Autózom haza a kampányrendezvényünkről. Tényleg megint jól sikerült, a vidéki emberek nyitottságával, őszinte rácsodálkozó kérdéseivel és a népi bölcsességet génjeikben hordozó emberek megnyilvánulásaival lehettem gazdagabb. Az esti, éjszakai utazásoknak különleges hangulatuk van, a sokat járó ember ismeri ezt az érzést, amikor egy esemény után kavarognak benne a gondolatok.

Az autóban hátul egy CD-csomag, elég sok helyütt ajándékoztak meg barátságuk jelével egy-egy hanghordozóval, amelyeket én nagy tisztelettel és köszönettel elfogadtam. Berakok egy CD-t, egy régi Kormorán-dalt, és a hangszórókból jövő zene ritmusai mellett a fejembe hatol a dalban feltett kérdés. Európa közepén, mondd, mit hívnak hazának? A dal lüktető, lelkesítő, ugyanakkor elgondolkodtató is. Most, a választási kampány hajrájában vajon foglalkoztak-e az emberek azzal a kérdéssel, hogy hol is élünk mi, magyarok, a legújabb általános és elfogadott elméletek szerint immár több ezer év óta. Igen, Európa közepén, a Kárpát-medencében, abban a csodálatos istenteremtményben, amely földrajzilag is a világ legtermészetesebb olyan egysége, amelyet égig nyúló bércek, a szeleket felfogó havasok, és az ellenségtől jól védhető átjárók jellemeznek.

Aztán a medence közepén ott a nagy magyar Alföld, amely Európa éléskamrája lehet azzal a csodálatos, kiváló minőségű, nemzedékeket időtlen idők óta megtartó termékeny magyar földdel. Ott vannak a folyóink, vizeink, a földfelszíniek és a földalattiak, a gyógyvizek, a híres hévízi tó, amely a természet gyógyító erejét szimbolizálja lassan már az egész világon. De ez csak - mondhatom úgy - a felszín. Hegyek, völgyek, fák, mezők, de úgy is mondhatom, hogy élettér. Itt vagyunk és itt élünk Európa közepén, mert a Jóisten ide teremtette a magyart.

Ahogy suhannak a kilométerek, úgy pörögnek fejemben a képek és a gondolatok. Itt van most az európai parlamenti választás, amelynek az a tétje, hogy tudunk-e olyan erővel jelen lenni ebben a testületben, hogy a más országok hozzánk hasonlóan gondolkodó képviselőivel kicsit visszaforgassuk az idő kerekét, és a sokszínűség jelenlegi felkent bajnokait szembesíthessük a sokszínűség eltiprási szándékával. Európai Egyesült Államokat akarnak a nemzetállamok Európája helyett. Nem, nem, soha, ezt nem engedhetjük! Európa, azon belül is a Kárpát-medence pont a sokszínűségének köszönhette azt, hogy évezredek óta a világ egyik meghatározó helyszíne. És itt élünk mi, Európa közepén, és még a dalban is felmerül a kérdés, hogy Európa közepén, mondd, mit hívnak hazának?

A kérdésben ott a felelet. Azt a tájat, azt a vidéket, ahol megszülettünk, azt a szétszabdalt, de a kellős közepén még mindig élő területi-társadalmi egységet, ahol szűk keretek között ugyan, de egyformán magyarul köszönnek keleten és nyugaton. Itt élünk Európa közepén, és Magyarország a mi hazánk. Hogy mit hívnak hazának? Egy közösséget, egy népet, egy nemzetet, amely meg akarja tartani magának Európa közepét, hiszen, ha közép, akkor egyértelműen nemhogy Európához tartozik, hanem annak nagyon is meghatározó része.

Ha a választók akaratából ismét az Európai Parlamentben képviselhetem a magyar érdekeket, akkor Európa közepét, annak gondját-baját, vágyát és reményét is közvetíteni akarom. Mert úgy hozta a sors, hogy nálunk Európa közepét hívják a hazának.