Klara Pölz meglehetős szegénységben élt sok testvérével együtt a szülői házban. 1875-ben, 15 esztendős korában, egyik rokonuk, Alois Schicklgruber, Branauban élő vámtisztviselő, meghívta őt, hogy segítsen feleségének a háztartási teendők ellátásában. Alois Schicklgruber, aki majd csak a következő esztendőben változtatja Hiedlerre a nevét /később pedig Hitlerre/, akkoriban házas ember volt. Neje, Anna Glasl-Hörer, 14 esztendővel idősebb volt nála. Később kapcsolatuk megromlott, és külön éltek. Az asszony 1883-ban halt meg. Ezután Alois Hitler feleségül vett egy 24 éves lányt, Franziska Matzelsbergert, és ebből a házasságból születtek Adolf féltestvérei: Angela és Alois. Amikor Alois Hitler külön élt első feleségétől, Klara továbbra is nála lakott, de most, hogy új asszony érkezett a házhoz, felkerekedett, és Bécsbe költözött. Csakhogy Franziska, a második feleség, súlyosan megbetegedett, miután megszülte második gyermekét. Ekkor Alois Hitler visszahívta unokanővérét Branauba. Franziska két évvel házasságkötése után, 1884. augusztus 10-én meghalt. /Első gyermekük, Alois, valójában még a házasság megkötése előtt született./ 1885. január 7-én, hat hónappal második feleségének halála után Alois Hitler elvette unokanővérét, Klarát, aki akkor már áldott állapotban volt, Gustavval. A kisfiú 1885. május 17-én született meg, 1887. december 9-én azonban el is hunyt.

Noha Klara Pölzl jövendőbelijének másodfokú unokatestvére volt, a párnak külön beleegyezést kellett kérnie a házassághoz az egyházi hatóságoktól. A folyamodvány az osztrák-magyar hivatalnokok jellegzetes gyöngybetűs kézírásával ma is megtalálható a linzi egyházmegyei levéltárban 6911/11/2/1884. szám alatt.

A linzi püspökség azonban nem volt illetékes az engedély megadásában, így a kérelmet továbbította a Szentszék felé, amely külön pápai dekrétum keretében megadta a hozzájárulását.

Alois Hitler és Klara Pölzl házasságát ismerőseik nagyon boldognak tartották. Harmonikus kapcsolatuk elsősorban a feleség lemondó és alkalmazkodó természetének volt köszönhető. Egyszer Klara a következőt mondta Adolf barátjának, Kubizeknek: "Amiről fiatal lány koromban álmodoztam, házasságomban nem valósult meg". Azonban, tette hozzá melankolikusan, "előfordul egyáltalán, hogy valakinek beteljesednek az álmai?"

Komoly lelki és testi megterhelést jelentett a törékeny asszony számára a sok gyerek születése.1885-ben látta meg a napvilágot Gustav, 1886-ban a lánya, Ida, aki két esztendős korában meghalt. 1887-ben újabb fiú született, Otto, aki azonban csak három napot élt, majd 1889. április 20-án ismét egy fiút hozott a világra: Adolfot. Amikor Adolf megszületett, már három másik gyermeke meghalt. A sok megpróbáltatást átélt anya a legnagyobb gondoskodással vette körül negyedik gyermekét. Egyszer elmondta Kubizeknek, hogy Adolf nagyon gyenge kisbaba volt, és ő állandóan rettegett az elvesztésétől.

Klara szenvedései azonban nem értek véget Adolf születésével. Öt évvel később, 1894. március 24-én világra jött az ötödik gyermek, Edmund, aki 1900. június 28-án halt meg Leondingban. Adolfnak természetesen az első három elhunyt testvéréről nem maradhattak emlékei, és nem is beszélt róluk sohasem, Edmundra jól emlékezett, hiszen halálakor már 11 éves volt. Edmund diftériában halt meg. A legfiatalabb testvére, Paula, 1896. január 21-én született. Ő életben maradt.

Klara Hitler hat gyermeke közül négyet veszített el. Valójában soha nem heverte ki teljesen ezeket a szörnyű csapásokat. Semmi más nem maradt a számára, mint hogy gondot viseljen két élő gyermekére. Férjének halála után pedig ez a hatalmas feladat kizárólag őreá hárult. Paula csöndes, szófogadó gyerek volt, aki viszonylag kevés fejfájást okozott az édesanyjának. Annál többet aggódott egyetlen fia miatt – egészen élete utolsó percéig.

