"A pécsi kőpajzs rovásfelirata

A pécsi középkori városfalak feltárásakor, annak déli szakaszán került elő, az egykori Szt. Benedek templom romjai körül 1984-ben. Az eredetileg román stílusú templomot nagy valószínűséggel a 13 sz. végén gótikussá építették át. Körülötte temető terült el (Kárpáti Gábor régész közlése).
A kőbe vésett pajzs 6x8 cm méretű, a pécsi Janus Pannonius Múzeumban őrzik. A pajzsmező felső része sérült, de a rovásírás jól látható. Két átló a mezőt négy részre osztja. Feltehetőleg a Benedek rend monogramjaként nevének kezdő B betűjét adja. A monogram két szárát alul egy egyenes köti össze, amivel a B jelbe a rovó (véső) az A jelét is belerótta: [rovásírásos X, fektetett hegyes csúcsú P]
Olvasata így: a BA
A mezőrészek olvasását jobb szélről kezdve két ligatúrát találunk, felbontásai a következők:
[rovásírásos karakterek]=Szent.I
[rovásírásos karakterek]=V aGYUNK
(lásd: Nikolsburgi ABC "unk" jelét) [levélíró kommentje: tehát a horogkeresztnek tűnő írásjel itt "unk" hangzóként szerepel]
A felső mezőrész jelei jobbról balra: [sajnos megint nem tudom itt lerajzolni]=aKIeSZTeR
Bal mezőrész fentről lefelé [utálom ismételni magam]=ANa
[még mindig]=eRZSéBeT

A teljes olvasat tehát:
ABA SZENT(je)I VAGYUNK (AKI)
ESZTER, ANNA, EZSÉBET
A lelet kormeghatározására két adat vehető figyelembe. Egyrészt a pécsi Benedek-templom az 1232. évi pápai tizedjegyzékében fordul elő először. Másrészt ismert, hogy a Pécsi Egyházmegyéhez tartozott az Aba nemzettség szállásterülete Baranya-Somogy határán. A mai napig is fennálló Abaliget község, mint birtokközpont az 1323-i pápai tizedlistán már jelentős helyként ismert. Eszter, Anna, Erzsébet innen származnak a felirat tanúsága szerint. A feliratos monogram közös síremléküket jelölhette.

Eme adatok összevetésével tehát becses rovásemlékünk 1232-1332 közötti, pontosan a Marsigli-féle rovásbot nyelvemlékével egyidős!

Ezzel bizonyított, hogy a korabeli Magyarország egész területén használatban volt az ősi magyar írásmód."