Bővebb információ, rendelés a megadott linkeken.

A ma ismert legközelebbi nyelvrokonainknál, a manysiknál - a legutóbbi időkig meglévő sámánhit szerint -, amikor az öreg sámán meghal, akkor az őt követő ifjú sámán a temetési szertartás alatt elregöli az elődjéhez köthető, az ő idejében történt eseményeket. Az ifjú sámán ilyenkor csak igazat beszélhet, mert egyébként az elhunyt sámán lelke panaszt tehet ellene az égieknél. A siratóének, mely egyben a múlt megidézése is, maga az Arvisura, vagy Igazszólás.

A hun törzsszövetség életében, melyhez valamikor a manysik is tartoztak, a törzsszövetség fősámánjai hasonló módon regölték el a törzsszövetség egészére vonatkozó eseményeket. A törzsszövetség esetében azonban már meg is kellett örökíteni, azaz le kellett róni az előző időszak történelmét. Ez a rovósámán feladata volt. Az idők folyamán már 347 rovósámán tett eleget ennek a kötelezettségének. Ebből alakult ki az Arvisurák hatezer évet átívelő krónika-gyűjteménye. Ennek a hatalmas örökségnek az őrzése, a tudás birtoklása mindig egy-egy törzs kiváltságos feladata volt. A világhónapok váltásakor, tehát nagyjából kétezer évente kellett egy újabb törzs képviselőjének átadni a felhalmozott tudást, meghatározott szertartás keretében. Utoljára a manysiknál őrizték ezt az örökséget. 

A halak világhónapjából a vízöntő világhónapjába történő átmenet idején Szalaváré Tura manysi sámán kapta azt a feladatot, hogy a rokon úz törzsnek átadja a hagyatékot. Szalaváré Tura Paál Zoltán palóc (palúz) emberben találta meg azt a kiválasztottat, akit minden szempontból alkalmasnak tartott a féltve őrzött titkok átadására. 

Paál Zoltán tehát kettős feladatot kapott. Le kellett rónia a teljes, hatezer éves történelmet, az Arvisurák gyűjteményét, és meg kellett írnia elődjének, Szalaváré Turának az idejében történt eseményeket. Paál Zoltán beavatott rovósámán mindkét feladatának eleget tett. Arvisura gyűjteménye hivatalosan 1996-ban került először kiadásra. A 348. Arvisura Vérrel pecsételve címmel viszont csak most lát először napvilágot. 

A Vérrel pecsételve felfogható tehát egy önéletrajzi ihletettségű regénynek, de szerzője beleszőtte az Arvisura gyűjtemény legfontosabb részleteit is. Részben azért, mert Paál Zoltán számára az Arvisurák megismerése elválaszthatatlan volt az éppen zajló eseményektől, másrészt mert a szerzőnek volt egy olyan indíttatása, hogy azokkal is megismertesse az őstörténeti eseményeket, akik egyébként nem biztos, hogy az Arvisura gyűjteményt végigolvasnák. Egyébként ha valaki átugorja ezeket a részeket, maga a regény önmagában is sajátos élményt nyújt az olvasójának.

Ám aki mégis belemélyed az Arvisura részletekbe, olyan ismereteket fog szerezni, melyeket sehonnan máshonnan nem fog tudni összegyűjteni. És ebben nem az a döntő, hogy igazak-e ezek a történetek, hanem az, amilyen egységes rendszerré áll össze a magyar őstörténet, s ezen keresztül szinte az egész emberiség történelme. Ha semmi nem lenne igaz belőle, akkor is csodálattal adózhatnánk Paál Zoltán előtt, mert akkor ő volna a világ legnagyobb mesemondója. Ám az olvasót (a felkészültet is) érik majd meglepetések.

Sok-sok örökérvényű vagy legalábbis megszívlelendő tanulsága van a műnek. A legalapvetőbb sajátossága mégis az, hogy nem irányul senki ellen. Bár végig a hun törzsszövetségről és a magyarság gyökereiről van benne szó, ugyanúgy megtaláljuk ezeknek az embereknek az erényeit és hibáit, mint más népek, nemzetek eredendő jó vagy rossz tulajdonságait. Mintha a szerzője valóban felülről szemlélné a világot. 

