Sejtettük, pontosabban tudtuk eddig is, hogyan fonódnak össze hazánkban az alvilág és a „felvilág” üzleti vállalkozásainak, fiktív, offshore- és fedőcégeinek a tranzakciói a politikai osztály, valamint a rendőrség és államhatalom sok befolyásos és meghatározó vezető testületének és alakjának működésével, tevékenységével, illetve személyi kapcsolatrendszerével. Ennélfogva annak a jelképes mondásnak az értelmezése, hogy „rablóból lesz a legjobb pandúr” némi árnyalást kíván mai köznyelvünkben Magyarországon, hiszen az eredeti szólást a korkövetelménynek megfelelően modernizálhatjuk akként is, miszerint „pandúrból lesz a legjobb rabló”, vagy éppen a „rendszerváltoztatás” – a kocsmai cégér átfestésének – lényegét tükrözi egy effajta jelentésbeli megközelítés is, hogy sok esetben a pandúr és rabló testvéri cimborák, illetve egy és ugyanazon befolyásos kaszt és klub tagjai.
 |
Persze, ez korántsem valamilyen magyarországi kuriózum, netán példátlan történelmi jelenség, csupán egyetlen eseményt ragadjunk ki a múltból: a 16-17. századi Spanyolországban és Angliában, illetve más, a gyarmatosításban érdekelt országban a kereskedő, „tisztes” vállalkozó, pénzember, felfedező, politikus, rabszolga-kereskedő, gyilkoló és kincsrabló kalóz személye szétválaszthatatlanul összefonódott. No, természetesen ennyire leplezetlen, brutális gátlástalansággal, miként napjainkban, talán még sohasem. A Horn-kormány titokminisztere, Katona Béla már 1995-ben kijelentette, hogy „megkezdődött a hídverés a politika és a szervezett alvilág között”. A miniszter „jutalma” az lett, hogy repült a székéből. Tegyük hozzá e kijelentéshez, az azóta eltelt 17 év alatt e rég megépült hídon immár óriási forgalom bonyolódik és halaszthatatlanul szükségessé vált – hogy maradjunk a titokminiszteri metaforikus kifejezésmódnál – a párhuzamos hídpálya mielőbbi megépítése is.
Az elmúlt két hét egetverő – bár a legkevésbé sem meglepő – botránya, amely a rendőrségbe vetett, 2006 ősze óta porig rombolt közbizalmat immár a társadalom legszélesebb köreiben teljes közbizalmatlansággá változtatta, az ún. hajógyári-szigeti folytatásos bűnügyi história volt. A kis magyar vadnyugati maffiaeposz lényege, hogy a fővárosban, az Óbudai-szigeten évtizedeken keresztül működött egy területenkívüliséget élvező, köztörvényes bűnözők által irányított Las Vegas-szerű kalóz miniállam. Az egész bűnbarlangot egy bizonyos Vizoviczki László nevű ember irányította, akinek hálózati kapcsolatai afféle rákos sejtburjánzásként az egész országot átszőtték-átszövik. Volt itt minden, ami tilos, romboló és eleve közvádas bűntettnek minősülő gazemberség. Kábítószer-csempészet és narkózás, tiltott szerencsejáték, védelmi pénzek szedése, korrupció, ráadásként emberölések elkövetése sem zárható ki. Nos, a területenkívüli státusszal rendelkező óbudai latorállamocska üzemeltetője, Vizó kiváló kapcsolatokat épített ki a legmagasabb körökhöz tartozó rendőri – s ki tudja még, miféle – vezérürükkel. Ezek egyike volt Kalmár Tamás alezredes, a BRFK volt közrendvédelmi főosztályvezetője, aki olvasóink előtt jól ismert ávós, hiszen a himnuszgyalázó Magyar Gárda-oszlatás – amely a Képíró Sándort Efraim Zuroff, nemzetközi terrorista bűntársával halálba kergető Falvai Zsolt ügyész szerint nem bűncselekmény –, a hírportálunk által szervezett hídblokád elleni fellépés parancsnoka és más nemzetellenes, brutális fellépések aktív résztvevője volt Eisenberger Benjámin (Péter Gábor) legjobb kései tanítványaként. Kalmáron kívül őrizetbe vették, majd utóbb előzetes letartóztatásba helyezték Hopka Lajost, a rendőri csúcsszerv, a Nemzeti Nyomozó Iroda speciális bűnszervezeti csoportok elleni osztályának eddigi vezetőjét. Horogra akadt továbbá G. Imre, ugyancsak az NNI szervezett bűnözés elleni osztályának ex-vezetője, valamint K. Attila, a BRFK bűnügyi információs főosztálya kiemelt ügyek osztályának felderítésével foglalkozó, elcsapott nyomozója. A lényeg, hogy a magas beosztású rendőri vezetőket érintő korrupciógyanús ügynek a dolgok jelenlegi állása szerint négy egyenruhás gyanúsítottja van. A legfrissebb hír szerint pedig a III. kerületi, óbudai rendőrkapitányt is kihallgathatják a fenti ügyben, tekintettel arra, hogy a bűn-városállam az ő illetékességi körzetében működött.
