Számtalan anyagunkban adtunk már hírt arról, hogy cigányaink pofátlansága és „lekapcsolhatatlanságuk”, törvények felett állásuk miatti magabiztossága olyan mértékű, hogy még mások házait is szétlopják, -hordják (pl. ITT, ITT).
Igen sok olyan esetről számoltunk be, amikor egy-két hétre kórházba kerülő idős néniknek hordták el teljesen a házát ezek a minden másik országban (el)üldözött vagy éppenséggel a tetthelyen nemes egyszerűséggel agyonlőtt paraziták.
Ez történt most Bolhón is. Az alábbi cikkből kiderül, hogy most legalább megfogták a bontást végző ún. építési vállalkozót (alább a második képen látható – igen, természetesen cigány...), akinek már a védekezésében is ott van az, hogy, finoman szólva, jogellenesen cselekedett, ui. nem ellenőrizte, valóban úgymond a bontást kérő ember volt-e a tulajdonos. Gyengébbek kedvéért: valószínűleg valamilyen korcs-rokona az, akit aztán állítólagos tulajdonosként nevez meg, ne legyen azonnal világos, hogy itt ismételten csak korcsék ház-letaroló kalákájáról van szó...
A cikk:
Elloptak egy házat Bolhón, sitthalom a hűlt helyen
Szó szerint teljesült a mondás: eladták a tetőt egy bolhói asszony feje fölül. El is bontották. A bontást végző vállalkozó állítja, hivatalosan megvásárolta az épületet egy babócsai nőtől. Igaz, azt nem ellenőrizte, valóban ő volt-e a tulajdonos.
Mint valami obeliszk, emelkedik ki a romok közül az ágybetét. A szétszaggatott kerítés a sitthalom alatt darvadozik, melynek közepén két fotel a hajdani fal felé néz, ott állhatott a tévé, a komód romjai is látszanak, a vitrines szekrényből még a fényképeket sem vették ki, amikor bedöntötték a falakat. A törött téglák között lambériadarabok, az egykori antenna maradványai, székek, egy asztal fele, műanyagpoharak, üvegcserép.
– Ez volt az előszoba – mutatja Orsós Zoltán –, itt volt a konyha, hátul pedig a két szoba.
A lakócsai fiatalember múlt héten szembesült a ténnyel, hogy anyósa házát egyszerűen elbontották. Az asszony évtizede Kaposvárra költözött munkalehetőség reményében, s a közelmúltig a Videotonban és az önkormányzatnál is dolgozott, ám a válság miatt utcára került, s mivel már nem tudta kigazdálkodni a Szigetvári utcai albérletet, úgy döntött, visszaköltözik Bolhóra. Felhívta hát a lányáékat Lakócsán, nézzék már meg, milyen állapotban van a ház, ahol utoljára egykori élettársa lakott, aki bő hónapja halt meg.
– Múlt héten ismerősöknél jártunk Barcson, s gondoltam, ha már erre járunk, nézzük meg az anyós házát – folytatja Orsós Zoltán. – Gondoltam, mielőtt visszajön a mama, kifestetjük, esetleg, ha szükséges, kicseréljük az ajtókat, ablakokat. Először azt hittem, rosszul látok: egyszerűen eltűnt a ház. Ellopták.
Pontosabban elbontották. A múlt héten egy szigetvári vállalkozó jelent meg embereivel, markolóval és teherautóval. Pillanatok alatt szétkapták a hetven négyzetméteres épületet.
– Este, amikor lefeküdtem, még állt – bizonygatja a szomszéd, Váradi Péterné. – Reggel, amikor felébredtem, már csak a falak egy része meredezett, a tetőnek már nyoma sem volt. Dolgoztak itt vagy másfél napot, aztán egyszer csak eltűntek. Itt hagyták ezt a szemétdombot.
Melynek egy része az asszony telkén landolt, amikor megindult a markoló. Tégla- és bútordarabok – és a munkát igazolandó: sörös dobozok – mindenütt a kertben, még a fát sem tudják tőle behordani. Mivel az utcán nem merik hagyni, még nem rendelték meg az idei fűtenivalót.
– Azt mondták, övék az épület, megvették Horváth Mártától – teszi hozzá Váradi Péterné. – Mi úgy tudtuk, az Annáé az épület, csak lakni engedte itt a volt élettársát, aki korábban a Mártával élt együtt.
