Elképesztő ízléstelenség, sőt kimondom, tahóság látott napvilágot a múlt héten a győri női kézilabdások romániai vendégjátéka kapcsán. Olimpiai és világbajnok román sportolók vállalták, hogy a világ egyik legjobb kézilabdázó nőjének mezével fotózzák őket. Az egyik Görbicz Anita mezén állt, a másik hüvelykujját lefelé tartva fogta az ETO-mezt, de gondolom, olvasóink nagy része már látta ezeket a remekműveket.

A tradícióválasztás, a tradícióélesztés és tradícióegyesítés után jönne maga a tradícióaktualizálás, vagyis az egyesített erejű magyar hagyománynak a kor viszonyaihoz való lét harmonikus igazítása. Erről kell most már beszélni. Itt azonban elérkeztünk azon ponthoz, amelynek megértéséhez és elfogadásához még a sajátjaink részéről is a legnagyobb szellemi nyitottságra és intellektuális bátorságra van szükség. Ez ugyanis három dolgot igényel, amit a sorozatom hátralévő három részében kívánok bemutatni. Egyrészt a magyar hagyomány elválasztását a hagyományellenes történelmi hagyatékainktól, másrészt a Szent Korona-tan tradicionális kritikáját, végül a magyarság küldetésmítoszának meghatározását.

Van egy kicsiny falu Vas megyében, amely nemcsak azért nem kerül be soha a híradásokba, mert jobbikos a polgármestere, hanem mert furcsamód nem ölnek meg vagy rabolnak ki senkit, nem megy csődbe az önkormányzat, van munkalehetőség, és még a fiatal családok is szívesen költöznek a 176 főt számláló településre. A 30 éves Dervalics Roland 2006 óta erős kézzel és magabiztosan irányítja Hegyháthodászt, a környék mára talán legélhetőbb faluját, ahol ez idő alatt komoly fejlődés ment végbe.

A „mi lenne velünk az EU nélkül?” mesét konkrét számokkal tudjuk megkérdőjelezni, majd pedig kimondani, hogy az unió nem más, mint ráfizetés. A Magyarországról történő tulajdonosi jövedelem kiáramlása ugyanis az EU-hoz való csatlakozási folyamatunk kezdete óta 37 019 milliárd forintot tett ki, amely összeg jócskán meghaladja a hazánknak folyósított és az unió elképesztő erényeként hirdetett támogatások mértékét.

Semmi meglepő, csak a szokásos: ismét együtt rettegett Gyöngyösi Márton előadása kapcsán a Fidesz és a Gyurcsány nevével fémjelzett Demokratikus Koalíció. A legnagyobb kormánypártnevében ezúttal Borkai Zsolt felelt meg az izraeli elvárásoknak, a helyszín Győr volt.

Gerendás Péter zsidó zenész kivándorlási tervének bejelentésével újabb muníciót adott azoknak, akik szerint Magyarországon dübörög az antiszemitizmus, s a kormány nem lép fel kellő mértékben a náci eszmékhez közel álló, a Hitlerhez közel álló, háború előtti magyar rezsimek emlékét ápoló Jobbikkal szemben. A Jobbikot nácizók nyilván rossz néven vették, hogy a nemzeti pártot a bíróság elsőfokú ítélete szerint sem lehet nácinak nevezni. A folyton antiszemitázó, rasszistázó hazai és nemzetközi zsidóság egyes tagjai végtelen fantáziájának jóvoltából Magyarországról olyan képet igyekszenek rajzolni, ahol egy náci párt (a Jobbik) tevékenysége élhetetlenné teszi számukra az életet.

