Kezdjük az Alternatíva Németországért - Alternative für Deutschland (AfD) bemutatásával, már csak azért is, mert pártot 2024 januárjában 24%-ra mérték, a Politico szerint március közepén 19%-on voltak, de egy biztos: jelenleg úgy néz ki, hogy a második legerősebb párt az AfD, és csak a CDU/CSU előzi őket meg, bár orrhosszal.

A németországi és hazai sajtó is szereti szélsőjobboldalinak, nacionalistának nevezni az AfD-t, de korántsem ennyire egyszerű a képlet. Gondoljunk csak arra, hogy a pártban megtalálható az LMBTQP-, valamint a zsidó tagozat is, mely egy klasszikus szélsőjobboldali pártban természetesen elképzelhetetlen lenne. Az AfD-ben különböző, olykor egymásnak is ellentmondó platformok, szárnyak és személyek is megtalálhatóak. Az úgynevezett nemzeti tömb - a Szárny - a türingiai AfD-elnök, Björn Höcke körül csoportosul.

Az AfD 2013-ban alakult, mint euroszkeptikus és nemzeti liberális párt. A 2017-es választások után a párt elnöke, Frauke Petry kilépett a pártból, s megalakította a Kék Pártot. "Természetesen" az AfD színeiben szerzett mandátumát megtartotta, miután kilépett a pártból.

A párt az EU-t, mint politikai szövetséget elutasítja, s csupán annak elődjéhez, az EGK-hoz hasonló gazdasági együttműködéseket javasol. A közös valuta helyett a német márkát preferálná.

Külpolitikájában elutasítja az Oroszországgal szembeni gazdasági szankciókat, ugyanakkor az Ukrajna elleni háborúkat támogatókkal szemben kiáll a szankciók mellett. Itt is megfogható a fentebbi megállapítás, miszerint különböző csoportok és személyek a párton belül eltérő véleményen vannak bizonyos dolgokról, ugyanis vannak a pártban kifejezetten oroszbarát politikusok is, például Gunnar Lindemann. A védelmi politikát illetően kiállnak a kötelező sorkatonai szolgálat, valamint a határok fokozottabb ellenőrzése mellett. Az USA-val kapcsolatban Björn Höcke kijelentette: az amerikaiaknak távozniuk kellene végre, mert Németország egy megszállt állam.

Energiapolitikáját illetően az AfD tekinthető az egyetlen pártnak a Bundestagban, mely elutasítja az úgynevezett klímaváltozás dogmáját. A párt elveti a CO₂-adó bevezetését, a fosszilis energiahordozók korlátozását/kivezetését. Az Északi-áramlatot ért terrortámadás kapcsán az egyetlen észszerű megoldásnak a vezetékek helyreállítását és üzembe helyezését tartotta.

Menekültpolitikájában a párt azon állásponton van, hogy el kell törölni a menekülteknek osztogatott "zsebpénzt", meg kell szüntetni a családegyesítést, elutasítják a "német szociális rendszeren történő élősködést", valamint a biztonságos származási országnak minősülő államokból érkezőknek tilos lenne menedékjogot adni. A párt jobbszárnya egyértelműen ezeken túlmenő intézkedéseket szeretne, konkrétan remigrációt. Höcke szerint meg kell tisztítani Németországot a kulturálisan idegen emberektől, míg a René Springer, a párt Bundestag-képviselője így fogalmazott: "Visszaküldjük a külföldieket hazájukba. Milliókat. Ez nem titkos terv. Ez egy ígéret." A párt több Bundestag-képviselője is egyetértésének adott hangot Springerrel kapcsolatban.

Maximiliam Krah, a párt EP-képviselője így foglalta össze a remigrációs politikát: "Az előrejelzések szerint több mint 25 millió ember lesz Németországban (akiket érint a remigráció), ebből jóval több mint 15 millió német állampolgár. […] A beilleszkedni nem akarók vagy nem tudók remigrációja csak együttműködve lehet nagy számban sikeres. Ehhez megfelelő ösztönzőket kell találni."