– Most képzelje el – mondja Orsós Anna. – Hajléktalanná tettek! Vissza akartunk költözni, de most se albérlet, se ház. Persze, nem volt egy csúcsépület, két és félmilliót érhetett – csak a tető cserepei és faanyaga úgy egymilliót –, de ez is több, mint az utcán aludni. Persze jelentettük az esetet a rendőrségen, ott mondták is, minden káromat meg kell majd téríteni, de addig mit csináljak? Teljesen kikészültem, nem tudok aludni, gyógyszert szedek, el sem tudom képzelni, mi lesz velem.
Egyelőre a házat elbontó Bogdán Csaba sem tudja, mit hoz a jövő. A szigetvári vállalkozó elismeri, komoly csávába került, ám állítja, jóhiszeműen állt neki a bontásnak.
– Mindent lepapíroztunk, tanúim vannak az adásvételről – magyarázza. – Már nyáron beszéltem az itt lakó férfival, előleget is adtam neki, mert mondta, eladó lesz az épület. Aztán, amikor meghalt, jött Horváth Márta, s állította, övé minden, megírtuk a papírokat, még a bontásért is vállalta a felelősséget.
Merthogy hivatalos bontási engedéllyel nem rendelkezett a vállalkozó, aki a tulajdoni lapot sem kérte ki a földhivatalból.
– Lehet, hogy mulasztottam – ismeri el Bogdán Csaba –, de higgye el, ha tudom, hogy nem szabályos a dolog, bele sem vágok. Ráadásul most benne áll a pénzem a házban, a bontást sem tudom befejezni, míg le nem zárul a rendőrségi vizsgálat.
Amúgy állítólag az Orsósékkal szemközti, félig lebontott házat is megpróbálta rátukmálni az állítólagos tulajdonos a vállalkozóra – aki második megkeresésünkre már kevéssé volt közlékeny, erőteljes Kopjon le! hallatszott a telefonból... –, akit egyszer már korábban is átvert: téglát adott el neki, melyről kiderült, lefoglalták, így Bogdán Csabának vásárolnia kellett új építőanyagot, hogy visszaadja jogos tulajdonosának...
Természetesen megpróbáltuk megkeresni Horváth Mártát is, ám nem sikerült elérnünk...
Igen sok olyan esetről számoltunk be, amikor egy-két hétre kórházba kerülő idős néniknek hordták el teljesen a házát ezek a minden másik országban (el)üldözött vagy éppenséggel a tetthelyen nemes egyszerűséggel agyonlőtt paraziták.
Ez történt most Bolhón is. Az alábbi cikkből kiderül, hogy most legalább megfogták a bontást végző ún. építési vállalkozót (alább a második képen látható – igen, természetesen cigány...), akinek már a védekezésében is ott van az, hogy, finoman szólva, jogellenesen cselekedett, ui. nem ellenőrizte, valóban úgymond a bontást kérő ember volt-e a tulajdonos. Gyengébbek kedvéért: valószínűleg valamilyen korcs-rokona az, akit aztán állítólagos tulajdonosként nevez meg, ne legyen azonnal világos, hogy itt ismételten csak korcsék ház-letaroló kalákájáról van szó...
A cikk:
Elloptak egy házat Bolhón, sitthalom a hűlt helyen
Szó szerint teljesült a mondás: eladták a tetőt egy bolhói asszony feje fölül. El is bontották. A bontást végző vállalkozó állítja, hivatalosan megvásárolta az épületet egy babócsai nőtől. Igaz, azt nem ellenőrizte, valóban ő volt-e a tulajdonos.
Mint valami obeliszk, emelkedik ki a romok közül az ágybetét. A szétszaggatott kerítés a sitthalom alatt darvadozik, melynek közepén két fotel a hajdani fal felé néz, ott állhatott a tévé, a komód romjai is látszanak, a vitrines szekrényből még a fényképeket sem vették ki, amikor bedöntötték a falakat. A törött téglák között lambériadarabok, az egykori antenna maradványai, székek, egy asztal fele, műanyagpoharak, üvegcserép.
 A szomszéd is csodálkozott a bontáson |
– Ez volt az előszoba – mutatja Orsós Zoltán –, itt volt a konyha, hátul pedig a két szoba.