Ebben a kis groteszk miniatűrben benne van minden, ami az 1990 óta ebben az országban végbement lényegi folyamatokat és fő társadalmi csapásirányokat – a lakosság kétharmadára egzisztenciálisan halálos csapásokat– illeti. Milyen különös és micsoda véletlen, hogy az elmúlt évtizedekben akár a százat is meghaladhatta a Vizoviczki és sleppje elleni feljelentések száma, rendőri bűnsegédlettel és pártfogással azonban egyikből sem lett komolyabb ügy. Ellenben megvolt a hatósági szándék arra, hogy politikai tüntetések és demonstrációk résztvevőire a legbrutálisabb, vadállati ,kegyetlen, vérgőzös szadista terrorakciók szervezésével lecsapjanak, a vidéket folyamatosan rettegésben tartó bűnöző hordák kézre kerítésében és méltó megbüntetésében azonban nem sok jelét tapasztalhatta az állampolgár a karhatalmi ügybuzgalomnak. Nyilván akadtak itt fontosabb dolgok is, melyek lekötötték a szemfüles sünök figyelmét. Tudvalévő, hogy egy be nem kötött biztonsági öv, egy soha nem használt egészségügyi doboz szavatossági idejének lejárta, holmi sebességtúllépés vagy tiltott parkolás társadalmi veszélyessége bolygóközi nagyságrendekkel súlyosabb, mint pitiáner, milliárdos feketézések és pénzmosások, ugyanilyen volumenű kábítószercsempész tranzakciók, valamint az ezekkel összefüggésben üzemi balesetekként óhatatlanul bekövetkező, említésre sem érdemes rutinszerű gyilkosságok, az pedig már végképp mellékes körülmény, hogy e szennyes ügyekben rendőrségi csúcsvezetők játszották hasonszőrű civil főkolompos cimboráikkal együtt a főszerepet.
S aligha tévedünk nagyot, amennyiben megkockáztatjuk azt a feltételezésünket, hogy az óbudai Las Vegas-állam csak a jéghegy csúcsa. Van még jó néhány tucat kaszinó-államocska az országban. Valószínűleg nincs olyan megyéje Magyarországnak, ahol ne működne több efféle bűnszövetkezet, hasonló felállásban, mint Budapesten. A 2006-os ÁVH-s vadállatkodásokat követően, akkor még ellenzékben, Hende Csaba jelenlegi honvédelmi miniszter egy őszinte pillanatában azt nyilatkozta, hogy az egész rendőrséget fel kell oszlatni, s szigorú szűrés után, egy valóban profi, nemzeti és a bűnt üldöző – nem pedig az azt pártoló – új rendőrséget kell szervezni. Persze, ezt két hét alatt mindenféle szempontból lehetetlenség és reménytelen vállalkozás valóra váltani, de talán két év múltán már működhetne egy ilyen karakterű rendfenntartó testületünk. Mert ami ma van, nemes egyszerűséggel: katasztrofális, amortizálódott – sorai között Isten tudja, hány alvilági kapcsolatokkal rendelkező személyt tömörítő – roncstestület. S ez nagyon nagy baj valamennyiünk életére, jelenére és jövőjére nézve. Mert amiképpen a nagy latin klasszikus, Vergilius mintegy két évezrede, örök igazságként megfogalmazta ezt Georgica című munkájában – s amely sorokat Radnóti mottóként átvette Első eclogájában -, a mai országvezetők-vesztők magukévá tehetnék és a mindennapi politikai gyakorlatban alkalmazhatnák is e bölcs intelmet:
„Quippe ubi fas versum atque nefas: tot bella per orbem, tam multae scelerum facies”.
Magyarul: „Mihelyt a jog és a jogtalanság összekeveredik, háborúk lepik el a földet és a bűnök sokasága”.
Lipusz Zsolt – Kuruc.info
Kapcsolódó:
