Ami a riport gondolati vezérfonalának közléstartalmát illeti, abból megtudhatta a gyanútlan néző, hogy a hermafrodita (egyszerre férfias és nőies) szlovákság túlélte a vad, históriai viharok során a hunokat és az avarokat, mi több, végül megszokta az életet a magyarokkal is. A kisfilm tanúsága szerint Szlovákia dicső történetének legjelentősebb eseménye kétségkívül a magyarok 9. század végi bejövetele volt a Kárpát-medencébe. Ennek okaként azt említik a film készítői, hogy messze keleten a nomád népek tarka forgatagában az ősmagyarok nem tartoztak a legerősebb törzsek közé, ennélfogva előbb a kazárok szorították Etelközbe, majd a besenyők kergették be őket a Kárpát-medencébe, vagyis Nagy Morávia előszobájába. A műsorban megszólaló Vladimir Turcan történész kifejti, hogy a magyarok magának Szvatopluknak a meghívására érkeztek és az ő beleegyezésével telepedtek meg a Felvidéken, Dunántúlon és a Tisza folyásánál, tehát Morávia déli részein. Ezen túl a Nagy Morávia területén élő egyes szláv csoportosulások zsoldosokként is felhasználták a magyarokat, hogy azok megtámadhassák Észak-Olaszországot. Szvatopluk életében a magyarokkal még jól ki lehetett jönni, a baj a morva uralkodó halála után kezdődött, amikor kitört az anarchia, amelynek következményeként a jól szervezett állam felbomlott. Ezután vehették csak át a magyarok Szlovákia kormányzását a 894 utáni időszakban. Kezdetben sikeresek voltak, megérkezésük után tovább élték szokásos életüket, s nyeregbe szálltak, hogy hajukat tépje a szél, és elindultak betyárkodni. Turcan megemlíti, hogy 907-ben Pozsonynál a magyarok még a bajorok haderejét is szétverték, akikkel szövetségben harcoltak II. Mojmir szlovákjai is. A betyárkodásoknak Turcan fejtegetése alapján a 955. évi Lech-mezei vereség vetett véget. Ezután a nomád magyarok letelepedésre kényszerültek, s a földművelő-állattenyésztő szlávok civilizálták őket, megtanították a magyarokat a különféle mesterségekre, sőt a késő antikvitás egyedüli Kárpát-medencei őrzőiként még a klasszikus kultúrát is átörökítették a barbár magyarokra. Turcan a továbbiakban elmondja, hogy a Szvatopluk utáni időszakban egy közös anyagi kultúra keletkezett, amely nem köthető egyetlen etnikumhoz sem, a föld népe számára pedig csak az volt a kérdés, hogy a hatalmasok adóként mennyit vesznek el tőle. Ezen a ponton egy meglehetősen érdekes jelenetet játszanak be illusztrációként a kisfilm alkotói. A kegyetlen magyar úr fogdmegje üti-veri a szerencsétlen tót atyafit, hogy még több járandóságot préseljen ki belőle. Az összeállítás konklúziója az, hogy a szlovákok voltaképpen hálásak lehetnek a magyaroknak, hiszen ők csináltak a tótságból igazi nemzetet azáltal, hogy elvágták a Duna és az Észak-Kárpátok között élő szlávokat környező testvéreiktől, így önálló kulturális-nyelvi fejlődés következtében a mítoszi ősszlovákokból megszülettek a mai, életerős fiatal szlovákság egyedei.

Nos, a történelmi hazugságokon, rosszindulaton és csúsztatásokon túl, a riportban megszólalók saját históriai értelmezési kereteiken belül is számos ellentmondásba keverednek önmagukkal. Az első problémaként említhetjük, hogy nem tisztázzák az ősi Szlovákiának tekintett Magna Morávia (azaz történelmileg helyes fordításban Ősi Morávia és nem Nagy Morávia) földrajzi kiterjedését, illetve határait. Három, egymásnak ellentmondó verzió is elhangzik az összeállításban. Az első szerint a Felvidék Nagy Morávia „előszobája”, azaz nem része az államalakulatnak. A második változat azonosítja a csupán 1939, illetve 1993 óta létező Szlovákiával, a harmadik pedig Nagy Morávia határait nemes egyszerűséggel kiterjeszti a Felvidékre is.