A lakócsai fiatalember múlt héten szembesült a ténnyel, hogy anyósa házát egyszerűen elbontották. Az asszony évtizede Kaposvárra költözött munkalehetőség reményében, s a közelmúltig a Videotonban és az önkormányzatnál is dolgozott, ám a válság miatt utcára került, s mivel már nem tudta kigazdálkodni a Szigetvári utcai albérletet, úgy döntött, visszaköltözik Bolhóra. Felhívta hát a lányáékat Lakócsán, nézzék már meg, milyen állapotban van a ház, ahol utoljára egykori élettársa lakott, aki bő hónapja halt meg.
– Múlt héten ismerősöknél jártunk Barcson, s gondoltam, ha már erre járunk, nézzük meg az anyós házát – folytatja Orsós Zoltán. – Gondoltam, mielőtt visszajön a mama, kifestetjük, esetleg, ha szükséges, kicseréljük az ajtókat, ablakokat. Először azt hittem, rosszul látok: egyszerűen eltűnt a ház. Ellopták.
Pontosabban elbontották. A múlt héten egy szigetvári vállalkozó jelent meg embereivel, markolóval és teherautóval. Pillanatok alatt szétkapták a hetven négyzetméteres épületet.
– Este, amikor lefeküdtem, még állt – bizonygatja a szomszéd, Váradi Péterné. – Reggel, amikor felébredtem, már csak a falak egy része meredezett, a tetőnek már nyoma sem volt. Dolgoztak itt vagy másfél napot, aztán egyszer csak eltűntek. Itt hagyták ezt a szemétdombot.
 A bontást végző vállalkozó nem ellenőrizte a tulajdoni lapot... |
Melynek egy része az asszony telkén landolt, amikor megindult a markoló. Tégla- és bútordarabok – és a munkát igazolandó: sörös dobozok – mindenütt a kertben, még a fát sem tudják tőle behordani. Mivel az utcán nem merik hagyni, még nem rendelték meg az idei fűtenivalót.
– Azt mondták, övék az épület, megvették Horváth Mártától – teszi hozzá Váradi Péterné. – Mi úgy tudtuk, az Annáé az épület, csak lakni engedte itt a volt élettársát, aki korábban a Mártával élt együtt.
– Most képzelje el – mondja Orsós Anna. – Hajléktalanná tettek! Vissza akartunk költözni, de most se albérlet, se ház. Persze, nem volt egy csúcsépület, két és félmilliót érhetett – csak a tető cserepei és faanyaga úgy egymilliót –, de ez is több, mint az utcán aludni. Persze jelentettük az esetet a rendőrségen, ott mondták is, minden káromat meg kell majd téríteni, de addig mit csináljak? Teljesen kikészültem, nem tudok aludni, gyógyszert szedek, el sem tudom képzelni, mi lesz velem.
Egyelőre a házat elbontó Bogdán Csaba sem tudja, mit hoz a jövő. A szigetvári vállalkozó elismeri, komoly csávába került, ám állítja, jóhiszeműen állt neki a bontásnak.
– Mindent lepapíroztunk, tanúim vannak az adásvételről – magyarázza. – Már nyáron beszéltem az itt lakó férfival, előleget is adtam neki, mert mondta, eladó lesz az épület. Aztán, amikor meghalt, jött Horváth Márta, s állította, övé minden, megírtuk a papírokat, még a bontásért is vállalta a felelősséget.
Merthogy hivatalos bontási engedéllyel nem rendelkezett a vállalkozó, aki a tulajdoni lapot sem kérte ki a földhivatalból.
– Lehet, hogy mulasztottam – ismeri el Bogdán Csaba –, de higgye el, ha tudom, hogy nem szabályos a dolog, bele sem vágok. Ráadásul most benne áll a pénzem a házban, a bontást sem tudom befejezni, míg le nem zárul a rendőrségi vizsgálat.
Amúgy állítólag az Orsósékkal szemközti, félig lebontott házat is megpróbálta rátukmálni az állítólagos tulajdonos a vállalkozóra – aki második megkeresésünkre már kevéssé volt közlékeny, erőteljes Kopjon le! hallatszott a telefonból... –, akit egyszer már korábban is átvert: téglát adott el neki, melyről kiderült, lefoglalták, így Bogdán Csabának vásárolnia kellett új építőanyagot, hogy visszaadja jogos tulajdonosának...
Természetesen megpróbáltuk megkeresni Horváth Mártát is, ám nem sikerült elérnünk...
(SONLINE)
