Felhívom a nyilvánosság figyelmét, hogy a politikai és polgári jogok (vélemény-nyilvánítási szabadság, gyülekezési szabadság) 2002, de főként 2006 ősze óta folyó lábbal tiprása egy eszközcselekmény a végső cél, Magyarország kiszolgáltatott, nyomorúságos gyarmattá tételéhez. Éppen ezért minden felelősen gondolkodó állampolgár (párthovatartozástól függetlenül), minden politikus és a média kötelessége, hogy végre ne a diktatúra, hanem egy demokrácia szemléletmódjával közelítsen az emberi jogok gyakorlásának kérdéseihez. Jogászként és európai parlamenti képviselőjelöltként elemi erkölcsi, emberi és szakmai kötelességemnek érzem, hogy felhívjam a közéleti személyiségek, a politikusok, a sajtó és minden tisztességes szándékú ember figyelmét a diktatúra, az emberi jogok sárba taposása és Magyarország további gyarmatosítása elleni sokkal határozottabb fellépés szükségességére. A következőket tartom szükségesnek áttekinteni:

1. Kivizsgálták-e a 2006 őszén a jogszabályok legdurvább megsértésével eljáró, az ötvenes évek módszereivel dolgozó bírók felelősségét?
2. 2006. őszének rövid kronológiája, a „randalírozó csőcselék” illetve „zavargások” retorika veszélyei, összefüggések a mai helyzettel.
3. Vélemény-nyilvánítási szabadság és gyülekezési jog nélkül nem lehet változást elérni. A tiltakozók, tüntetők démonizálása, kriminalizálása és megfélemlítése közvetlenül a vélemény-nyilvánítás jogának elfojtását, közvetve a jelenlegi társadalmi-gazdasági-politikai helyzet fenntartását, így Magyarország gyarmati sorba taszítását szolgálja. Az emberi jogok jelentősége egy európai demokráciában – a szemléletváltás szükségessége, a közéleti szereplők és a média felelőssége.
4. Feljelentés lelkiismereti és vallásszabadság megsértése, valamint hivatali eljárásban elkövetett bántalmazás miatt a 20-án, szombaton történt rendőrterror miatt.
5. Meddig érvényesül még a megrögzött szemkilövetők értékrendje, mikor jön el az idő, amikor a nemzeti vagyont elrabló, Magyarországot tönkretevő MSZP-SZDSZ bűnözőknek kell rettegniük a börtöntől és nem a gyülekezési jogukat gyakorlóknak a vegyi fegyverektől?

1.
Ma két éve volt az ún. „rendszerváltozás” utáni igazságszolgáltatás legsötétebb, legszégyenteljesebb napja. 2006. szeptember 23-án indultak el azok a koncepciós büntetőeljárások, amelyekben részben a Kossuth téri tüntetésről hazafelé tartó ellenzékieket, részben véletlenszerűen „levadászott” járókelőket állítottak bíróság elé. A megvadult állatok módjára viselkedő rendőrök által földrevitt, összevert embereket őrizetbe vették, a fogdán is folyamatosan – ÁVH-s módszerekkel – kínozták, majd három nap elteltével bíróság elé állították őket. Az érintett bírók – megszegve hivatásuk alapvető normáit és a vonatkozó jogszabályokat – tömegesen rendelték el a harminc napos előzetes letartóztatásokat. Egybehangzó beszámolók szerint a bírói meghallgatások 2-3 percig tartottak, bizonyítékokat nem lehetett előterjeszteni, a védelemhez való jog nem érvényesült. Az elrendelt közel 200 előzetes letartóztatás másodfokon az ügyek kilencven százalékában jogsértőnek bizonyult, de a bebörtönzöttek így is átlagosan két-két hetet töltöttek börtönben, embertelen testi és lelki szenvedések között.

Kérem a sajtó képviselőit, hogy szíveskedjenek feltárni és a nyilvánosság számára ismertetni, megtörtént-e az érintett, a koncepciós eljárásokat elindító, ártatlan emberek tömegét bebörtönző bírók felelősségrevonása? Indított-e kivizsgálást a bíróság vezetése illetve az Országos Igazságszolgáltatási Tanács? Milyen eredménnyel, mit állapítottak meg? Hány bíróval szemben indult büntetőeljárás, hány egyéb formájú szankció került alkalmazásra? Van-e olyan az ártatlan embereket tömegesen börtönbe vető, a jogszabályokat semmibe vevő bírák között, aki jelenleg is bíróként dolgozik? Hol olvasható, elérhető-e például interneten a kivizsgálási eljárás eredménye? Nem lehet eléggé hangsúlyozni annak fontosságát, hogy a bírói függetlenség Magyarország jelenlegi vészkorszakában megmaradjon, s a bírák ne legyenek utasíthatóak, aljas hatalmi céloknak alárendelhetők. Ennek alapfeltétele, hogy a törvényeket durván megsértő, az emberi jogok védelme helyett azokat semmibe vevő bírók felelősségrevonása ne maradjon el.

