 |
Liberálisok
Sokszor eljátszadozom a gondolattal: milyen boldog élete lehet egy bora-borai bennszülöttnek vagy csukcs eszkimónak, akiket a sors különös szeszélye nem ajándékozott meg liberális politikusokkal és hangadókkal.
Sokszor eljátszadozom a gondolattal: milyen boldog élete lehet egy bora-borai bennszülöttnek vagy csukcs eszkimónak, akiket a sors különös szeszélye nem ajándékozott meg liberális politikusokkal és hangadókkal.
Majdnem azt irtam, liberális gondolkodókkal, de ez azért kissé erős lenne.
Az már külön a mi magyar szerencsétlenségünk, hogy a mi liberálisainknál kevés fasisztább emberi lényt lehet találni.
Amúgy, amig a fogalmak azt jelentették, amit valójában, addig nem is volt baj a liberalizmussal. A személyes szabadság elve nagyon rendben van. A szabadosság már kevésbé. A másság tisztelete szintén rendben van. Az öngyűlölet már kevésbé.
Azért, Zsolt barátomat idézve, megnézném, mit szólna a liberalizmus atyja, Cromwell, a fővárosokban rózsaszin bőrtangában masirozó b…, akarom mondani, melegekhez. Attól tartok, mondanivalójában erős szerepet kapna a nevelő célzatú, cseppet sem szelid erőszak.
Érdekes amúgy, hogy amig például a román liberálisok kifejezetten patrióta érzelműek, sőt esetenként nacionalisták, addig a magyar politikai élet „liberálisaira" nyugodtan ki lehet mondani, hogy senkiházi, hazaáruló gazemberek.
És akkor még csodálkoznak, ha Erdélyben járva megdobálják, elüldözik, leköpik őket.
Mint legutóbb éppen Demszky elvtársat, a lényegesen jobb sorsra érdemes Budapest főpolgármesterét, akinek volt bőr az arcán (amúgy van ezeknek) Nagyváradra jönni „könyvbemutatni".
Nem is ez a furcsa benne, hanem az, hogy akad épeszű erdélyi – na jó, partiumi – ember, aki képes meghivni ezt a politikai szellemlovagot, aki úgy érzi, ez hiányzott a mi életünkből igazán. Nos, a köpködést nem tartom úri gesztusnak, de azért meg kell mondanom, ez esetben kifejezetten érthető, sőt helyeslendő a nagyváradi srác gesztusa, aki leköpte Demszky beszélgetőpartnerét.
Mondjuk, mehetett volna jobb helyre is, amig még lehet, merthogy Kispannóniában már csekély két év börtönbüntetés jár a tojással vagy papirgalacsinnal (!) dobálásért.
Szépek ezek a „liberális" törvények, nem? Ennyit a szabad véleménynyilvánitásról.
Ja persze, azért van, akinek szabad véleményt nyilvánitani. Nyilván, a liberálisoknak. Azt mondja múlt héten például Kuncze Gábor, e magyarba(?) oltott rozmár, ő bizony legszivesebben ciántablettákat osztogatna az elégedetlenkedő magyar középosztálynak.
Ez azért szép, képzeljük csak el, ha a magyar szót behelyettesitenénk bármilyen más nemzettel, ne adj’isten cigánnyal vagy zsidóval, micsoda egetverő visitás, rasszistázás és antiszemitázás lenne a környéken…
Csakhogy mi ilyet nem teszünk, merthogy mégiscsak úriemberek vagyunk, ellentétben a kunczegáborokkal, demszkykkel, és hosszú lenne még a sor felsorolni, kikkel szemben.
Egyébként meg tanulságos ellátogatni az SZDSZ (– már a puszta szó leirása is némi heveny rosszullétet okoz –) honlapjára. Nem föltétlenül mazochizmusból, hanem azért is, hadd lássuk meg, mennyire tisztelik e derék emberek a másságot, mennyire toleránsak, nyitottak. Van ott egy tanulságos közvélemény-kutatás.
E sorok irásakor például, kedd délben, a magyar liberális párt honlapján, úgy tűnik, olvasóinak 91%-a szerint a cigányoknak vérében van a bűnözés, 82% szerint a drogosokat börtönbe kell zárni, 81%-uk határreviziót szeretne (Istenem, túl szép, hogy igaz legyen!), sőt 21% szerint az asszonyt is nyugodtan lehet verni. Többet nem is szemelgetek innen, ha komolyan gondolná ezt a törpepárt, komolyan mondom, szinte már szimpatikusak lennének.
De persze nem, a magyar liberálisokat egyetlen dolog tartja össze, na persze a lopott szajrén kivül: ez pedig a magyarság gyűlölete. Mindennek gyűlölete, ami magyar, ami méltóságteljes, ami szent, ami hagyományos. Ebbe a gyűlöletbe fognak belepusztulni. Előbb-utóbb.
Remélem előbb, mint utóbb, mert azért nekünk sincs túl sok időnk.
György Attila - Hargita népe
Kapcsolódó:
