A szöveget nem értjük (talán nem is baj), de a térkép kezdetnek nem rossz, bár van még mit tanulni földrajzból és történelemből:

(Kép: olvasónktól)
Frissítés: Egy másik kedves olvasónk lefordította a fenti szöveget - szép lenne, ha az országrablók majdan beteljesedő jóslata lenne, de a valós helyzetet figyelembe véve inkább egy röhejes paranoiatermék, ugyanis az áruló, a román érdekeket maradéktalanul kiszolgáló RMDSZ-től félti Erdélyt és "Nagy-Romániát", s azt hazudja, a regionalizálás autonóm Erdélyt fog eredményezni, melyet majd Magyarországhoz csatolnak (vissza)...
Ébredj, román!
Olvasd el! Légy román, és add tovább! Állampolgári vélemény
Apám és Anyám!
Szerettem volna elmondani nektek, drága anyám és drága apám, de nem tudtam. Egészen mostanáig hallgattam, és nem írtam egyetlen egy sort sem irántatok való tiszteletből. De nem tudom tovább magamban tartani. Mert ma sok minden történt, és eldöntöttem: tudnotok kell, hogy mit érzek és gondolok valójában.
Ma van december 1., 2016. Ma leszek 19 éves, és megkaptam a magyar állampolgárságomat. A diákszálló adminisztrátora, János hozta el a borítékot. Mint minden más, Marosvásárhelyről származó hivatalos boríték, ez is a piros-fehér-zöldre volt színezve. Mikor átadta a borítékot, azt mondta nekem: "Diák úr, gratulálok. Mától kezdve közénk tartozol. Adja Isten, hogy jó orvos legyen belőled, és vigyázz ránk, mindnyájunkra." Először rámjött a röhögés, aztán elkezdtem üvölteni, mint egy őrült, és közöltem vele, hogy igen, orvos leszek, de ha azt hiszi, hogy én boldog vagyok amiatt, hogy magyar állampolgár lettem, akkor egy idióta, mert én román vagyok, és gyűlölöm a magyarokat teljes szívemből, mert ez a dolog a regionalizációval és Nagy-Magyarországgal nem lesz örökké, és mi harcolni fogunk, hogy visszacsináljuk Nagy-Romániát. Ezután kidobtam a szobából. Négy órával később visszajöttek, hogy tudassák velem: hagyjam el a diákszállót mert ki lettem onnan téve a köznyugalom megsértésére való uszítás miatt. Tehát nem vagyok diák többé.
Nem tudom, mit fogok most tenni, de egy dolog biztos. Többé nem fogok visszamenni hozzátok. Mert ti vagytok a hibások. Minden, ami történik, miattatok van. Nekem nem volt 2012-ben szavazati jogom, csak 15 éves voltam. De nektek volt. És gúnyt űztetek ebből az országból és az én életemből.
Most elégedettek vagytok magatokkal? Boldogok vagytok?
Boldogok vagytok most, hogy a magyarok Romániát feldarabolták apró kis részekre? Nem létezik, hogy nem tudtátok, amikor betettétek őket a román parlamentbe 2012 decemberében, hogy az a törvénytervezetük a megyék feloszlatása volt, hogy régiókat hozzanak létre! Nem lehet, hogy senki nem mondta nektek, hogy a tervük az volt, hogy Erdélyt a hetedik autonóm régióvá tegyék! Vakok voltatok, buták, gyávák, nemtörődömök? Mi volt a fejetekben?
Tudtátok, hogy erdélyi autonómiát és Nagy-Magyarországot akarnak! És beengedtétek őket a parlamentbe!
Tudtátok, hogy zsarolni fogják a Szociálliberális Szövetséget és a Demokrata-Liberális Pártot, hogy azt csináljanak, amit ők akarnak! Hiszen ezt csinálták már 2008 óta! És nem változtattatok semmit!
Tudtátok, hogy lopják Erdély erdőit, hogy a magyarországi magyarok román földet vásárolnak!
És gyáván hallgattatok!
Nagyon jól tudtátok, hogy ha 2012-ben kormányra kerülnek, azt tervezik, hogy megváltoztassák Románia alkotmányát! De ezt csak Brassóban mondták nagy hangon. Miért nem tettetek semmit? Tudtátok nagyon jól, hogy Románia ketté volt szakadva Ponta és Basescu között. Tudtátok nagyon jól, hogy a saját maga érdekében mindkettő kész eladni Romániát! Az olajat, a gázt, az aranyat és Románia összes kincsét idegeneknek, Erdélyt pedig a magyaroknak. Miért farkasokra bíztátok a birkanyájt?
Tényleg nem láttátok, hogy mi fog történni?
Anyám, emlékszem, hogyan beszélgettetek apával otthon, amikor a magyarok tervéről olvastatok abban az újságban. Te azt mondtad: “Istenem, Istenem, mi fog történni még ezzel az országgal?” De nem mentél el szavazni, anyám!
Miért anyám, miért nem mentél el?
Nézd meg, hova jutottunk most! Mindenki elment Erdélyből, miután kikiáltották, hogy a hetedik régió autonóm lett, és hogy hamarosan Magyarországhoz csatolják. Csak én maradtam az iskola miatt.
Most már elmegyek én is. Nem tudom, hova, de Romániába többé biztosan nem megyek vissza. Itt sem akarok maradni. Undorodom attól, hogy magyar állampolgár vagyok abban az Erdélyben, melyben nagyanyám román karácsonyi énekeket tanított nekem.
És még egy dolog: éljen december elseje! Tavalyelőttig ez volt Románia nemzeti ünnepe, az Egyesülés napja. Most itt St. Natály ünnepe van.
Egy román csavargó,
a 7-es régió polgára
(Olvasónk fordítása)