Német lapszemle Magyarországról, 1933. május 17.
„Magyarország és a német forradalom” felírással hosszasan fejtegeti a Völkische Beobachter (15-135) a cikk címében kifejezésre jutó kérdést, abból indulván ki, hogy Magyarországon a sajtó 90 százalékig a zsidóság kezében van, akik olyan hatalomra tettek szert, hogy ma közvetlen veszedelem valamely nem-zsidó számára Magyarországon a vélemény nyílt nyilvánítása. (Ne feledjük, Horthy ekkor 13. éve van hatalmon - a szerk.)
A gyáva polgárság nyugalmat és rendet akart, és inkább a héberek előtt kapitulált, semhogy végrehajtsa a nemzet életküzdelmét és meghozza a vele járó áldozatokat. Míg a magyar kormány nem képes gondoskodni a szellemi proletariátus félelmetes hadseregéről, addig Magyarországon a zsidóság gazdagabb, mint valaha, és brutálisabb és szemtelenebb is. E borzalmas nyomor és munkanélküliség közepette Hatvany-Deutsch zsidó cukorbáró a zsidó fajtestvérek százait képezi ki birtokain mezőgazdáknak, hogy, mint mondják, Palesztinában mint gazdák egzisztenciát találhassanak. Hogy a közvélemény figyelmét e dologról elterelje, a budapesti zsidó journaille általános támadást intézett a nemzetiszocialista Németország ellen, és hónapok óta törekszik a magyar lakosságot Németország ellen izgatni. Sajnálattal kell megállapítani, hogy ez széles mértékben sikerült is neki, mint ahogyan a magyar parlamenti vitából kiderül, ahol néhány képviselő Magyarországnak Németországhoz való viszonyával foglalkozott, és a „német veszedelmet” festette a falra.
 Hatvany-Deutsch, a cukorbáró |
– Gömbös magyar miniszterelnöknek és Kánya külügyminiszternek e beszédekre adandó válasza csak a költségvetési vita befejezése után fog megtörténni, és nem lehet kétség aziránt, hogy úgy Gömbös miniszterelnök, valamint Kánya külügyminiszter vissza fogják utasítani magyar képviselőknek a német birodalom belügyeibe való beavatkozását, mint ahogyan ezt a magyar képviselőház elnöke és a kormánypárt néhány szónoka már megtették. A magyar nép és a magyar kormány állásfoglalását a németországi viszonyokhoz és a zsidó sajtó magatartásához a kormányhoz közelálló Budapesti Hírlap „Ne seperjünk idegen ajtók előtt” felírású vezércikke tükrözi vissza. A magyar nép, amely ma mint a nemzetközi zsidóság rabszolgája, alig meri saját országában hangját hallatni, lázas érdeklődéssel és őszinte örömmel követi a nemzetiszocialista birodalom fejlődését, és reméli, hogy a német népnek sikerülni fog azt az ellenséget véglegesen leküzdeni, amely Magyarországot kétszer terítette le, és még ma is megnehezíti lélegzését. (…) (MTI)
