Netanjáhu a Kongresszusban

Külföldi állami vezetőknek ritkán adatik meg az, hogy megjelenhetnek és beszélhetnek az Amerikai Egyesült Államok Kongresszusa előtt; s az is kétséges, hogy egy politikus valaha is megpróbált volna eladni a Kongresszus tagjainak olyan nagy mennyiségű tömény propagandát, hazugságot, képmutatást és álszenteskedést, amint azt a mi Netanjáhunk tette. A Kongresszus közönsége többször is fölállva éljenezte az izraeli kormányfőt, ám ez utóbbi gesztus inkább az amerikaiak tudatlanságát, mint vendégük beszédének magas színvonalát bizonyítja. A kérdés az, vajon tudták-e az amerikai politikusok és a hallgatóság, hogy valójában miért éljeneznek? Vajon tudták-e azt, hogy tulajdonképpen a béke esélyének a halálát éljenzik? Ha Amerika tényleg ezért tapsolta meg Netanjáhu beszédét, akkor vagyunk igazán nagy bajban.

Négerekkel cipeltetik ki a bekiabálót

Az a tény, hogy a teremben az igazságot világgá kiáltó egyetlen tiltakozó egy hajdani izraeli hölgy volt, ez számunkra talán dicsőség, ám Amerikára nézve gyalázat. Netanjáhu „életének legnagyobb beszéde” (Így nevezik a washingtoni szónoklatot a Likud köreiben – a ford.) egyben a béke halálát jelző szónoklat volt. (…) Az izraeli kormányfő beszéde a múlt század '70-es éveit idézte föl nekünk, mert akkoriban talán bevették az ilyenfajta maszlagot. Egyáltalán milyen alapon merészeli egy izraeli miniszterelnök azt mondani, hogy országa „támogatja az arab népek szabadságvágyát”? Anélkül, hogy kimondaná a (szomorú) valóságot: támogatja mindaddig, amíg nem a palesztinai arabokról van szó. Na tessék, Netanjáhu hirtelen el van kápráztatva az arab tavasztól. De hol volt a miniszterelnök, amikor az arab tavasz elkezdődött? Akkoriban indította el újra a szokásos ijesztegető hadjáratát: „Ami most Egyiptomban történik, mindaz Iránban már valóság, azaz, ott már hatalomra került egy szélsőséges, elnyomó iszlám rendszer” - rémisztgetett bennünket akkoriban Netanjáhu, majd tüstént utasítást adott kerítés fölállítására az egyiptomi határon. Mit ad Isten, tegnap meg már Washingtonban azt mondta, hogy „az arab tavasz a bizakodás új hajnalának eljövetelét jelzi”.

Milyen jogon beszél Netanjáhu az izraeli demokrácia dicséretéről, amikor pontosan az ő kormánya sértette meg a legsúlyosabban ezt a demokráciát? Antidemokratikus törvényeket hoznak, majd büszkélkednek a demokratikus értékekkel? Hogy is van ez? Úgy látszik, a papír és a Kongresszus mindent elbír. Hogyan büszkélkedhet az izraeli arabok kiváló helyzetével, miközben az általa vezetett nacionalista kormánykoalíció fajvédő törvényeket hoz a palesztinok ellen? Azt állítani, hogy az izraeli rabok több joggal rendelkeznek, mint a bármelyik arab országban élő testvéreik, olyan, mintha azt mondanánk, hogy Amerikában a feketék sokkal több joggal bírnak, mint az Afrikában élő feketék. (…)

Netanjáhu hogyan merészeli azt állítani, hogy Jeruzsálemben szabad vallásgyakorlat van, amikor palesztinok százezreitől évek óta megtagadják ezt a vallásszabadságot? Szabad vallásgyakorlás Jeruzsálemben? Igen, a 35 év fölöttieknek, de az is megtörténik, hogy még a 65 esztendős életkor sem elegendő (ahhoz, hogy a palesztinokat Ciszjordániából beengedjék a kelet-jeruzsálemi mecsetekbe, illetve a keresztény szent helyekre – a ford.). Nem beszélve a Gázai övezet közel kétmillió lakosáról, akik sosem, és egyáltalán nem látogathatják a jeruzsálemi muszlim szent helyeket. Milyen jogon dicsekszik Netanjáhu az egyiptomi-izraeli békével? Nem nehéz megtippelni, hogy pont ő lenne az első, aki kezet emelne erre a békére. Annak idején egyértelműen kijelentette, hogy mindent elkövet az oslói egyezmények végrehajtásának meghiúsításáért, most meg hirtelen azt állítja, hogy mindent megtesz a palesztin-izraeli béke megteremtéséért. Na jó, nem minden palesztinnal, csak Abbászékkal.

De mi lesz a többi palesztinnal? Netanjáhu dicséri a demokráciát, amely a választásokon győzelemre segítette a Hamászt. A miniszterelnök Washingtonban arról is beszélt: minden országnak joga van ahhoz, hogy megvédje önmagát. Ám a következő másodpercben már kijelentette, hogy a leendő palesztin államnak demilitarizáltnak kell lennie. Akkor a palesztin állam hogyan védje meg magát? Az izraeli kormányfő csak akkor hajlandó beleegyezni a palesztin állam létesítésébe, ha a palesztinok elismernek bennünket. Már elismertek bennünket nem egyszer, és nem kétszer, csakhogy mi nem ismertük el őket és a követeléseiket.

Washingtonban tegnap kiderült, hogy az amerikaiaknak mindent el lehet adni. Jó, nem minden amerikainak. Természetesen nem az elnöküknek, Barack Obamának.

(Kuruc.info )