Győri Nemzeti Hírlap, 1944. május 25.

Siófok, május 21. Vészes sivítással vágtat a pesti vonat ragyogó napsütésben a magyar tenger partján. A vasúti kocsik zsúfolásig teltek, csak éppen „csillagos” nincs az utasok közt. Odalent opálosan csillog a Balaton. Mint lomha sirály kanyarodik el a parttól egy hatalmas vitorlás, a víztükör közepét pedig ragyogó fehér hajócska szeli át Almádi irányában.

A vízparti villák már nyiladoznak, körülöttük megélénkült az élet. Pizsamás nők és férfiak rendezkednek, folyik a takarítás, festés, költözködés. Amott apró gyerekek játszadoznak a parti homokban, a tűző napsütésben. Fenyők balzsamos illatát csapja be a vonatablakon a májusi szél és színes nyaraló népcsoport fut a fékező vonat mellett a siófoki pályaudvaron, mosolyogva integetve az érkező családtagok, ismerősök felé.

Valóságos augusztusi hőségben sétálunk végig a siófoki Fő utcán. Alig minden negyedik üzlet van csak nyitva, a többin a jellegzetes fehér cédula, jelezve az üzlet zár alá vételét. A cégtáblán padig „Kohn”, „Weiss” és hasonló nevek.

Bemegyünk az egyik Fő utcai keresztény drogériába. Néhány apróbb holmi vásárlása után úgy mellesleg megkérdezzük, hogy nem tartanak-e üzletileg a zsidók kiesésétől?

– Eddig sem támogattak bennünket, így ezután csak hasznunkra lehet, hogy ők becsuktak. Zsidó nem vásárolt nálunk, ellenben sok keresztény vitte pénzét zsidó üzletbe. Mi tudjuk, hogy a rendelkezés csak hasznos lehet ránk nézve még akkor is, ha kezdetben lesznek kisebb-nagyobb zökkenők! – mondotta emelt hangon az elárusító és egyúttal tulajdonos hölgy.

Bemegyünk az egyik női és férfi fodrász üzletbe. Itt felesleges bármit is kérdeznünk. Felel helyette a sárgacsillagos manikűrös nő. Nemrég még az ő körmeit fényesítették, lakkozták ragyogó pirosra. Most ő fényez, de látszik rajta, hogy előbbi szerepét szívesebben vállalta, mint a mait.

– Mi csak örülhetünk, hogy a zsidóktól elvették a vendéglátó ipari jogot – mondotta a szomszédban a vendéglős.

– Hogy mi lesz velünk? Meg tudunk-e élni a zsidók nélkül? – bámul furcsa és merész kérdésemre és csak amikor megnyugtatom afelől, hogy nem vagyok zsidó, válaszol, de annál határozottabban.

– Ahogy a zsidónak kellett élni, fogyasztani, enni és inni, úgy meg fogja tenni ezt a keresztény is, ha módja lesz hozzá. Márpedig a mai törvények mind ezt célozzák, tudjuk nagyon jól! – oktat a derék vendéglős.

A keresztény fiatalemberek is vannak és lesznek olyan gavallérok, mint a zsidók voltak. Nem félünk, hogy be kell csuknunk az üzletet – mondja az üzlettulajdonos, miközben pompás csokrot állít össze valakinek névnapi ajándékul.

Megkérdezzük a Fő utcai Balaton szálló portását is, ahol beszállásoltuk magunkat.

– Kétségtelen, hogy kisebb az érdeklődés, mint tavaly, vagy azelőtt volt, de viszont mi is egészségtelen állapotnak tartottuk, hogy a zsidók minden helyet elfoglaljanak a keresztények elől. Így legalább azok is eljuthatnak ide, akik előtt el volt zárva itt a világ – mondja nemes lélekkel a portás.

– Nem félünk attól, hogy üresek maradnak az éttermek, balatoni szórakozóhelyek. A keresztény vendégek is éppen olyan jól fogják érezni magukat itt, mint a zsidók – mondotta a főúr, miközben szélsebesen számolt villámló ceruzájával. Ezalatt a Fehér Hajóból is, mert Kopri Csecse Ödön prímás csendben húzta bandájával.

– A mi munkánk könnyebb lesz – mondotta a derék kakastollas, – mert nem lesz annyi közerkölcsi kihágás, mint a múltban. Meg aztán könnyebb lesz az idegenellenőrzés is a Balaton körül…

Kiballagunk az aszfaltolvasztó hőségben a siófoki strandra. Kapuja tárva, de a pénztárnál még senki. Hivatalosan még nincs nyitva! Ez azonban nem akadályoz, hogy meg ne fürödjek a Balaton pompás, mintegy 18 foknyi vizében. Többszöris mélyen beúszom, mígnem egy „Sellő” nevű vitorlás yacht utasai követik példám, sorjában a vízbe ugrálnak és élvezik a ragyogó napsütésben elsimult zsidótalanított magyar tenger vizét.

Beszélgettünk a siófoki fürdőirodában illetékesekkel, akik megnyugtató nyilatkozatot tettek az idei balatoni szezon látogatottsága felől. Érdeklődés máris jelentős mértékben nyilvánul meg. Ami pedig a zsidókat illeti, a Balaton környéki összegyűjtötték a zsidókat és egy Veszprém megyei községbe viszik őket. Természetes, a zsidó tulajdonban levő villák is gazdát cserélnek. Sok érdekes esetet hallottunk, hogy mennyi értékes festményt és más bejelentésre kötelezett holmit találtak ezekben a villákban.

Mindent összevetve, a Balaton környéki fürdők idén már „csillagtalanok” lesznek. A vendéglátó és egyéb ipar azonban reményteljesen néz az új világ elé, abban a biztos tudatban, hogyha keresztény magyar ember élvezi a smaragdzöld magyar tenger vizét, annak ők sem vallhatják a kárát.