Kozmopolita „barátaink” viszonya a manapság egyre inkább előtérbe kerülő archeogenetika tudományát illetően meglehetősen ellentmondásos. Általában nem szeretik. Viszolyognak tőle. Főként, ha úgy érzik, veszélybe kerül a szerintük „másfél évszázada lezárt vita”. Tehát az a nézet, hogy semmi közünk a szkíta-hun népek örökségéhez, az csak egy utólag megkonstruált hamis fikció. Az eddigi vizsgálatok eredményei nem éppen ebbe az irányba mutatnak.
Zoom
Be is indult a gőzhenger, igyekeztek összemosni az egész törekvést a pozsonyi csatáról készült, egyébként valóban hibáktól hemzsegő animációs filmmel, mely joggal kritizálható, csakhogy attól még a DNS-vizsgálatok eredményei nem hazudnak a Magyarságkutató Intézet kedvéért.
Egy szó, mint száz, jól ismert köröknek valamiért borzasztóan fáj, ha át kell fogalmazni bizonyos tételeket az MTA által vallott magyar őstörténet vonatkozásban. Mert úgy tűnik, mégiscsak az derül ki, krónikáink, népművészetünk, költészetünk, és általában véve a 19. századik megkérdőjelezhetetlen kollektív nemzeti emlékezetünk nem hagymázas képzelgésre épült. Hogy miért gyűlölködnek egy tudományos kérdésen, azt bizonyára tudjuk.
Mert általában azért leleplezik magukat. Ahogy most is tették.
Mint arról beszámoltunk mi is, a Magyarságkutató Intézet archeogenetikusai azonosították a Hunyadi család DNS-profilját. Mindezek tükrében pedig tovább folytathatóak a kutatások, megállapíthatóvá válik Hunyadi Mátyás származása is.
De most jön ám a csavar, hirtelen jó ideológiai „szolgálóleánnyá” szegődik az archeogenetika, amint az a kérdés forog fenn, vajon Hunyadi Mátyás román származású volt-e avagy sem. Természetesen ők, köztük a balliberális HVG ezt már eldöntötte. Olvassuk csak, miképpen:
„A történelemszemléletében is a saját útján tévelygő Kásler Miklós emberierőforrás-miniszter, felmelegítve egy régebbi legendát, megkérdőjelezi a Hunyadi család román származását. Szerinte a família vagy kun–tatár eredetű, vagy európai uralkodókhoz kötődik” – forgatja gúnyosan tollát a HVG újságírója, Riba István.
No, most akkor álljunk meg egy pillanatra. A cikk szerzőjének és teljes körének jóval, de jóval fontosabb, hogy a genetikai vizsgálatok igazolják Mátyás román származását, mint az számunkra, hogy cáfolják.
Három dolgot kell leszögeznünk:
  • A jelenleg zajló kutatások elsősorban, másodsorban, de még csak harmadsorban is kizárólag tudományos alapúak, érzések és prekoncepciók huszadrangúak e tekintetben.
  • Anakronisztikus, ha a 21. század szemüvegén keresztül akarnánk középkori viszonyokat elemezni, így a „román származást” is, egész egyszerűen teljesen más síkon értelmezhető abban a korszakban a vérségileg vett nemzetiségi hovatartozás, mint manapság.
  • A fentiek értelmében Mátyás király semmilyen tekintetben nem volt román, és nem „románosítható” el. Mellesleg Magyarország és Horvátország királya 1458-tól, cseh király 1469-től, Ausztria uralkodó főhercege 1486-tól haláláig, de elsőrendűen a magyar történelem egyik legkiválóbb alakja, ahogy a teljes Hunyadi-ház, csak a bolondok kérdőjelezhetik meg, hogy minden fontos tekintetben magyarok voltak, a „magyartalanított” Hunyadi Mátyás egy vicc és komolyan vehetetlen.
Márpedig pont ez utóbbit szeretné elérni a nevezett HVG-s újságíró és még sokan mások, akik „mernek kicsik lenni”, és azt gondolják, ha a genetikai vizsgálatok igazolják, Mátyásnak román felmenői is lehettek, röhöghetnek rajtunk egy sort, kárörvendhetnek, „még ez sem a tiétek”. De ezzel csak saját magyarellenességüket leplezik le, újra csak bebizonyították, semmi közük ehhez a sorsközösséghez és megint saját maguk rekesztik ki magukat onnan.
Hunyadi Mátyás a magyar birodalmiság időtlen vezérlő csillaga volt, és az is marad mindörökre, ezen már semmi nem fog változtatni.
Lantos János – Kuruc.info