Elképesztő sorsfordulat főszereplője egy érpataki cigányember. Az 52 éves Kóka Pál életének csaknem felét börtönben töltötte, erre nem büszke, viszont Érpatakon befogadták, munkát kapott, és megmutatta, hogy képes arra a változásra, amire már irigyei is vannak - írja a Szon, alább a cikk folytatása.
 |
Érpatakon az utóbbi pár esztendőben nagyot fordult a sors kereke. Ez nem a véletlen műve, ahogy a múlt sem volt az. Szinte eltűnt az addig igencsak elszaporodott bűnözés, megszépült a település, felemelt fejjel is kimondhatja, hol született az itt lakó, amikor a zsindelyesről, vagy az óvodai hagyományőrzésről, esetleg a helyi asszonykórusról van szó. Ehhez a képhez tett egy kis darabot Kóka Pál, aki élettársával, gyermekeivel, unokáival kődobásnyira lakik a központtól. Pál napközben a többi dolgos cigányemberrel az erdőre jár, közmunkában ritkít. Aki fogta már nyolc órában a fejsze nyelét, és karmolta össze a tüske, az tudja, megsüvegelendő munkát végeznek. Több mint egy éve már, hogy beállt a sorba, most kaszálásból érkezett haza.
Nem segélyért kell járni
Pál élettársa, Szarka Teréz nagy zsákból szórja az eleséget a szárnyasok elé, de ahogy a kapu nyílik, a kacsák szinte versenyt futnak a kint maradt dinnyéhez, tökhöz, abból lakomáznak. A naposcsibéket 100 forintért, a kiskacsát 500 forintért, a kislibát 800 forintért veszi, majd úgy neveli őket, hogy a családnak jusson hús a tányérba. A darát, tápot megveszik hozzájuk, van olyan kacsa, amelyik 6-7 kg. Azt vallja, aki csak a családi pótlékra számít, az rosszul számol, abból nem lehet megélni. - Az unokáimat megfelelően járatom az iskolába, óvodába, nem koszosak, nem tetvesek, akiben akarat van, az meg tud élni. A felajánlott munkát el kell vállalni, nem segélyért járni a hivatalba.
Rácz Melinda, Teréz menye érti és könnyen kiszámolja, hogy miért jobb a munkabér, mint a segély, az ő férje is dolgozik, és Melinda is alig várja, hogy munkát kapjon. A legfontosabbnak azt tartja, hogy biztonságossá vált a település, amiért megdolgoztak, azt magukénak tudhatják.
"Nem megyek lopni"
Kóka Pál az ország összes börtönét belülről ismeri, de soha nem akar visszajutni oda. - Én nem akarom a gyermekeimnek azt adni, amit én kaptam. Ne a betörésen, a lopáson járjon az esze, hanem amit én keresek, azt ossza be. 24 és fél évet ültem, tanultam belőle. Itt a lehetőség, hogy az ember lábra álljon – mondja meggyőzően. 78 ezer forintot keres, amiből levonják a közterheket, 60 ezer forint éri a kezét. – Nem megyek lopni, nem megyek csavarogni, nem megyek szemtelenkedni, megveszem a jószágot. Sajnos 30 pulyka, 40 kacsa, 160 csirke és 6 liba pusztult el a rossz idő miatt. Pótolni kellett őket. Sokan mondják, magyar embernél nem találni ennyit, a példám követendő kéne, hogy legyen. A lekaszált szénát elégetés helyett megkaphatom, ebből kijön a téli takarmány egy része.
Pál szerint minden cigánynak ugyanígy kéne élni, van, aki befogadta, van, aki nem. Utóbbiak árulónak tartják, de ez sem tartja vissza attól, hogy lezárja a múltat, és csak a jövőre vigyázzon.
