Az MTI beszámolója alapján olvasóinkkal mi is megosztottuk azt az örömhírt, miszerint Budapest VII. kerülete, Erzsébetváros a napokban az izraeli C'fát (צפת) város testvértelepülése lett. Csak megjegyezzük, hogy a budapesti kerület egykori polgármestere, az MSZP-s Szabó Zoltán idejében a menórát kívánták megjeleníteni a kerület címerében, ám a közfelháborodás nyomán ettől elálltak. De hol van ez a város, mit kellene tudni róla, amit a cionista propagandisták a magyarországi nagyközönség elől nyilván igyekeznek eltitkolni? A mostani kapcsolatfölvétel jóvoltából majd halljuk, hogy C'fát a festők, a művészek és a kabbalisták városa, itt nyílt meg a magyar nyelvterület zsidósága történetének múzeuma etc.. Igen, ez is igaz, de a galileai városnak van egy másik, elhallgatott története is, amely az őslakos palesztinok elűzéséről, a körükben véghezvitt gyilkolászásról szól.

Először is, a hírrel kapcsolatban az MTI okosait föl kell világosítanunk: Száfád (C'fát) nem "a Galil-hegység városa", mert a Szentföldön ilyen hegy nincs. A város valóban Galileában (héberül: Galil) van, de az nem hegy, hanem tájegység, országrész. Erzsébetváros testvértelepülése - üzenjük az MTI nagyokosainak - a Kánaán- és a Száfád-hegyen, illetve azoknak lankáin épült. Nem is értjük, a város földrajzi behatárolása előtt miért nem kérdezték meg a testvérvárosi megállapodás aláírásán jelen lévő Köves Slomó rabbit, aki a minap a Szegedi-filmben olyan frappánsan elmagyarázta az izraelieknek, hogy az Árpád-sávos lobogó "a magyar nácik zászlaja 1944-ből".

Amit az elkövetkezendő hónapokban, esztendőkben biztosan nem hallanak majd újdonsült testvérvárosukról Erzsébetváros polgárai - éppen ezért mi igen röviden említést teszünk róla -, az nem antiszemita gyűlöletbeszéd, hanem elsősorban neves izraeli írók és történészek munkáiban is olvasható tények halmaza. Érdekes adalék, hogy Száfádban, Erzsébetváros testvértelepülésén született és nevelkedett Mahmúd Abbász, a Palesztin Nemzeti Hatóság elnöke. A palesztin elnök nemrégiben azonban megnyugtatta a zsidókat, hogy ő már nem kíván visszaköltözni a szülővárosába.

A Felső-Galileának nevezett C'fát városa (arabul: Száfád - صفد) városa 1948 előtt a szentföldi palesztinok egyik fontos kereskedelmi, muszlim vallási és közigazgatási központja volt. Az izraeli hódítás előtt Száfádnak összesen 12 610 lakosa volt, ebből 11 140 a palesztin, és csak 1530 a zsidó. A várost 1948. május 10-én - tehát néhány nappal a zsidó állam kikiáltása előtt - foglalta el a Pálmách nevű zsidó hadsereg a Jiftáh brigádja. Az eszközeiben és módszereiben terrorszervezetre emlékeztető Pálmách zsidó hadsereg Száfád elfoglalása előtt azt a taktikát alkalmazta, hogy a várossal szomszédos 'Éjn ez-Zájtún, Bírijá és más palesztin falvakban fényes nappal fölrobbantották a lakóházakat, több esetben a lakókkal együtt. Mose Kálmán, a Pálmách korabeli parancsnoka rendelte el a két fentebb említett arab falu lakóházainak fölrobbantását azzal a kinyilatkoztatott szándékkal, hogy a szomszédos Száfád város arab polgárai "lássák, mi vár rájuk is". A barbár akció célja, amint Palesztina más helyein is, az volt, hogy megfutamítsák, menekülésre ösztönözzék a palesztinokat. A zsidók etnikailag megtisztított területeket kívántak meghódítani.

