1944. április 24. (MOT)

Berlin, IV. 24. (hc) A világ valutaalaptervének közzétételével kapcsolatban a Völkischer Beobachter azt írta, hogy Morgenthau USA pénzügyminiszternek azt a jogát, hogy ellenőrizze az összes fizetési eszközt, 30 államból kiküldött 100 szakértőből álló bizottság ismerte el. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy a szövetségesek győzelme esetén az összes nemzetek gazdasági tevékenysége és javakkal való ellátása Amerikától kerülne függőségbe. A terv szerint ugyanis az egyes népek jólétének a mérteke nem munkaereje és szervezőképessége lenne, hanem kizárólag, hogy milyen követelések felett rendelkezik a valutaalapnál, amely egyedül volna hivatva arra, hogy számukra hozzáférhetővé tegye a szükséges nyersanyagokat és élelmiszereket. Morgenthau erre a célra legalább a most haszontalanul heverő amerikai aranykincs egy részét akarná felhasználni, hogy a jövőben igen nagy kereslet fog megindulni dollárban.

Ilyen módon szeretné megakadályozni az észak-amerikai fizetési eszköz fenyegető elértéktelenedést, amely ebben a háborúban a Roosevelt kormányzat mértéktelen pazarlása következtében még be sem látható mértékben következik majd be. Ha egyébként a fizetési eszközöknek egymáshoz való viszonyában változás állana be, ami természetesen szintén az alap jóváhagyásától függ, úgy ez az intézkedés kétségtelenül szintén az angol szándékok ellen irányul. Magától értetődik, hogy ennek a nyakat vágó tervnek a szerzői a szokásos humanitárius okfejtéssel élnek, amikor azt állítják, hogy ilyen módon megkönnyítik a háborútól sújtott országok részére kereskedelmi kapcsolataik újabb kiépítését. Sokkal fontosabb azonban az a megállapítás, hogy ennek a tervnek az alapján az Egyesült Államok az angol Világbirodalom és a Szovjetunió, amelyek együtt a föld népességének csak egyharmadát teszik, a valutaalapnak a túlnyomóan nagyobb részét vehetik majd a maguk számára igénybe, amikor mindig abban a helyzetben lennének, hogy előírják a többi népek számára gazdasági terjedelmük és életlehetőségeik határait. Tekintettel arra, hogy ennek a három országnak a pénzügyeit tökéletesen a zsidók uralják, az egész terv célja kétségtelen. Arról van szó, hogy a zsidó pénzhatalom általános támadást indít az összes népek szabadsága, főként gazdasági szabadsága ellen, amelynek folyamán a munkát a zsidóság számára teljesített robottá alacsonyítják le, ami azt jelentené, hogy ezzel úgy Európa, mint Ázsia összes népeinek saját politikai élete is elnyomorodnék.

A Völkischer Beobachter egy egész sereg olyan jelenségre mutat rá, amelyekből arra lehet következtetni, hogy angol részről imitt-amott megértik ennek a tervnek a rejtett célkitűzését és azt összeegyeztethetetlennek tartják az angol háború utáni reménységekkel. Ez azonban édeskeveset használ, mert Anglia gazdasági mozgásszabadságát a háború következtében épp úgy elvesztette, mint a politikait. A zsidó világkiaknázás elleni háború súlypontja ma Európában nyugszik, és csupán a német győzelem képes arra, hogy keresztezze Morgenthau és érdektársainak célkitűzéseit. (BÉ)