A Somogy megyei Kéthely község képviselő-testülete feloszlatta volna magát, mert négy tag úgy érezte, nem tudnak tovább együtt dolgozni a fideszes polgármesterrel. A feltételes mód azonban megmaradt, mivel egyikőjük az utolsó pillanatban meggondolta magát. Valószínűleg annak hatására, hogy a rendkívüli ülést megelőző este Szászfalvi László volt egyházügyi államtitkár, a Fidesz–KDNP somogyi parlamenti képviselője váratlanul a faluba érkezett, és a polgármesteri szék megtartása szempontjából hatásos látogatást tett a mérleg nyelvét jelentő képviselőnél.

Több mint öt hónapja él szinte túszként a Francia Polinézia Bora Bora szigetén egy magyar nő és kisfia. Nyíri-Kovács Patrícia New Yorkban dolgozott egy bankban, ahol megismerkedett egy szintén a pénzintézetben dolgozó koreai fiatalemberrel. Másfél évvel később a szerelemből házasság lett. Majd rémálom.

Figyelemmel kísérve a második Orbán-kormány és a korábban Simor András vezette MNB feszültségektől mentesnek aligha nevezhető viszonyát, valamint azon kormányzati törekvést, mely a monetáris politika eszközeit is a gazdaságpolitikai prioritások elérésének szolgálatába állítaná, nem volt kétséges, hogy a váltással az eddiginél aktivistább jegybanki szemlélettel kell majd számolnunk.

A hegymászás tiszteletre nevel a hegyek és az élővilág iránt. Ugyanakkor növeli a kitartást, a pszichikai erőt, sokkal ellenállóbbá teszi az embert mind lelkileg, mind fizikailag – mondta el a Bar!kádnak Varga Csaba. Az idén a Pakisztánban lévő Gashembrum II. expedícióra készülő nagyváradi fiatal hegymászó nem kisebb célt tűzött maga elé, mint a világ legnehezebben teljesíthető hegycsúcsának meghódítását. Varga Csaba úgy fogalmazott, a K2-es csúcs a hegymászás alfája és ómegája. Minden benne van, a szépség, a kegyetlen erő, a sok technika, a magasság, az élet, a halál és a szerencse. Ez maga a hegymászás. Nagyon szeretné, ha ő lehetne az első magyar, akinek ez sikerül.

Magyarok vagyunk. Tudjuk, érezzük, hisszük, valljuk. Bármerre is szóródjunk szét a világban, bármilyen messze vezéreljen is a szükség, az élet, a szerelem. Mert így születtünk.

A Magyar Országgyűlés 2012-ben döntött róla, hogy április 12-e lesz a Felvidékről kitelepített magyarok emléknapja. A dátum kiválasztása nem volt véletlen, hiszen 1947. április 12-én indultak el az első szerelvények a Felvidékről Csonka-Magyarországra. A kitelepítés sajnos csak egy fájdalmas eleme volt a Csehszlovákiában élő magyarok katasztrófájának. De egy fontos lépés volt Csehszlovákia távlati céljának eléréséhez, a csehszlovák nemzetállam megvalósításához.

Az Ojtozi-szorosból nagyjából egynapi járóföld a Musátó 1503 méter magas csúcsa. A 20 kilométeres gerinc szakasz valóban nem túl változatos, ugyanis a vonulatot felépítő homokkőből nem alakultak ki látványos formák. Enyhe emelkedők és lejtők váltakoznak, a gerinc a havasi réteken könnyen követhető, de mikor az erdőhatár alá ereszkedik, már sokat kell gondolkozni a helyes útvonalon. Láthatóan itt csak erdészek, favágók, pásztorok és medvék járnak, turisták nagyon ritkán. De amiért ezt a hegycsoportot feltétlen be akartuk járni: az 1950-es években ezek az erdők adtak otthont az utolsó székely betyároknak.

A Bar!kád háromhetente jelentkező életmód rovatában ezúttal olyan témát választott, amelyik valójában, a szó legszorosabb értelmében befolyásolja életünk módját. Röviden ismertetik azoknak az eszközöknek a történetét, amelyeket nap mint nap használunk, mégis fogalmunk sincsen róla, hogy ki, mikor, miért és hogyan találta fel.