Betegség miatt nem utazott el a válogatottal Hollandiába Szalai Ádám, kedden viszont a hírek szerint ott lehet a pályán Andorra ellen. A Schalke légiósa az összecsapást felvezető sajtótájékoztatón kifakadt, lesújtó képet festett a magyar labdarúgás aktuális helyzetéről, a kilátásokról. Az alábbiakban a csatár kemény szavait olvashatjátok.

"Kicsit másként kezdeném meg ezt a sajtótájékoztatót, attól függetlenül, hogy alakult ez a román vagy a holland meccs. A legjobban az fáj, hogy a futballszerető emberek, a szurkolók nem csak most, hanem évek óta át vannak verve. Ennek egy oka van: mi elsősorban egymás közt olyan terveket szövünk, vagy terveket határozunk meg, amik nem reálisak. Ez a médián át ki is van mondva, ezért sokan csodát várnak. Megdöbbentő, hogy ilyenkor minden szakértő egymás hátába döfi a kést, a másikat hibáztatja, közben meg évek óta egymás háta mögött megy minden. Kudarc esetén aztán mindenki kiáll, és mutogat a másikra."

"A realitásokat azonban soha senki nem fogalmazta meg. Mutassatok nekem egy olyan magyar játékost, aki top bajnokságban igazi sztárcsapatban játszik. Vagy mondjatok olyan top tehetséget, akit a magyar futball kitermelt az elmúlt 10-20 évben. Mondjatok egy olyan top edzőt, aki klasszis bajnokságban tartósan letett valamit az asztalra az elmúlt húsz évben, vagy olyan magyar csapatot, amely BL-ben vagy EL-ben igazán nagy bravúrt csinált volna. Mondjatok olyan játékost, aki az utóbbi 10-20 évben top játékosnak számítana a nemzetközi fociban. Márpedig a válogatott csak a meglévő játékosokból állhat össze. Nekünk nincsen top sztárunk, nincsenek német, angol, spanyol sztárcsapatban szerepelő, vagy BL- és EL-tapasztalattal rendelkező játékosaink. A mieink vagy a második ligában játszanak vagy olyan országokban, amik nem tartoznak az elithez. Ne kezdjünk el minden selejtezősorozat előtt reményt kelteni, mert ez illúzió. Ezeket ki kell mondani."

"Sajnos a tapasztalat azt mondja, hogy nehéz elvárni, hogy 3-4-5 év alatt kijöjjön 5-6 sztárjátékosunk. Erre több idő kell. De ezzel se lehet mindent besöpörni a szőnyeg alá, mert addig keményen kell dolgozni. Át kell alakítani a magyar futballt, mert csak akkor van értelme az egésznek."

"Én 16 évesen mentem ki, mert itthon lemondtak rólam. 1-2 év kellett ahhoz, hogy valamennyire magamra találjak, addig szinte nem játszottam, mert nem voltam felkészítve arra, ami ott vár majd. A legnagyobb különbség az, hogy a neveltetésben, képzésben rendkívüli módon le vagyunk maradva. Nem a körülményekben van a nagy lemaradás, hanem a képzésben. Az, hogy valaki 30 éve azt mondja, hogy ő jó edző, az még nem döntő, de az se, hogy valaki évek óta a hazai élvonalban dolgozik, ettől még nem lesz megfelelő szakember. Nem az anyagi gondok, vagy a rossz pályák miatt van ez. Ezt senki ne mondja nekem. Én 16 éves koromtól 1-2 év alatt el tudtam jutni magasabb szintre, majd később neves német csapatokhoz. Ez nem pénz, hanem akarat és tanulás kérdése. Senki ne mondja, hogy a lemaradásunk csak a körülmények miatt van. Ez csak kifogás, magyarázkodás."

"Nézzük meg, hány tehetségünk van? Ebből fakadóan nem lehet 5 nap alatt csodát tenni a válogatottnál. Nem abból a munkából juthatunk ki, amit ebben az öt napban elvégzünk, hanem abból, amit év közben tanulunk a klubjainkban, ahogyan év közben dolgozunk. Rengeteg szakértőnk van, akik a tv-ben, újságokban egymásra mutogatnak, de közben nem tudják valójában, hogyan is épül fel egy profi klub szervezetileg, hogyan zajlik a megfelelő mentális vagy fizikai felkészítés. Az tükrözi legjobban a magyar fociban uralkodó állapotokat, hogy nekem kell ezt elmondanom 25 évesen, 18 válogatottsággal."

"Ezekből fakadóan a magyar focinak, a válogatottnak olyan edzőre van szüksége, aki veri a fejünket. Aki mindent belever. Így volt ez Mainzban. Nem volt pénzünk drága játékosokra, de reggeltől-estig begyakoroltunk mindent, minden belénk lett verve, mert olyan edzőnk volt. Mi azt nem csinálhatjuk meg, mint néhány válogatott, hogy a szövetségi kapitány 40-50 százalékot ad a kezünkbe, a többit pedig a sztárjátékosok úgyis megoldják. Itt belénk kell verni mindent. Olyan edző kell, aki néhány edzés, néhány nap alatt valamit össze tud gyúrni ezekből a játékosokból. Szervezett játékkal talán juthatunk valamire, de a realitás az, hogy nem szabad továbbjutásról beszélni. Nekem már elegem van az olyan nyilatkozatokból a vesztes meccsek után, hogy nem volt szerencsénk vagy elkerülhető gólokat kaptunk. Ne verjük át egymást."

"Nem azt mondtam, hogy eddig az volt az ok, hogy nincsen normális edzője a válogatottnak, a probléma ennél összetettebb. A gond az, hogy 20 éve meg vannak vezetve az emberek, azért mert valójában nincsenek is jó játékosaink, nincsenek olyan edzőink, akik Európában letettek valamit az asztalra. A válogatottban elvileg már kész játékosok vannak, de ők már teljesítményben, mentálisan nem fogják felvenni a versenyt a törökökkel vagy a románokkal, mert 15 éven át nem azt a képzést kapták, mint az ő játékosaik. Amit a magyar focisták idehaza kapnak, azt nem lehet összevetni az európai bajnokságokban tanultakkal."

"Volt súrlódásunk, kár lenne tagadni. Ezeket a dolgokat neki is elmondtam. De a játékosoknak is. Mi kaptunk ki Máltán, Romániában, Hollandiában. a vereségeknek így mi vagyunk az okai, de minket neveltek valakik ilyen szintűvé."

"Nem értek egyet azzal, hogy az akarattal lenne a gond. Én száz százalékot akartam adni mindig a válogatottban, és mások is. Egyszerűen arról van szó, hogy például az az ember, aki itthon ezer ember előtt játszik általában, kimegy 50 ezer ember elé és nem fogja tudni elbírni azt a terhet, különösen, ha nem is olyan jó játékos valójában. Erre nem lehet felkészülni, csak akkor, ha mentálisan tökéletesen fel van készítve az ember. Ez pedig a magyar futballban nem történik meg, ezt saját magamon is éreztem, amikor kikerültem fiatalon. Lehet, hogy kívülről úgy jön le, hogy valaki nem is akar játszani, de ez nem erről szól. Egyszerűen nem bírja el mentálisan azt, amit várnak tőle. Hogy várható el azoktól a játékosoktól, akik nincsenek benne a megfelelő közegben, hogy ilyen 50 ezres nézősereg előtt helytálljanak? Ráadásul rajtuk van az a mentális teher, hogy mindenképpen ki kell jutnia valahova, holott erre a realitásokat elnézve nincsen esélye. Ezt az egészet hogyan bírja el valaki mentálisan, aki erre nincs felkészítve?"

"Valljuk be, hatalmas szerencse, hogy a törököktől négy pontot szereztünk. Azokkal az eredményekkel megint el lehetett hitetni, hogy jók vagyunk, de szerencsénk volt. Ha látta valaki a kinti, törökök elleni mérkőzést, akkor tudhatja, hogy 3-0 lett volna a reális eredmény oda 45 perc után. A vakszerencsének és a Jóistennek köszönhetjük az egy pontot. Az egész fel lett fújva. Vagy csak hasonlítsuk össze a román tizenegyet a magyarral! Az ő játékosaik hol játszanak, milyen klubokban? Jobbakban, mint a magyarok. Ezek alapján miért lenne az a realitás, hogy megelőzzük őket? Ezen párharcok előtt megnézte valaki a válogatott összeállítását összehasonlítva például a hollandokkal? Játékpercekben, klubok erősségében, értékekben. Megnézte ezt valaki? Nem lehet összehasonlítani a két keretet. Lehet, nem 8-1 a különbség, de 6-1 biztosan. Az mivel jobb?"

(csakfoci.hu)