is megelégelte a helyzetet, s igyekezett kiköltöztetni az ott lakókat - ennek érdekében még a garabonci önkormányzatnak is levelet írt. A problémát azonban, lévén a vita polgárjogi természetű, nem sikerült megoldani. Az épület pedig közben életveszélyessé vált. Tavaly novemberben az illetékes zalakarosi jegyző határozatban megtiltotta a házban tartózkodást, s kötelezte a tulajdonost az életveszély elhárítására - magyarán az épület teljes felújítására, vagy lebontására. Ennek határidejét is megszabták, tehát idén februárban mindenképpen lépni kellett. A tulajdonos a bontás mellett döntött, meg is bízott egy férfit, hogy szervezze meg a munkát. A feladat elvégzése előtt azonban meglepő fordulat történt. - A Bogdán család kutyájának tartási körülményei miatt egy állatvédő többször is bejelentést tett a rendőrségen. Emiatt február 19-én úgy döntöttem, hogy Dénes Miklós képviselő úrral közösen ellenőrzöm a helyszínt - idézte fel a történteket László Árpád garabonci körjegyző. - Nagy meglepetésemre ott találtam a Garabonci Cigányokért Egyesület által foglalkoztatott embereket, amint a ház egyik falából kibontott téglát pakoltak az egyik alkalmazott pótkocsijára. Kérdésemre közölték, hogy viszik másik építkezéshez. A jegyző sejtette, hogy az éppen tevékenykedő csapat nem azonos azokkal a munkásokkal, akiket a német tulajdonos megbízott a bontás elvégzésével. Gyanúját beigazolta az írásos megbízással rendelkező szakember, aki telefonon jelezte: semmiről sem tud, ő nem engedélyezte a bontást, a tégla elviteléhez meg pláne nem járult hozzá. Ráadásul ekkor érkezett meg a Garaboncon tevékenykedő két településőr, s kiderült: ők éppen a jegyzőt keresik, hogy tájékoztassák az általuk is észlelt jogsértésről. Néhány perc múlva pedig már nyomozók fékeztek a ház előtt. - Az ügyben a nagykanizsai rendőrkapitányság eljárást indított - erősítette meg röviden információnkat Salamon Róbert alezredes, a Zala Megyei Rendőr-főkapitányság sajtóreferense.
- Kevéssel a jegyző előtt értem haza, és értetlenül láttam, mi történik - magyarázkodott Bogdán Ibolya. - Annyit tudok, hogy a tégla olyan falból származik, melynek fele aznap reggel leborult, és a másik részét is ledöntöttük, nehogy a gyerekre essen. De nem adtuk el senkinek!
Bogdán Ferenc Elemér és Bogdán József, a két településőr nem szívesen válaszolt kérdéseinkre. Érződött: utólag már kissé megbánták, hogy belekeveredtek ebbe az ügybe. Néhány napja ugyanis egyiküknek megmutattak egy papírt - aláírásgyűjtő ívet, mely arról szólt, hogy a településőrséget fel kell számolni, mert visszaélnek hivatali hatalmukkal. Azt mondták nekik: Fenyvesi Tibor, a Garabonci Cigányokért Egyesület, valamint a helyi cigány kisebbségi önkormányzat elnöke megbízásából gyűjtik az aláírásokat. A két településőr csendesen csak annyit jegyzett meg: A munkánkat végezzük, miért fáj ez valakinek? Garabonc közbiztonságára ráfér a megerősítés...
A faluban több lépés is történt a megerősítés érdekében. A településőrök mellett térfigyelő kamerarendszer működik, s nemrég munkába állt Könczöl Szabolcs körzeti megbízott rendőr, aki Garabonc, Nagyrada és Zalaszabar lakóinak biztonságára vigyáz. Fenyvesi Tibort telefonon értük el, s csak annyit mondott: Semmiről sem tudok! Végül is a hivatalosan megbízott bontóbrigád lépett munkába, s rombolta le alapokig az épületet. Bogdán Ibolya és családja ezzel ismét földönfutóvá vált. - Mivel kihagytak a garabonci romatelep felszámolási programból, annak idején azt ígérték, hogy akkor rendezik a helyzetemet, mikor Zalamerenyére kerül a sor. Közben ott is kapott több cigány család felújított lakást, csak mi kerültünk az utcára- kesergett az asszony. - Egyelőre behúzódtunk egy zalakomári albérletbe, de már most tudom, hogy ott sem bírjuk sokáig. A tulajdonos havi 35 ezret kér tőlünk, ez majdnem az összes jövedelmünk. Egyikünknek sincs munkája, pedig mindig keményen dolgoztunk, bárhová vettek fel bennünket: a csigások, a flextronicsosok is meg voltak elégedve velünk. (Kuruc.info: messziről jött ember… - gyk. hiszi a piszi) De a közmunkaprogramban sem lehetett ránk panasz - csak sajnos az is véget ért. Most nincs munkánk. A lányom négy hónapos terhes. (Kuruc. info: na ezek is sorozatban gyártják a jövendő segílyeseket / bűnözőket…) Nincs egy biztos pont a világban, amit magunkénak mondhatnánk.
Frissítés (márc. 8. 5:19): alább a fent említett Szalabán Attila-jegyzet, amely „lightosabb” kiadásban, de ugyanazt mondja, amit mi (miért kellene olyanoknak adni bármit is, akik bizonyítottan lerombolják, lelakják a nekik adott ingatlanokat):
A lehetőséggel élni is kellene (Szalabán Attila jegyzete)
Nem könnyű megszólalni egy olyan ügyben, amikor együtt is érzek a bajba került családdal, de jelentős mértékben hibásnak is tartom őket azért, mert nehéz helyzetbe kerültek. Bogdán Ibolyáék kaptak egy esélyt a sorstól – amely ezúttal egy jószívű német férfi képében jelentkezett –, ám kétségtelen, hogy nem tudtak élni vele. Ezzel nincsenek egyedül: a kormány által finanszírozott romatelep felszámolási projektek közül több esetben bebizonyosodott, hogy ha külső beavatkozással kiemelünk az elképesztő nyomorból embereket, s modern házakban helyezzük el őket, nem mindannyian tudnak alkalmazkodni új körülményeikhez. Galambokon például az egyik, a projektbe bevont cigány férfi szó szerint szétverte a rábízott lakás berendezését.
Bogdán Ibolyáék alatt is „szétesett” a ház, először a nyílászárók, aztán a tető, majd a falak mentek tönkre. Szó se róla tehát: a felelősségük óriási abban, hogy utcára kerültek. Ezek után azon sem csodálkozhatnak, ha senki sem meri befogadni őket, még jó pénzért sem. Pláne, hogy immár a rendőrök vizsgálódnak az ominózus ház ügyében, s ki tudja, kit miben talál bűnösnek majdan a bíróság, ha eljut odáig a dolog. Elgondolkodtató, ha egy család sehogy sem talál magának otthont. A sors kénye-kedve szerint ide-oda vethet két felnőttet és gyermekeiket. Mindenki megilletné, hogy magáénak nevezhessen egy hajlékot. Bogdán Ibolya még sosem mondhatta el magáról, hogy lakástulajdonos (volt). Nem lehet tudni, hogy saját lakásával miként is bánna.
Lehet, hogy arra jobban vigyázna, mint a neki szívességből átengedett garabonci házra?
A lehetőséggel élni is kellene (Szalabán Attila jegyzete)
Nem könnyű megszólalni egy olyan ügyben, amikor együtt is érzek a bajba került családdal, de jelentős mértékben hibásnak is tartom őket azért, mert nehéz helyzetbe kerültek. Bogdán Ibolyáék kaptak egy esélyt a sorstól – amely ezúttal egy jószívű német férfi képében jelentkezett –, ám kétségtelen, hogy nem tudtak élni vele. Ezzel nincsenek egyedül: a kormány által finanszírozott romatelep felszámolási projektek közül több esetben bebizonyosodott, hogy ha külső beavatkozással kiemelünk az elképesztő nyomorból embereket, s modern házakban helyezzük el őket, nem mindannyian tudnak alkalmazkodni új körülményeikhez. Galambokon például az egyik, a projektbe bevont cigány férfi szó szerint szétverte a rábízott lakás berendezését.
Bogdán Ibolyáék alatt is „szétesett” a ház, először a nyílászárók, aztán a tető, majd a falak mentek tönkre. Szó se róla tehát: a felelősségük óriási abban, hogy utcára kerültek. Ezek után azon sem csodálkozhatnak, ha senki sem meri befogadni őket, még jó pénzért sem. Pláne, hogy immár a rendőrök vizsgálódnak az ominózus ház ügyében, s ki tudja, kit miben talál bűnösnek majdan a bíróság, ha eljut odáig a dolog. Elgondolkodtató, ha egy család sehogy sem talál magának otthont. A sors kénye-kedve szerint ide-oda vethet két felnőttet és gyermekeiket. Mindenki megilletné, hogy magáénak nevezhessen egy hajlékot. Bogdán Ibolya még sosem mondhatta el magáról, hogy lakástulajdonos (volt). Nem lehet tudni, hogy saját lakásával miként is bánna.
Lehet, hogy arra jobban vigyázna, mint a neki szívességből átengedett garabonci házra?
