1938-ban a szicíliai Catania rendőrségi elöljárója 45 homoszexuálisnak hitt férfit vitetett a Szicíliától 600 kilométerre az Adriai-tengeren fekvő San Domino szigetére, ahol börtönhöz hasonló körülmények között tartották őket - írja a BBC a második világháború egy erősen elhallgatott eseményével kapcsolatban.

A szigetre megbilincselve érkeztek, majd közös hálótermekben helyezték el őket, ahol nem volt sem elektromosság, sem folyóvíz. A szigeten élők "lányoknak" nevezték az oda deportált buzikat, akikkel semmilyen kapcsolatuk nem volt.

A "lányokat" este nyolc óra után nem engedték ki a hálótermükből, és a rendőrség felügyelte őket. Egy ott fogva tartott buzi azonban azt mondta, a szigeten egymás között legalább fel lehetett vállalni nyíltan a homoszexualitásukat, színjátszottak, együtt ünnepeltek, és akár női ruhákban is járhattak, sőt szerelmek is szövődtek köztük.

A szigetre deportálás előtt ugyanis a fasiszta Olaszország (és minden normális állam) férfiideáljával gyökeresen szemben állt az, ha valaki Steiner Kristófként viselkedett, ezért nem is vállalhatta fel "másságát".

A második világháború végével azonban a szigetről is hazamehettek az oda száműzöttek, és egyféle házi őrizetbe kerültek az otthonukban.

Bár más szigetekre is deportáltak buzikat Olaszországból, San Domino szigete volt az egyetlen, ahol magukban voltak, köcsöjogi aktivisták ezért most emléktáblát helyeztek el a szigeten az egykori közösség és "a fasiszták melegekkel szembeni intézkedéseinek emlékére".

(BBC - HVG nyomán)