Naftali Bennett nevéhez fűződik az a tavaly megszületett dokumentum, amely jó példája annak, hogy a palesztinok életterének elrablását valójában a zsidó telepesek ötlik ki, s a mindenkori jeruzsálemi kormányok utasítására a hadsereg és maguk a fölfegyverzett zsidó kolonialisták valósítják meg. A palesztinok szinte teljes kisemmizésére, az államalapításra vonatkozó álmaik szertefoszlatására irányuló „Bennett-tervnek” cinikus módon a „megnyugatás-terv” (תכנית ההרגעה ) melléknevet adták. Naftali Bennett a nevével fémjelzett tervet a megszállt területeken állomásozó izraeli hadsereg magas rangú katonatisztjeivel és a jelenlegi kormányzó pártokkal történt állandó, szoros együttműködés nyomán, velük egyetértésben dolgozta ki.

Naftali Bennett

Mielőtt fölemlítenénk a napokban nyilvánosságra került Bennett-terv főbb pontjait, nézzük meg, hogy ki is annak szerzője, Naftali Bennett. Az 1972-ben született izraeli üzletember, politikus és „térképátrajzoló” 2006-2008 között az akkoriban még ellenzéki Binjámin Netanjáhunak, a Likud párt vezérének irodavezetője volt, majd rögtön utána, a nagyfőnök hatalomra jutásakor kinevezték a Júdeai, Szamariai és Gázai övezetbeli Zsidó települések Tanácsának (מועצת יש'ע) igazgatójává. A magyar olvasó dolgának megkönnyítésére hozzátesszük, hogy a bibliai gyökerű Júdeát és Szamariát a modern időkben Ciszjordániának nevezik. Az 1980-ban alakult hosszú nevű szervezet kicsit lerövidült, amikor Izrael fölszámolta a Gázai övezetben kiépített zsidó településeket. A csúcsszervezet összefogja a megszállt területeken épült zsidó telepek polgármestereit, a helyi és körzeti tanácsokat, s legfontosabb célkitűzése a további zsidó telepítés megvalósítása.

Nézzük, melyek a Bennett-terv főbb pontjai, elképzelései. A terv leszögezi, hogy az 1948-49-ben, majd az 1967-es háborúban elkergetett palesztin menekültek közül senki nem térhet vissza a megalakítandó palesztin állam, illetve az újabb határmódosítási elképzelések jóvoltából megnövekedett Izrael területére. Palesztin állam létesülhet ugyan, de annak területe jóval kisebb lehet, mint azt a palesztinok szeretnék, s a cionisták által tervezett palesztin miniállam fölé is úgynevezett „biztonsági ernyőt” vonna az izraeli hadsereg. A jelenlegi izraeli kormánypárti politikusok által elfogadott és helyeselt Bennett-terv értelmében az izraeli hadsereg, a határrendőrség, ilyen-olyan biztonsági- és titkosszolgálat továbbra is akkor és ott hatolhatna be az „önálló” palesztin állam területére, amikor és ahol jónak látja.

Naftali Bennett és az általa kidolgozott tervet „szentírásnak” tekintő izraeliek álláspontja szerint, ha az izraeli hadsereg és a fentebb említett szervezetek magukra hagynák a palesztinokat, a létrehozandó ciszjordániai palesztin államalakulatban biztosan fölütné a fejét a Hamász Iszlám Ellenállási Mozgalom (حركة المقاومة الإسلامية), pontosan úgy, ahogyan történt a Gázai övezetben az izraeli hadsereg kivonulása után. Mint ismert, demokratikus és szabad választásokon a Hamász kormányra jutott a Gázai övezetben, s ma ő irányítja ezt a palesztin országrészt.

A Gázai övezet és a palesztinoknak megmaradó ciszjordániai miniállam között a Bennett-terv értelmében Izrael nem engedélyez sem légi-, sem szárazföldi kapcsolatot, mert a Hamász eszméi és harcossága átcsaphatna (mintha eddig még nem csapott volna át...) a „nyugalom szigetének” szánt területre is. A Gázai övezetet, s vele együtt az igen nyomorúságos körülmények között, nagy zsúfoltságban élő másfél milliós palesztin lakosságot a terv kidolgozója nagylelkűen Egyiptom oltalmába utalná. A Gázai övezet 1948-tól az 1967-es, úgynevezett „hatnapos háborúig” volt már egyiptomi fennhatóság alatt, ám Kairónak az Izrael által több hullámban oda üldözött palesztinokkal túlzsúfolt terület úgy hiányzik, mint ablakos tótnak a hanyatt esés. Na meg a palesztinoknak sem kell ismét az egyiptomi bábáskodás, vagy, jobban mondva, basáskodás.

A Bennett-terv talán legfontosabb, a jelenlegi és a korábbi vezető izraeli politikusok által is szorgalmazott pontja értelmében az 1967 után Ciszjordániában létrehozott zsidó települések tekintélyes részére egyoldalúan (tehát mások, így a palesztinok megkérdezése és jóváhagyása nélkül – H. J.) kiterjesztenék Izrael szuverenitását. Izrael korábban ezt már megtette az 1967-ben megszállt Kelet-Jeruzsálem, majd a szíriai Golán-fennsík esetében. „A világ nem ismeri el a szuverenitásunkat ezen területek fölött, de ez nem számít, mert idővel a világ majd szépen megszokja a valóságot” - vélekedett Naftali Bennett újságírói aggályokra válaszolva. A terv értelmében az 1967-ben megszállt ciszjordániai területeken épített zsidó településekre, a Holt-tenger teljes nyugati partvidékére (a keleti partvidék Jordániáé – H. J.) és a Jordán-völgyre kiterjesztenék Izrael szuverenitását.

A palesztinok orra alatt elhúzott mézesmadzag is jellegzetesen izraeli: a megszállt területeken levő zsidó települések közötti közúti összeköttetés biztosítása érdekében a zsidó állam által bekebelezésre kiszemelt további palesztin területeken élő, mintegy ötvenezer arab Izrael teljes jogú polgárává válhatna. Csak az összehasonlítás kedvéért leírjuk, hogy az 1967-ben megszállt ciszjordániai palesztin területeken – Kelet-Jeruzsálemet nem számítva – manapság már körülbelül 350 ezer zsidó telepes él.

Összegezve: Izrael a végső elrendezést, a palesztin-izraeli békét úgy képzeli el, hogy bekebelezné a megszállt Ciszjordánia területének hatvan százalékát, ám az ott élő palesztinok mindössze két százalékának kíván állampolgárságot adni. A Golán-fennsík drúz, muszlim arab, görög és örmény keresztény lakosságának elkergetése után Izrael a területet bekebelezte, s most pedig Egyiptomnak „ajándékozná” a másfél milliós Gázai övezetet. A világ majd szépen megszokja a valóságot.

Hering József – Kuruc.info