Az ennél is fajsúlyosabb logikai-történeti problémát az jelenti, hogy vajon mivel magyarázható az a módfelett furcsa körülmény, miszerint ez a szedett-vetett, az Uráltól különböző eurázsiai népek által a Kárpátok láncai közé kergetett, majd ott Szvatopluk hívó szavára az ő védőszárnyai alatt menedékre lelt nomád magyar horda néhány év múlva már egész Nyugat-Európát „végigbetyárkodta”, Pozsonynál 907-ben tönkreverte az akkori Európa legjelentősebb ármádiáját, a bajorokat, azok legyőzhetetlenül hős „szlovák” szövetségeseivel együtt, illetve uralma alá hajtotta a dicsőséges morva birodalomnak a mai Szlovákia területével egybeeső részét?

Egy további problémafelvetésként jegyezzük meg, hogy arra a történelmi furcsaságra sem kapunk a filmösszeállításban semmiféle választ, vajon miképpen lehetséges az, miszerint a 10. századi, meglehetősen gyér krónikás kútfő még csak említést sem tesz a heroikus szlovákságról, s minden nyugati forrás a magyarokkal foglalkozik. Ezen túlmenően az a kérdés is nyitva marad, hogy a hatalmas morva civilizáció miért nem hagyott a kései utódokra temérdek, saját történetírói által megörökített krónikás anyagot.

Végül tegyünk szóvá még egy beszédes körülményt. A filmben megemlíti Turcan professzor, hogy Szvatopluk erőskezű uralkodása (871-894) alatt a magyarokkal még nem volt semmi baj, a konfliktusok a szlávok és magyarok között az ő halála után kezdődtek. Nos, Szvatopluk 894-ben meghalt, Árpád magyarjainak első hulláma pedig 895 nyarán érkezett a Vereckei-hágón át a Kárpát-medencébe. Ezzel egy hivatalosan elismert szlovák történész minimum a kettős honfoglalás elméletét ismeri el, de azt mindenképpen, hogy magyar tömegek már 895 előtt is éltek a Kárpát-medencében, vagyis amennyiben a szlovákok őslakosoknak tekintik magukat, úgy a magyarok ugyanennyi joggal tehetik ezt.

A szlovák filmtől elvonatkoztatva, a valós történelmi tények felől közelítve most már a 10. század végi Duna-völgyi eseményekhez, az mindenképpen megállapítható, hogy az Avar Kaganátus 800 táján bekövetkezett pusztulása után nem volt egységes, jól szervezett, az egész Kárpát-medencére kiterjedő államalakulat. A Magna Moráviaként emlegetett állam határai legfeljebb a Kis-Kárpátok és a Garam völgye bizonyos régióira terjedhettek ki, ám semmiképpen sem eshettek egybe az 1939-es, illetve a mai Szlovákia államhatáraival. Nem is szólva arról a nem elhanyagolható történelmi apróságról, miszerint az első, illetve a második szlovák állam határai sem fedik le egymást maradéktalanul. Tekintettel arra, hogy az 1938. évi első bécsi döntésnek köszönhetően a magyar-szlovák államhatár a jelenleginél némileg északabbra húzódott. S itt kell megemlítenünk azt az érdekes történelmi problémafelvetést is, miszerint Magna Morávia nem is északon, hanem délen feküdt. A nagyon jól tájékozott közeli kortárs történetíró, Bíborbanszületett Konstantin ugyanis a magyarok déli szomszédjaként említi ezen államot. Eszerint Magna Morávia a mai Szerbia területén, a Morava folyó völgyében helyezkedett el hajdanán.

Ami pedig az állítólagos szlovák ősnép 9. századi Kárpát-medencei jelenlétét illeti, ez nem más, mint vegytiszta történeti anakronizmus. Semmiféle szlovák nép nem létezett ugyanis ekkoriban még, helyette különböző szláv etnikai töredékek lézengtek az Északi-Kárpátok előterében. Ezekből az ide-oda vándorló cseh, morva, lengyel, orosz népcsoportokból született meg a tót néven emlegetett etnikum valamikor a 13-14. század folyamán.

Mindezek tükrében a szlovák videó nem tekinthető másnak, mint egyfajta olcsó történelmi sci-finek, amely hallucinációs látásmóddal azt is felfedezni véli a múlt eseményeinek tárházában, ami valójában soha nem volt ott.

Lipusz Zsolt – Kuruc.info