A mű olvasója azt is tapasztalhatja, hogy bizonyos események, összefüggések értelmezése több szinten lehetséges. Ezért bárki nyugodtan kézbe veheti, ki-ki megtalálja benne a saját világának megfelelő olvasatot.

A Vérrel pecsételve nem versenyezhet a ma oly divatos regényekkel. Nem is ez a célja. De remélhető, hogy eljut ahhoz az olvasóközönséghez, amelyet ez a téma méltán megérdemel.

 

Színia Bodnár Erika összefoglaló műve: Szertan - DVD melléklettel

"A kereszténység alapvetően magyar "találmány" és igazi, eredeti értelme csakis a magyar nyelv és a magyar rovásjelek által világosodik meg. Ellenségei éppen ezért évezredek óta mindent megtettek, hogy a rovásjeleket és a magyar nyelvet eltöröljék a Föld színéről. Ma is ezen munkálkodnak, csupán az eszközeiket változtatták modern kori eszközökre. Amennyiben az itt szereplő tudás ismertté válik a Föld népeinek körében, a magyarság visszakapja végre méltó helyét és szerepét a világban, ám hogy milyen hosszú addig az út, elsősorban rajtunk múlik, magyarokon.  Ha tömegesen visszatalálunk ősi kereszt-ténységünkhöz, és a Teremtőhöz, csodát fogunk látni, de ha maradunk a pénz, siker, hatalom hálójában, kétségkívül elpusztulunk. A mi erőnk ugyanis egészen másban rejlik.

Ez a könyv az összes eddig megjelent könyvem összegzése, kivonata, lényege: mindaz, amit a mai napig az őstudásról tudok vagy tudni vélek. Aki velem tart, nem a múltban keresi többé a magyarságát, hanem a jelenben és a jövőben, mert megérti, hogy a magyar tudás itt és most létezik. Pontosan ugyanúgy, ahogy sok ezer évvel ezelött létezett. Ezt a könyvet nem csak a magyaroknak, hanem az egész földnek szántam, így mindez angolul is megjelenik, AkiRéma címmel. Azt szeretném, ha ezzel más népek is megértenék, hogy kik vagyunk mi magyarok valójában. Azt szeretném amit Petőfi a Nemzeti dalban:  "Mit rákentek a századok, lemossuk a gyalázatot!"" 

 

Marácz László - Obrusánszky Borbála : A hunok öröksége

"Az utóbbi másfél évtizedben a külföldi tudományos közéletben új lendületet kapott a hunok kutatása, melynek eredményeit szinte évi rendszerességgel nemzetközi tudományos konferenciákon ismertetik. A tanácskozások résztvevői, elsősorban régészek és történészek, keleten és nyugaton egyaránt jelentősen átértékelték a sztyeppei világ kiemelkedő népének, a hunoknak a szerepét. Az eddig megjelent számos publikációkból már elég egységes kép rajzolódik ki a hun világról, és most az lenne a világon élő kutatók feladata, hogy megalkossák a hun monográfiát. Ez a kötet ennek a nagy monográfiának az alapjait megpróbálja lerakni, de a pontos kidolgozása a jövő feladata lesz, amelyhez számos kutató csatlakozik majd."
(részlet az előszóból)

 

Grandpierre K. Endre gondolatai Trianon kapcsán: Őshonos-e a magyar a Kárpát-medencében?

A honfoglalás hangoztatása egybeesik azoknak a környező országoknak a propagandájával, amelyek a trianoni világfölforgatás folytán országnyi részeket ragadtak el a történelmi Magyarország felségterületéből, és akik saját leleményeik alapján azt állítják, hogy nem mi, hanem ők a Kárpát-medence őslakói, a magyarok fegyveres ázsiai betolakodók. Ez az állítás a magyar hivatalos történelemírás honfoglalás-elméletével párosulva jelentős mértékben hozzájárult a trianoni döntés kicsikarásához és igazolásához. Döbbenetes párhuzam ez: mindkét fél: a magyarok és ellenfelei is ugyanazt állítják. Beleütközünk tehát az érthetetlenbe, ez pedig csalhatatlanul jelzi: a kérdés mögött valami rejtély lappang. Ennek kell utánajárnunk.