Adolf imádta az édesanyját. Számos esetben egyértelműen kifejezésre is juttatta ragaszkodását és szeretetét. Adolf legjobb barátja, Kubizek szerint megható volt látni, ahogyan édesanyja súlyos betegsége idején viselkedett. Mindig csakis a legmélyebb, legőszintébb érzelmek hangján szólt az anyjáról. Adolf valójában engedelmes, jó fiú volt. Arról nem tehetett, hogy nem tudott eleget tenni édesanyja elvárásainak, aki így nem láthatta, amint fia megteszi az első lépéseket valamilyen biztos megélhetést biztosító pályán. Amikor együtt laktunk Bécsben, megfigyeltem, hogy édesanyja arcképét mindig magánál hordta – emlékezett vissza később Kubizek.

Ami édesapját, Alois Hitlert illeti, ő egy szegény szolgálólány törvénytelen gyermekekéből küzdötte föl magát, és lett belőle tiszteletnek, megbecsülésnek örvendő állami hivatalnok. Felemelkedését pedig az államnak köszönhette. Kollégái a vámhivatalban pontos, kötelességtudó, fegyelmezett embernek ismerték, akinek ugyanakkor megvoltak a maga gyengeségei. Azonban mint főnök nem volt éppen népszerű a beosztottjai körében. A mindennapi életben viszont liberális gondolkodásúnak tartották, aki nem is rejtette véka alá a nézeteit. Igencsak büszke volt a hivatali rangjára. Minden reggel kínos pontossággal megjelent a kedvenc kocsmájában, ahol is az ivócimborái élvezték a társaságát, noha időnként csekélységeken is fölhúzta magát. Ilyenkor aztán dühbe gurult, és kiütközött a benne rejtőző keménység és szigorúság, amely hivatali munkájában is megmutatkozott.

Törvénytelen származása a stroni egyházközség hivatalos anyakönyvei alapján minden kétséget kizáróan bizonyítható. A dokumentum szerint a 42 esztendős cseléd, Anna Maria Schicklgruber 1837. július 7-én fiúgyermeknek adott életet, akit Alois névre kereszteltek. A keresztapa egy stroni földműves, bizonyos Johann Trummelschlager volt. Úgy tűnik, Alois volt Anna első és egyetlen gyermeke. Az apa személyét az édesanya nem árulta el. 1842-ben, amikor gyermeke betöltötte ötödik esztendejét, Anna hozzáment egy Johann Georg Hiedler nevű emberhez, aki egy malomban dolgozott. A döllersheimi egyházi anyakönyvben a következő bejegyzést találjuk az eseményről: "Az alulírottak megerősítik, hogy Johann Georg Hiedler, akit a tanúk jól ismernek, Anna Maria Schicklgruber gyermekét, Alois-t a fiának ismeri el, és kéri nevének bejegyzését az anyakönyvbe." Az iraton a helyi pap és négy tanú aláírása szerepel. Johann Georg Hiedler azután azután 1876-ban is elismerte fiának Aloist egy örökséggel kapcsolatos hivatalos eljárás során, a weitrai törvényszék előtt. Akkor már 84 esztendős volt, és a gyermek édesanyja jó harminc esztendeje nem élt már. Alois Schicklgruber akkoriban már évek óta vámtisztviselőként dolgozott Branauban. Azonban mivel a gyermeket nem azonnal a házasságkötés után fogadták örökbe, továbbra is a Schicklgruber nevet viselte. Alighanem egész életén keresztül Schicklgruber maradt volna, ha Johann Nepomuk Hiedler, Johann Georg öccse végrendeletében nem hagyott volna egy jelentősebb összeget bátyja törvénytelen gyermeke számára. Azonban feltételül szabta, hogy Alois vegye fel a Hiedler nevet. 1876. június 4-i keltezésű a döllersheimi egyházi anyakönyv bejegyzése, amely szerint Alois Schicklgruber nevét Alois Hiedlerre változtatta. Ő azonban Hitlernek nevezte magát, ami persze éppen úgy nem jelentett semmit, mint a Hiedler.