2.
A ma két esztendeje börtönbe vetett, koncepciós eljárás alá vont embereket a hatalom és az azt kiszolgáló média és „liberális értelmiség” „randalírozó csőcseléknek” nevezte. A kormánypártok és az őket szolgáló „értelmiség” és sajtó képviselői élenjártak e kifejezések alkalmazásában és a bebörtönzöttek, meggyalázottak bűnözőkkénti kezelésében. Ezeket az embereket, a gátlástalanul, hazug módon „csőcselékezőket” súlyos személyes felelősség terheli azért, hogy Magyarország EU-tagállam létére diktatúraként működik az emberi jogok tekintetében. Különösen nagy ezeknek az embereknek a bűne abban, hogy egy poszt-kommunista országban olyan szellemet teremtettek, amelyben az emberi jogok gyakorlása, így a hazug kormánnyal, az elnyomással, az ország kirablásával szembeni tüntetés nem természetes igényként és erkölcsi szükségszerűségként, hanem veszedelmes dologként került és kerül beállításra.

Sajnálatos módon 2006 szeptemberében az ellenzék sem lépett fel kellő határozottsággal a durva jogsértések leleplezése, a bebörtönzöttek kiszabadítása, a felelősségek tisztázása érdekében. Meggyőződésem szerint azoknak a közéleti személyiségeknek és sajtómunkásoknak, akik tudtak arról, hogy Magyarországon a sztálinista terror újraéledése valósult meg, s politikai foglyok tömegét kínozták a budapesti cellákban, sokkal határozottabban kellett volna fellépniük a terror leállítása, a foglyok kiszabadítása érdekében. Szükség lett volna a magyar és a nemzetközi közvélemény, az Európai Unió, az ENSZ, a világsajtó, az ittlévő nagykövetek azonnali tájékoztatására, s végső soron polgári engedetlenség, ellenállás megszervezésére. Drámai belegondolni, hogy ha ez megtörtént volna, nem került volna sor a 2006. október 23-i tragédiára, amelynek során egyebek mellett 14 ember szenvedett szemsérülést a fejre célzott gumilövedékektől, amikor a legnagyobb ellenzéki párt békés emlékező gyűlését brutális rendőrterrorral, könnygázzal, gumilövedékkel, lovasrendőri rohammal szakították félbe.

Szintén drámai belegondolni, hogy a „randalírozó csőcselék retorika” olyan mértékben eltorzította az emberek gondolkodását, hogy a Fidesz-gyűlés során a Deák tér irányából érkező segélykérésekre, melyek szerint „lövik az embereket” nem reagáltunk, biztosra véve, hogy ez csak „provokáció” lehet. Mindez jelzi, hogy mennyire vigyázni kell a közbeszédben a „randalírozó csőcselék”, „zavargások” és hasonló kifejezésekkel éppúgy, mint a „provokációra” történő állandó utalásokkal. Soha nem felejthetjük el, hogy 2006. október 23-án egyebek mellett a teljesen békés polgári közönség vált a hatalom szemében „randalírozó csőcselékké”. Saját bőrünkön tapasztalatuk meg, hogy ha a hatalmat és szócsöveit, a diktatúrát szolgáló médiát nem kötik fékek, akkor a célszemélyek változása folytán bárki, bármikor áldozatává válhat a mindenre elszánt szemkilövető pártoknak. Tényként kell leszögezni: a 2006. szeptember 19-21. közötti időszak főpróbája volt 2006. október 23-nak.

Azok, akik tudtak arról, hogy szinte kizárólag ártatlan emberekből álló tömeg szenved a budapesti börtönökben politikai fogolyként, és nem léptek fel kellő hatékonysággal az emberi jogok, a jogállamiság helyreállítása érdekében, felelősséggel tartoznak mulasztásukért és a 2006. október 23-án elszenvedett sérülésekért, megaláztatásokért. Én magam bedőltem a diktatúrának és a diktatúra médiájának. Elhittem, hogy 2006. szeptemberében valóban a „randalírozó csőcselék” tagjait zárták börtönbe, a „csendes többség védelme” és garázda cselekményeik megbüntetése érdekében. Soha nem fogom megbocsátani magamnak, hogy jogász létemre bedőltem Gusztos, Demszky és embertelen bandájuk hazudozásainak, és nem tettem semmit az emberi jogaikban és a szó szoros értelmében is megtaposott emberek védelme, valamint az október 23-i dráma megelőzése érdekében.

