A Zala megyei Dióskálon egy büntetett előéletű 37 éves férfi megerőszakolt egy 12 esztendős kislányt. Az embernek nem nevezhető lény korábban már ült csekélyke 2 évet ugyancsak nemi erőszak elkövetéséért. Aztán szabadulása után saját húga jelentette fel – a változatosság kedvéért – ugyanezért a cselekményért, de a büntetőeljárást megszüntették. Íme, ezt az állapotot eredményezi a neoliberális törvények lazasága és a hatósági bűnpártolás gyakorlata.
A jelenkori deviancia, nihil és „másságkultusz” egyik megalapozója volt a francia De Sade márki, aki a 18. században élt. 1789 nyarán épp a Bastille-ban ült a maga főúri lakosztályában luxuskörülmények között, de a „nagyként” elhíresült forradalmat és a börtönerőd elfoglalását már a charentoni elmegyógyintézetben köszönthette, ahová nem sokkal ama nevezetes július 14-ei nap előtt átszállították. De Sade – akinek emlékét máig őrzik szadista és szadizmus szavaink – a Filozófia a budoárban című „elmélkedésének” előszavában, amelyet a libertinusokhoz intézett, a következőképpen foglalja össze e pusztító eszmei pestis lényegi mondanivalóját:
Kéjencek, korra és nemre való tekintet nélkül! Egyes-egyedül nektek ajánlom ezt a könyvet: okuljatok tanításaiból, melyek szenvedélyeiteket pártolják, márpedig a szenvedélyek, melyektől hidegfejű, sekélyes moralisták el akarnak rettenteni, csupán eszközök a természet kezében, hogy eljuttassák az embert a természet által számára kitűzött célokhoz; csak gyönyört hozó szenvedélyeitek szavára hallgassatok, ez az egyetlen hang, amely elvezet a boldogsághoz.
Paráználkodó asszonyok! A kéjvágyó Saint-Ange (aki egy zárdaszüzet, Eugénie-t avat be egy szado-mazochisztikus rituális orgia során a kicsapongás tébolyába – L. Zs.) legyen a mintaképetek – akárcsak ő – vessetek meg mindent, ami ellentétes a gyönyör isteni törvényeivel, ezeknek láncait viselte ő egész életében.
Ti, fiatal lányok, akiket oly sokáig tartottak féken a képzelt erény és az undok vallás képtelen és veszedelmes kötelékei, kövessétek a tüzes Eugénie példáját; romboljátok szét, tiporjátok lábbal, éppoly hamar, mint ő, mindazon nevetséges előítéleteket, melyekkel ostoba szülők tömik tele gyermekeik fejét.
És ti, kedves kicsapongók, kiket ifjúkorotok óta csakis saját vágyaitok fékeznek, akiknek csakis saját szeszélyeitek szabnak törvényeket, a cinikus Dolmancé (a sátáni orgia „főpapja” – L. Zs.) legyen példaképetek; ne torpanjatok meg soha, ha – akárcsak ő – végig akarjátok járni a fajtalankodás valamennyi, virágokkal szegélyezett útját; az ő iskolájában szerezzetek bizonyosságot arról, hogy az ember néven ismeretes boldogtalan élőlény, aki akarata ellenére vettetett e szomorú világba, csak hajlamai és kedvtelései körét kiterjesztve, mindenét a kéjnek áldozva tud itt-ott rózsákat hinteni az élet tüskés útjára.
Íme a De Sade-i filozófia eszmei foglalata! A „mester” által ajánlott program a 21. századi dekadens, nyugati típusú neoliberális demokráciában a napi élet úgymond természetes velejárójává lett. Ennélfogva ma aligha csuknák elmegyógyintézetbe a hírhedett márkit. Sőt, szelleme valószínűsíthetően beköltözött napjaink számos „mértékadó” főideológusának lelkébe.
Lipusz Zsolt – Kuruc.info