Meg is indult a menekültáradat Száfádból a zsidó hadsereg benyomulása előtt, s hogy még jobban ösztönözzék a tétovázó palesztinokat, a Pálmách a hatás fokozása érdekében az úgynevezett Dávidka nevű aknavetővel lőtte a Száfád arab lakónegyedeiből fejvesztve menekülő arabokat.

Száfádot, a budapesti Erzsébetváros testvérvárosát 1948. május 10-én foglalta el a zsidó hadsereg. Másnap a Pálmách az "általános megtisztítás" (טיהור כללי) jelszava alatt a város arab lakónegyedeinek helyben maradt lakosait úgy kényszerítette elmenekülésre, hogy tűz alá vették a lakóházakat, s több embert meg is gyilkoltak.

Netívá Ben Jehudá írónő, neves rádiós újságíró, aki maga is a Pálmách nevű zsidó hadsereg harcosa volt, A sötét fellegek mögül című, 1985-ben napvilágot látott könyvében a többi között leírja: Száfád arab lakónegyedeinek elfoglalása után a zsidók megkezdték a fosztogatást, rablást, és vandál cselekedeteket követtek el. A Pálmách harcosai raboltak, kifosztották a palesztinok hátrahagyott középületeinek és otthonainak ingóságait. Az így összerabolt holmit a Kánaán-hegyen levő Szárá Lévi zsidó tulajdonú szállodában halmozták föl, majd később, amikor a Pálmách harcosai az araboktól elrabolt földeken létrehozták a településüket, kiosztották azt a saját embereiknek.

Jichák Tischler (Fischke) történész, filozófus, aki a Pálmách Jiftáh brigádjának katonájaként szintén részt vett Száfád elfoglalásában, az Utolsók a hegyláncolaton című könyvében (1975) leírja, miként fosztották ki a zsidók az elkergetett száfádi arabok otthonait s azt is, hogy a várost elfoglaló zsidó erők mindössze 90-100 öreg, menekülésre képtelen palesztint találtak a házakban. Morris Benny kortárs izraeli történészprofesszor A menekültprobléma és a palesztinok születése 1947-1949 című könyvében (1991) azt írja, hogy végül, 1948. május végén a fentebb említett aggastyánokat is deportálták Libanonba. Harmincöt idős, keresztény vallású személy azonban ezután is maradt Száfádban, mert abban reménykedtek, hogy, keresztény mivoltukat figyelembe véve, őket nem kergetik el a hódítók. Tévedtek, írja Morris Benny, mert a katonai titkosszolgálat úgy döntött, hogy maradásuk "biztonsági kockázattal jár". A harmincöt keresztény aggastyánt ezért június 13-án teherautóra rakták, és elszállították őket egy haifai keresztény kolostorba.

A cionista hódítók 1949. március végéig lerombolták, vagy zsidókkal telepítették be Száfád város elhagyott arab lakónegyedeinek házait, a Fejszál nevet viselő főutcából Jeruzsálem utca lett. A városban legalább egy tucat mecset működött. Az egykori nagymecset manapság képzőművészeti kiállítóterem, az úgynevezett Vörös mecset pedig négyszáz érdeklődő befogadására alkalmas rendezvényterem. Az utóbbi mecsetben a Mekka, az ima irányát jelző fali fülkéről (mihráb) leverték az Isten nevét dicsőítő arab föliratot, s a helyére Mózes két kőtábláját vésték. A város Barlang-mecsetét pedig átalakították zsinagógává.

De ne folytassuk Erzsébetváros újdonsült testvértelepülése, Száfád (C'fát) XX. századi történetének idehaza bizonyára a jövőben is elhallgatandó sötét fejezeteit. Mert a cionista zsidókról csak jót, vagy semmit. Mi ezúttal az arany középutat választottuk.

Hering József - Kuruc.info