Itt jegyzem meg: Gusztos Péter az Országgyűlés Emberi Jogi Bizottságának tagjaként részt vett a Bizottság – az egyik budapesti börtönbe – kihelyezett ülésén, amelynek célja az önkényes letartóztatások kivizsgálása lett volna. Gusztos – a jegyzőkönyvekből is megismerhető módon – pimasz, magyargyűlölő stílusában mindent megtett annak érdekében, hogy a kínzások, a jogsértések zavartalanul tovább folytatódhassanak és az általa – és szemkilövető törpepártja által – képviselt szűk gazdasági és hatalmi elit népnyúzó, gyarmatosító politikája zavartalanul folytatódhasson. Napnál világosabbnak kell lenni mindannyiunk számára, hogy az ellenzékhez tartozók – legyenek bár „fideszesek” vagy „radikálisok” – összeveretése, bebörtönzése, megkínzása, koncepciós eljárás alá vonása azt a célt szolgálja, hogy a megfélemlített emberek bénultan és némán tűrjék az ország kirablását, a nemzeti vagyon széthordását, a magyar föld, a magyar víz külföldi kézre adását. Gusztos Péter megnyilvánulásai a 2006. őszi események során olyanok voltak, hogy az ÁVH tisztjei igen elégedettek lettek volna vele. Rendkívül szomorú, hogy egy ilyen ember továbbra is országgyűlési képviselő lehet, fegyelmezheti és terrorizálhatja azokat, akik nem az általa képviselt szűk gazdasági és hatalmi elitet szolgálják, azokat, akik fellázadnak a magyar nép elnyomásával szemben – így tegnapi gyűlöletbeszédében például engem.

3.
Magyarország válaszút előtt áll. Amennyiben a jelenlegi úton haladunk tovább, menthetetlenül egy harmadik világbeli, kiszolgáltatott, megnyomorodott gyarmat sorsára jutunk. Iparunk, kereskedelmünk, szolgáltatásaink után a magyar termőföld, a magyar víz is külföldi kézre kerülhet. Az új EU-s mezőgazdasági támogatási rendszer (SPS rendszer) bevezetésével a kisebb földtulajdonosok lehetetlen helyzetbe kerülnek. A magyar kis- és középvállalkozások sorra mennek tönkre, mert nem bírják a versenyt az agyontámogatott külföldiekkel/multikkal, s mert a hatóságok bűnözőknek kezelik a magyar vállalkozókat. (Szemben azokkal, akik tényleg bűnözők, s akik viszont szabadon garázdálkodhatnak).

A magyar munkavállalók sokasága dolgozik szinte teljes munkajogi jogfosztottságban külföldi „gazdáinál”, például a multi kereskedelmi láncoknál. A közpénzeket, ideértve az EU-s pályázati pénzeket is, a szűk hatalmi/gazdasági elit „lenyúlja”, korrupcióval, pántlikázott pénzekkel és minden lehetséges eszközzel oda próbálnak hatni, hogy a nagy összegek saját magukat és baráti körüket gazdagítsák, ne Magyarországot. A vidék Magyarországa folyamatos rettegésben él a terménylopásoktól, színesfémtolvajoktól, erőszakos bűnözőktől, akikkel szemben a rendőrség nem lép fel, nem védi meg a polgárokat. A rendőri erők ehelyett mérgező gázokkal lődöznek a magyar emberek közé. A saját hazánkban.

E rövid kis körkép jelzi: ha nem akarunk végérvényesen gyarmattá válni, a magyar embereknek sokkal erőteljesebb ellenállást kell mutatniuk a fennálló hatalommal szemben. Ehhez nélkülözhetetlen az emberi jogok gyakorlása. Az Alkotmánnyal egyezően az államnak védenie és biztosítania kell a gyülekezési jog, a véleménynyilvánítási szabadság és a kapcsolódó jogok gyakorlását.

Biztosítani kell az Alkotmány és az irányadó nemzetközi egyezmények által adott kereteket ahhoz, hogy a magyar nép visszakapja önrendelkezési jogát, és képesek legyünk beleszólni saját sorsunk alakulásába. Véget kell vetni annak, hogy egy szűk gazdasági és hatalmi elit totális diktatúrát épít ki a hazánkban. Nem tartható tovább, hogy diktátoraink minket hibáztatnak azért, mert lovasrendőri rohamot vezényelnek közénk, szemen lőnek bennünket, illetve mérgező gázokkal támadnak ellenünk – a saját hazánkban. Ezeknek a mindenre elszánt, aljas diktátoroknak nem bársonyszékekben és hatalomban, hanem börtönben lenne a helyük!

