Bizánc bevételének 565. évfordulója alkalmából rendezték Isztanbulban az idei év első jelentős nemzetközi versenyét, a Hódító Kupát, 50 ország 500 íjászának részvételével.
A távlövő íjászok 50 fontos húzóerőre korlátozott kategóriáját ezúttal is jelentős fölénnyel nyerte Mónus József, egy általa készített 1500 éves szkíta íj erre a versenyre újjá épített íját használva. Törökországban ennek a megmérettetésnek nagy hagyománya van, egykor az uralkodók is kedvelték és gyakorolták a távlövést. A bajnokok tiszteletére emlékoszlopokat emeltek, amik ma is fellelhetők a város különböző pontjain.
2018-ban Mónus József a Hódító Kupa dobogóján ismét magasra emelhette a magyar zászlót.
 |
Kedves Barátaim!Eltűntem ebből a világból az elmúlt hónapban, mert nagy csata vár rám egy hét múlva!Két hete napi ezer lövés és nyilak faragása és íjak készítése a napi tevékenységem!A juhászok hajnalban találkoznak az autómmal a gyep szélén, sötétedés előtt a nap sugarai búcsúznak kilőtt nyílvesszőimtől!Győzni megyek Törökországba ! Megint!
Ezzel kezdődött a Farkas levele az olvasóihoz Fb-oldalán a 2018. évi Törökországban, Isztambulban rendezett Hódító Kupa nemzetközi íjászverseny indulása napján. Elment ismét harcolni Magyarországért. Elment és győzött. Hiszen hazahozta a győztes jogán Magyarországnak az 50# íjak versenyének Hódító Kupa. Ő úgy fogalmazott, ez volt az a kategória, amelyet nem lehetett megnyerni.
Hogyan sikerült? Úgy, hogy segítségül hívott bennünket, mindannyiunkat, ahogyan ő mondja, érdek nélküli barátait, mert kell a hitünk, a vágyaink ereje a győzelemhez, hogy az utolsó nyílvesszőnél se remegjen meg a kéz. Egy kategóriában indult, amit persze meg is nyert. A közvélemény már elvárja tőle a győzelmet. De hogyan látja valójában ő ezeket a versenyeket?
Mennyire papírforma a papírforma?
Azt gondolom, statisztikák alapján egy versenyt megnyerni nem lehet. A papírforma az teher számomra, és a terhet ellensúlyozni kell. Azt tudni kell, a világ tele van nagy lövőkkel, akiket mindig feladat legyőzni. Sokszor beszéltünk már arról, mi a lényege a győzelemnek. Az egyik a hitünkből, a nemzeti büszkeségünkből származik esetemben. A másik alapvető pillér egy titokra épül ami a felkészülés és a fegyverek készítésének és használatának összességére épül. Ha ezeket megfelelően össze tudom a versenyre összpontosítani, akkor nincs ember, akit ne tudnék legyőzni az én világomban.
Mi volt ennek a versenynek a különlegessége?
Egy időszámítás előtti 3. századi szkíta íj másolatát készítettem el valóságos használatra kihegyezve. Azt tudtam mi az előnye ennek a különös alakú íjnak, csak azt nem tudtam, mennyire tudom előnyömre fordítani a tulajdonságait. A múlt évben már lőttem vele hónapokon keresztül, de meg kellett tanulnom a kezemet alárendelni az íjnak.
Ugyanis ezt az íjat nem lehet 100 százalékosan kihasználni normál kézfogással. Ha az előnyét ki akarom használni, akkor kifordított kézfejjel kell használnom. Ez annyira meglepte a versenyzőket és rendezőket, hogy nyugodtan mondhatom, szinte azt sem tudták, mit látnak.
 |
A verseny körülményeiről mit tud elmondani?
Azt is nyugodtan mondhatom, távlövésre alkalmatlan időjárás uralkodott a pályán. 29 km/óra szembeszél. Ez gyakorlatilag lőhetetlen az én 6,5-8,5 grammos nyílvessszőimmel. A nagy átlag 20-28 gramm között lő. Már ott kezdődött a baj, hogy szinte egy órát várakoztattak a fegyverellenőrzésnél. Majd mikor kijutottam a lővonalhoz ez az irtózatos szél egyszerűen lekapta a fordítva tartott kézfejemről a nyílvesszőt. Gyakorlatilag egy nyílvesszőt lőttem ki megfelelően, mert a második eltört a levegőben a harmadikat meg a rendezők okoskodása gátolta meg.
Voltak nagy lövők?
A törökök hónapokkal korábban 1000 lövőből válogattatták ki a legjobbakat. Mondjuk az is igaz, a nemzetközi mezőnyt agyonverték a törökök, hiszen a 2. és 3. helyezett is félholdas vörös zászlót tartott a dobogón. Nagyon fájt mindenkinek , hogy minden nemzet lövője kikapott a magyar zászlótól.
Ismét elmondta a verseny előtt, győzni megy. Biztos volt benne?
Itt egy kép az eredményhirdetésről! Ahogyan tavaly is, most is rá volt írva előre az íjamra a Conquest Cup 2018 50# győzelme. Tudtam, nehéz lesz. Az is volt. De az emberek vágyai, hite győzelemre segített megint. Hála érte ezeknek az embereknek! A nyomatékosság kedvéért ez a győzelem nem az enyém, hanem akik a győzelembe segítettek. A tietek! A Magyaroké!
Az íjászszövetség drukkolt önnek?
Ott is vannak barátaim. Nyilván. Bár rosszul esett, hogy a történelmi szakág Fb-oldalán csak két mesteríjászt említettek meg, aki képviseli a szakágat. Dr. Rácz Attiláról, feleségéről Andiról és rólam nem tettek említést.
A mesteríjászok győztek?
Kiestek a párharcokban. Keleten azért tudni kell, nem adják könnyen a győzelmet. Én a távlövéssel voltam most elfoglalva. Örültem, hogy aki most győzött török versenyző a céllövésben, azt pontosan Attiláékkal Marasban szétlőttük a török válogatottal együtt csapatversenyben, és hazahoztuk az aranyérmet onnan is!
Felesége, Anna most nem versenyzett? Hiszen ő is megnyerte a női kategóriában 2017-ben a kupát.
Majd jövőre győz! Pont most volt az államvizsgája. Ha Törökországban nem versenyezhetett is, azért most itthon behúzott egy kitűnő államvizsgát.
Hogyan tovább? Látom a céllövés is folytatódik. Elképesztő a Trianon-lövése!
Igen, a bástyalövések folytatódnak! Várpalota, Visegrád, Diósgyőr illetve a Kurultáj, ahol láthatnak az emberek. Azután világbajnokságon akarjuk a teljes Farkas-csapattal a világbajnoki címeket begyűjteni! Majd Amerika, Kirgizia és megint Törökország. Szóval minden folytatódik.
Ha kérhetne tőlünk, és teljesíthetnénk, mit szeretne?
A vágyaitok, a hitetek kell nekem! Az érdek nélküli barátságotok kell, hogy erőt meríthessek! Mert tudjátok, meg kell még mutatni a világnak a dobogó legmagasabb fokán a magyar zászlót. De ezt csak a közös erőnkkel tudom megtenni. Köszönöm a segítségeteket!
Ha megyek az utcán, mondhatom bárhol az országban, nincs nap, hogy ne állítanának meg , hogy kezet szorítsanak velem. Óvatosan megszólítanak, de hamarosan már természetességgel beszélgetünk mintha évtizedek óta ismernénk egymást.
 |
(Kuruc.info)
Kapcsolódó:
