Az Amerikában és Európában létrejött „új világrendben” négy ideológia létezik, melyeknek feltétel nélküli elfogadása az alapfeltétele nem csupán a politikai életben történő részvételnek, de annak is, hogy „jóérzésű”, „tisztességes”, „civilizált” emberként tekintsenek ránk a hatalmasságok, és bármiféle területen karriert futhassunk be. Vegyük sorra a „globális világrendet” megalapozó ideológiákat:

Holokauszt-ideológia. Ez a legfontosabb eszme Nyugaton, melynek nemhogy a tagadását, de egyes tételeinek óvatos kritikáját is börtönnel büntetik a birodalomban. Ettől a mitológiai és vallási jellegű elemeket is magába ötvöző ideológiától - mint a kommunista párt irányvonalától anno - a legcsekélyebb eltérés sem lehetséges. A holoeszme alapját egy történelmi eseménysor képezi, melynek független vizsgálata sem megengedett. A holokauszt-ideológia legalapvetőbb célja, hogy a Földgolyó népeivel elhitesse: a megtestesült Gonoszság erői ki akarták irtani a zsidókat, ezért az őket (és persze Izrael Államot) érő bármiféle kritika csakis ugyanennek az elvetemült Gonoszságnak a megnyilvánulása lehet, amelynek semmi más célja nem lehet, mint egy újabb „holokauszt” végrehajtása. A holoeszme célja tehát, hogy biztosítsa a zsidóság bírálhatatlanságát és a cionista elit uralmát a nyugati világban, valamint a palesztinok földjén létrehozott Izrael Állam legitimitását – az pedig csak hab a tortán, hogy a gójok bűntudatának állandó fölszítása és a zsarolás révén jelentős „kárpótlási” pénzeket is bezsebelhetnek a „választottak”.

Multikulturalizmus ideológiája. Minden, a demokratikus cirkuszban komolyabb szerephez juttatott politikai erőnek szóban és tettekben alkalmazkodnia kell a multikulti eszméjéhez. Az ideológia fő célja a nyugati világba irányuló bevándorlás ütemének fenntartása azzal a céllal, hogy egyrészt a faj- és népkeveredés révén a hagyományos európai nemzetek nacionalizmusa kioltható legyen, másrészt pedig a sokféle népcsoportot az „oszd meg és uralkodj” szellemében könnyebben lehessen kormányozni és elnyomni.
Mivel azonban a multikulti nevében zajló idegen invázió óriási feszültségeket gerjeszt, ezért – az indulatok lecsillapítása és a tömegek megtévesztése érdekében – még a cionista oligarchia pénzén kitartott politikusoknak is megengedik időnként a multikulturalizmus elleni kirohanásokat. Gondoljunk Angela Merkel nevezetes kijelentésére, mely szerint a „multikulturalizmus halott”. (Tettek természetesen nem követték a német kancellár asszony szavait.) Hasonlóképpen „elnézik” egyes jobboldali pártok szórványos fellépését a bevándorlókkal szemben, sőt, most már a cionista „szélsőjobb” muzulmánellenes retorikája is engedélyezett. Mindettől függetlenül a „multikutli projekt” teljes gőzzel halad előre, melynek következtében az őshonos európai nemzetek öntudata és ereje rohamosan gyengül.

Demokrácia-eszme. A demokrácia felsőbbrendűségében hinni minden közéleti szereplőnek, értelmiséginek és alattvalónak kötelező. Olyasfajta közhelyeket lehet legfeljebb elpuffogtatni a nyilvánosság előtt, mint amit Churchill mondott („a demokrácia rossz rendszer, de nincs nála jobb”), illetve azt lehet még világgá kürtölni – mint a régi szép kommunista időkben –, hogy maga az „elv jó (mármint a demokrácia elve), csak a megvalósítás során torzult el”. De azt, aki a demokrácia elvi alapjait nyilvánosan tagadni merészeli, kizárják a közélet és a nyilvánosság fórumairól. A demokrácia alapeszméiről nyilvános vitát folytatni nem lehetséges, holott egyáltalán nem magától értetődő, hogy ez a rendszer lenne „minden lehetséges világok legjobbika”. Ráadásul teljesen nyilvánvaló (noha nyilvánosan nemigen ajánlatos kimondani), hogy a „népakarat” illúzió, mivel a nyugati világot irányító cionista elit a bankjain és a médiáin keresztül határozza meg, mi is legyen a „népakarat”. Egyébként is szép kis „demokrácia”, amelyben pontosan előírják, hogy miféle eszmékben és mítoszokban kell feltétel nélkül hinniük azoknak, akik részt vehetnek a „demokratikus folyamatban”.

Cionizmus, Izrael-imádat. A nyugati világban egy ideje immár csakis olyan politikai erőket enged kormányra a globális elit, amelyek elkötelezettek a cionizmus eszméje iránt. Míg korábban a zsidó állam bizonyos bírálata is megengedett volt, manapság (a 2001. szeptember 11-i merényletek óta) az izraeli kormányt szigorúan tilos bírálattal illetni azoknak a politikai irányzatoknak, amelyek a hatalomra áhítoznak. A cionizmus államszervező elvvé emelését mi sem fejezi ki jobban, mint az az egyre gyakrabban hallható kijelentés, mely szerint „az anticionizmus az antiszemitizmus modern megjelenési formája”. Ami nem kevesebbet jelent, minthogy akik az izraeli terrorállam bűncselekményeit egyáltalán szóvá teszik, „antiszemitának”, „gyűlölködőnek” és „rasszistának” minősülnek, és - mint korunk „eretnekeit” vagy „lázadóit” - lényegében kirekesztik őket a „demokratikus” és „toleráns” társadalomból.

Egyelőre a négy alapeszme összecsiszolásának folyamata zajlik, melyből talán egyszer megszületik valamilyen egységes „globális ideológia”. Csakhogy az uralkodó elit ideológusai nincsenek könnyű helyzetben. Egyáltalán nem véletlen persze, hogy például ma már „demokratának” a polkorrekt közbeszédben csakis azokat tekintik, akik hisznek a „multikultiban” (márpedig ez nem volt mindig így), és feltétlenül holokauszt-hívők is egyúttal. A cionizmussal azonban meggyűlik az eszmegyártók baja, mivel a palesztinokat földjeikről elűző és terrorizáló, szomszédai ellen háborúk sokaságát indító apartheid Izraelt „demokratikus” és a „multikulturalizmust tiszteletben tartó” államnak lefesteni még a médiumok agymosó gépezetének hatalmát ismerve sem lesz egyszerű feladat.

Perge Ottó - Kuruc.info