Mindenki számára világossá kell tenni: az irányadó emberi jogi normák, jogszabályok alapján, ha egy tüntető tömeg egy csoportja jogellenesen, erőszakosan is lép fel, attól nem minősíthető az egész tüntetés jogellenesnek, és nem oszlatható fel. Ennél a véleménynyilvánítási jog és a gyülekezési jog sokkal fontosabb, és sokkal erőteljesebb védelmet élvez. A bármely okból „randalírozó” kisebb csoport még nem teszi az egész tüntető tömeget „randalírozóvá”, ez a megközelítés a kollektív bűnösségnek a sztálini diktatúrára jellemző felfogása.

A közéleti személyiségek, a média felelőssége, hogy világossá tegyék: demokráciában nem bűn, hanem erény, ha valaki él polgári és politikai jogaival, ha utcára megy, ha tüntet, ha tiltakozik az elnyomás, az ország kifosztása, a korrupció, a végtelen hatalmi arrogancia ellen. Nemcsak jogunk, hanem kötelességünk is, hogy fellépjünk az ellen, hogy Magyarország a XXI. század elején, az Európai Unió tagjaként véglegesen és visszavonhatatlanul diktatúrává és gyarmattá váljon. Be kell fejezni a tiltakozók, a Magyarországért felelősséget vállalók démonizálását, veszedelmes bűnözőkénti beállítását.

Ha ezer tüntető emberből húsz vagy harminc – bármely okból, akár azért, mert titkosszolgálati ügynök, akár másért – erőszakosan, jogellenesen viselkedik, akkor őket ki kell emelni, velük szemben el lehet járni, de a többi tüntető, tiltakozó számára az állam kötelessége továbbra is biztosítani a gyülekezés, a tiltakozás jogát. Ezek az emberek nem randalírozó csőcselék, hanem az országrombolás, a diktatúra, a gyarmatosítás ellen fellépő polgárok, akik Magyarországnak és Európának teljes jogú polgárai, nem pedig egy szűk elit szolgái, cselédei, akik szabadon terrorizálhatók, lőhetők, fenyegethetők a saját hazájukban. Ezúton kérem a sajtó felelősen gondolkodó munkatársait, az összes politikust és minden közéleti szereplőt, hogy fejezze be a „radikális” ellenzék folyamatos gyalázását, démonizálását és fenyegetését, s erőforrásait fordítsa az ország további kirablásának megakadályozására, az eddigi bűnök feltárására, az emberi jogok és a demokrácia kultúrájának kiépítésére. Ismétlem: a diktatúra és az elnyomás ellen minden tisztességes embernek nemcsak joga, de kötelessége is fellépni.

Véget kell vetni a folyamatos „fasisztázás”, „antiszemitázás”, „randalírozó csőcselékezés” szokásának, amelynek aljas szerepe van Magyarország életében: mintegy kikövezi azt az utat, amelyen egy vékony, gátlástalan réteg akadálytalanul végigsétálhat s kifoszthatja, gyarmattá teheti Magyarországot. Ebből elég volt!

4.
Szeptember 20-án este magam is megéltem a diktatúra újabb gaztettét, a mérgező, kirívó tüneteket okozó könnygázzal történő támadást. Mivel istentisztelet közben ért a rendőrök garázda támadása, lelkiismereti és vallásszabadság megsértésének bűntette miatt tettem feljelentést, valamint bántalmazás hivatalos eljárásban elnevezésű bűncselekmény miatt. Az utóbbi miatt azért, mert nemcsak a verés, hanem az egyébként minden eddiginél durvább vegyi fegyver bevetése is bántalmazásnak minősül. Kérem a sajtót, hogy kövesse az emiatt indult büntetőeljárást figyelemmel, és tegyen meg mindent annak érdekében is, hogy tisztázódjon: ki és milyen alapon, milyen minőségű vegyi fegyver bevetését rendelte el Magyarországon, az Európai Unió tagállamában, magyar emberekkel szemben.

5.
Itt az ideje rámutatni: a király meztelen. Magyarországon ma olyan emberek irányítják a közbeszédet, akiket súlyos, megbocsáthatatlan felelősség terhel Magyarország kirablásáért, megnyomorításáért, valamint az e célt szolgáló diktatúra kiépítéséért. Ezek az emberek kiabálnak, fenyegetőznek és újjáélesztik szellemi és politikai elődeik, az ötvenes évek magyar vezetőinek stílusát. Ezeknek az embereknek nincs helyük a hatalomban. Aki őket és az ő veszedelmes gondolataikat, az emberi jogokat egyre durvábban korlátozó, a nemzeti ellenállást egyre inkább büntető javaslataikat éljenzi, sőt akár hallgatólagosan támogatja, maga is erkölcsi felelősséget vállal azért, hogy Magyarország diktatúra és gyarmat lesz. Amennyiben nem vesszük vissza a hatalmat a szemkilövetőktől.

Budapest, 2008. szeptember 23.