December 23-án egy nehéz napra készültem, de, hogy ilyen lesz, azt nem sejtettem. Azt tudtam, hogy a kétharmados szavazógép közel 15 olyan törvényt kíván lenyomni az ország torkán, amelyekkel szemben minden józan érvet elutasítottak, többek között olyan választási törvényt, amelyet a Fidesz testére szabtak.
2002-2010 között éveken át harcoltam jogvédőként a Medgyessy-Gyurcsány-Bajnai rendszerrel szemben, és miután a forradalmi kormány sem a jogállamiság és a nemzet felemelésének útján halad, ezért elemi kötelességemnek éreztem, hogy jogvédőként szolgálatba helyezzem magam, megfigyelőként kövessem a rendőrség tüntetőkkel szembeni fellépését, és felajánljam az Országház körül akcióba lendült LMP-s képviselőtársak részére jogvédő segítségemet.
A szemem láttára foglalta el a létszámfölényben levő rendőröket legyűrve Osztolykán Ágnes és néhány társa a Kossuth tér északi részén megnyitott vészkijáratot, amelyen néhány perccel korábban gördültem be Budaházy és Nagy-Magyarország matricás autómmal, hogy beszálljak a húsdarálóként működő alkotmányügyi bizottság munkájába. A "húsdaráló" bizottságban - a többihez hasonlóan - semmilyen észérvet nem hallgatnak meg (néha igen, de ezek szabályt erősítő kivételek), obstrukciónak nevezik, ha alapos hozzászólással kritizálom a demokratikus intézményeket lebontó és az IMF diktátumát kiszolgáló jogszabályokat. Ha meg azt kifogásolom, hogy kevés időt adnak az ülés előtt benyújtott több tucat oldalas módosító javaslatok áttekintésére, akkor cinikus módon felkészületlennek neveznek. Idén 112 ülése volt a bizottságnak hasonló hangulatban, az emberi jogi bizottságnak 72. Kérem, nézzék át az ott zajlottakról készült jegyzőkönyveket (1. oldal, 2. oldal), azokból minden kiderül, nagyon tanulságos.
Hatalmas elégtétel volt, hogy a bűnöző és nemzetáruló Gyurcsányt azok a rendőrök állították elő, akiket a terrorcselekmény felbujtójaként főrendőreivel rávezényelt a távozását követelő és a magyar szabadságért küzdő emberekre, akikkel szemeket lövetett ki, akikkel százakat csukatott le, veretett meg, alázott meg. Ez a politikai hullának minősülő pojáca azt gondolta, hogy, ha odaáll a hozzám hasonlóan őt megvető képviselők mellé, akkor megdicsőül, mint a demokrácia bajnoka. De téved, mert ezt már senki nem veszi be, már bizonyította, hogy rács mögött és nem az ország élén a helye. Amikor elvitték, oda is kiáltottam a rendőröknek, hogy vigyék el ezt a bűnözőt, és ne is engedjék ki onnét soha, mert az elmúlt években sárba tiporta a magyar emberek jogait és szabadságát. Bár sejtettem, hogy ez nem valósul meg, mivel az elszámoltatás még mindig nem érte utol. Most azon alkotmánysértő és jogkorlátozó jogi gumibottal fogják elítélni, amelyet ő hozatott meg. Elég szép.
Ezután azonban fegyelmezett képviselőként visszatértem a Házba, ahol részt vettem a szavazásokon és a záróvitákban. Büszke voltam arra, hogy az ügynöklisták nyilvánosságra hozatalára irányuló, Novák Előddel tett közös módosító javaslatunk név szerinti szavazásánál sikerült számos kormánypárti képviselőben feltámasztani a lelkiismeretet, és ezért többen közölük igennel (16), illetve tartózkodással (42) szavaztak. Megindult a hasadás a kétharmados többség soraiban.
Felszólaltam a címerről és kitüntetésekről szóló törvény, a választási törvény, a szabálysértési törvény,a csődtörvény és az Alaptörvényre tekintettel történő több száz törvénymódosítást elrendelő törvény záróvitájában, ezek összefoglalója itt külön megtalálható.
Az vesse rám az első követ, aki bizonyítani tudja, hogy ezen kemény kritikák elmondása helyett inkább Gyurcsány jogvédelmével kellett volna foglalkoznom, vagy némán ülnöm a Nemzet Templomában azt a látszatot keltve, mintha ezek a döbbenetes törvények rendben volnának.
Gaudi-Nagy Tamás
országgyűlési képviselő