 |
Dr. Kampe a Háárec című izraeli lapnak adott interjújában arról beszélt, hogy a Berlin melletti Wannsee-tó partján tartott értekezleten legfeljebb pusztán "szervezési kérdésekről" esett szó, és semmiféle "lényeges döntés" nem született. Dr. Kampe felhívta a figyelmet arra a tényre - melyet a revizionista történészek évtizedek óta hangoztatnak -, hogy sem Hitler, sem kormányának tagjai nem vettek részt a Reinhard Heydrich, a Birodalmi Biztonsági Főhivatal vezetőjének elnöklete alatt megtartott értekezleten. Következésképpen a "zsidók megsemmisítésével" kapcsolatban döntő fontosságú döntéseket nem is hozhattak volna a megjelent alacsonyabb rangú nemzetiszocialista vezetők. De a hazudozásba a jelek szerint belefáradt dr. Kampe más olyan megállapítást is tett, amivel minden revizionista egyetértene: "Abban az időben, 1942 januárjában, nem volt szervezett terv a megsemmisítő táborokra vonatkozóan" – jelentette ki. (Természetesen később sem volt, sőt "megsemmisítő táborok" sem voltak, ennél azonban sokkal érdekesebb, hogy ha Dr. Kempe álláspontja netán hivatalossá válik, akkor el kell felejteni a holodogmatika azon állításait, melyek szerint "1941 decemberében már folytak elgázosítások Chelmnóban", illetve, hogy "1941 szeptemberében vagy októberében Auschwitzban elgázosítottak szovjet hadifoglyokat". Megjegyzem, dr. Kampe nyilatkozatának fényében tarthatatlan az a hivatalos-holokauszt tantétel is, mely szerint a zsidók megsemmisítéséről szóló döntést Hitler valamikor 1941 nyarán vagy őszén hozta meg. Mert ha meghozta volna, akkor lett volna "terv a megsemmisítő táborokra vonatkozóan" 1942 januárjában.)
A Háárec kommentárja az elhangzottakkal kapcsolatban a következőképpen hangzik: "Félreértés ne essék, Kampe nem antiszemita. Egészen biztosan nem is holokauszt-tagadó. Éppen ellenkezőleg. Amiképpen egy professzionális történésztől elvárható, a kérdéssel kapcsolatos dokumentumok és vallomások tömegét tanulmányozta át… Következtetéseit a birtokában lévő írásos források alapos tanulmányozása nyomán vonta le."
Az izraeli lap a továbbiakban is dicséri a berlini intézet igazgatójának, "nagyszerű történészi eredményeit", mi több, a cikk szerzője az igazságnak megfelelően megállapítja azt is, hogy az izraeli Oktatási Minisztérium "képtelen lenne" egy holokauszt-vitában részt venni. A wannsee-i konferenciával kapcsolatban pedig a lap kommentárja üdítő színfolt a holokauszt-ostobaságok és holokauszt-hazudozások tengerében: "A mai napig senki sem tudja megállapítani teljes bizonyossággal, mi is történt pontosan 1942. január 20-án a Berlin jómódú negyedében található gyönyörű villában." Mikor fogunk hasonlóan őszinte beismeréseket hallani valamelyik magyarországi holokauszt-történész szájából?
Soha. Vagy talán csak akkor, ha a holokausztos központokból egyértelmű utasítások érkeznek arra vonatkozóan, hogy mi is legyen a hivatalos álláspont. Karsai László például a ma érvényes holodogma feltétlen hívének tekinthető. A Kuruc.info hasábjain zajló holokauszt-vita során a következőket írta: "Nem véletlen, hogy annak ellenére, hogy a konferencia döntései közül vajmi keveset valósítottak meg, a holokauszt tagadók úgy irtóznak ettől a jegyzőkönyvtől, mint ördög a tömjénfüsttől. A jegyzőkönyvből világosan kiderül, hogy valamennyi európai zsidó, 11 millió ember (egyébként erősen eltúlzott, téves becslésről van szó) lemészárlását tervezgették a nácik." Egy korábbi cikkében azonban Karsai maga is elismeri: "Közkeletű tévedés, hogy 1942. január 20-án a Berlin melletti divatos üdülő negyedben, az Am Großer Wannsee 56-58. sz. alatti elegáns tóparti villában megtartott konferencián döntötték volna el a Nagynémet Birodalom vezetői, hogy az európai zsidókat, valamennyi európai zsidót meggyilkolják." A két megjegyzés között nincs ellentmondás: a zsidók "megsemmisítését" nem a wannsee-i értekezleten döntötték el, itt csak a "részleteket" "tervezgették" – véli Karsai a jelenleg érvényes hivatalos holokauszt-állásponttal összhangban.
A wannsee-i értekezletnek csupán egyetlen valóban hiteles jegyzőkönyve létezik, melyet 1947-ben találtak meg – olvasható a Háárec cikkében. A szerző felhívja a figyelmet arra, hogy érdemes alaposan elolvasni a dokumentumot, mivel abban a "kivégzés" és a "gyilkosság" szavak nem fordulnak elő. Ezzel szemben utalás történik a jegyzőkönyvben “a természetes fogyatkozásra", "megfelelő bánásmódra", és "más megoldási lehetőségekre". Valójában a wannsee-i konferencia jegyzőkönyvében nincs szó a "megsemmisítésről". A konferencia résztvevői a deportálásokról tárgyaltak. Sőt még a dokumentumhoz csatolt nevezetes mellékletben – ahol is a zsidók létszámáról esik szó a megszállt területeken – sincs semmiféle utalás a tömeges kivégzésükre – áll a Háárec című izraeli lap cikkében a döbbenetes megállapítás. Hát nem ugyanezt ismételgetik évtizedek óta a revizionista történészek?
Sőt szinte hihetetlen, de az alábbi mondatot is volt bátorsága leírni az újságírónak: "A Holokauszt-kutatás hosszú évtizedei sem voltak elegendők ahhoz, hogy megtalálják a zsidók tömeges megsemmisítését elrendelő, valamely magas rangú náci vezetőtől származó, minden kétséget kizáróan hiteles dokumentumot." A cikk írója alighanem megrettent a saját bátorságától, mert "ellentmondásos parancsokról" és "titkos kódokról" is említést tesz, melyeket nemzetiszocialista tisztségviselőknek és tiszteknek nem csupán "értelmezniük" kellett, de ki kellett találniuk azt is, "mi lehetett Hitler akarata". Régi, de megdöbbentően abszurd holokausztos tantétel, hogy a nemzetiszocialista vezetők a zsidókérdésben "kódolt nyelvet" használtak, amelyet az alattvalók és végrehajtók sem értettek meg pontosan. Akinek a leghalványabb fogalma is van a bürokrácia működését illetően, aligha hangoztat ilyesfajta képtelen ostobaságokat.