A párt alapprogramja kimondja: "Az iszlám nem tartozik Németországhoz." Betiltanák a minaretek építését, a müezzinek imára hívását, valamint a burka, nikáb viselését nyilvános helyen. Ugyanakkor a törvénytisztelő és integrált muszlimokat a társadalom elfogadott tagjainak tekinti.

A pártban van egy "összeférhetetlenségi lista" mely azon szélsőjobboldali szervezeteket tartalmazza, amelyből nem szabad átvenni embereket, ám ezt nem igazán tartják be a pártban a tagtoborzáskor. A Die Zeit szerint a tartományi parlamentekben legalább 27 olyan képviselő is volt 2018-ban, akik egyértelműen a szélsőjobboldallal tartanak fenn kapcsolatokat. A tiltó listán elméletileg szerepelnek az identitáriusok is, ám több alkalommal is bebizonyosodott, hogy a párt jobbszárnya ezt ignorálja. Petr Bystron 2017-ben az identitáriusokat a párt frontszervezeteként jellemezte, valamint a Szárny jó kapcsolatokat ápol Martin Sellner osztrák nacionalistával is, továbbá a párt ifjúsági tagozata, a Junge Alternative is kötődik hozzájuk.

2021 elején a Szövetségi Alkotmányvédelmi Hivatal (BfV) az egész pártot a feltételezett jobboldali szélsőségesekhez kívánta sorolni, hogy titkosszolgálati eszközökkel országosan nyomon tudja őket követni. Egy 2023-as jelentés szerint az Alkotmányvédelmi Hivatal, mintegy 10.000 tagot tekint jobboldali szélsőségesnek. A BfV különösen a Szárnyat (Der Flügel) követi figyelemmel, mivel a Szárny "bizonyítottan jobboldali szélsőséges erőfeszítés." A csoport becslések szerint 7000 főt foglal magába. 2020 áprilisában a Szárny hivatalosan feloszlatásra került.

A 2014-es EP-választások után az AfD csatlakozott az Európai Konzervatívok és Reformisták (ECR) frakcióhoz. David Cameron akkori brit miniszterelnök arra kérte pártja EP-képviselőit, hogy utasítsák el az AfD felvételi kérelmét, mert Merkel kancellár „ellenséges lépésnek” tekintené egy rivális párt felvételét, és a felvétel negatív hatással lenne a két ország diplomáciai kapcsolataira. 2016 elején az AfD és az osztrák Szabadságpárt (FPÖ) együttműködési megállapodást kötött, valamint szintén ebben az időben a párt egyik EP-képviselője javasolta, hogy tűzparancsot kellene bevezetni a határsértőkkel szemben. Ezek a "szélsőséges" események kiverték a biztosítékot az ECR-ben, s felszólították az AfD képviselőit, hogy távozzanak az európai frakcióból, ellenkező esetben kizárják őket. Az események után az AfD-s képviselők csatlakoztak a Szabadság és Közvetlen Demokrácia Európája párthoz (EFDD), melyet Nigel Farage vezetett. 2019 az EFDD feloszlott. A német párt 2023 szeptembere óta az Európai Identitás és Demokrácia Pártjának (IDP) tagja.

A párt ifjúsági tagozata, a Fiatal Alternatíva Németországnak (Junge Alternative für Deutschland - JA), mely 2024 márciusában nagyjából 2500 főt számlál. A JA a párt jobb szárnyához tartozik, politikai elemzők szerint "agresszívabb", mint az anyapárt.

Az AfD-n belül több - akár egymással ellentétes értékeket képviselő - csoport is van. Úgy vélem, hogy érdemes kicsit jobban megvizsgálni az AfD-n belüli jobbszélt, valamint a kóserkonzervatívokat is, aztán levonni a konzekvenciákat.

Mint a fentebb említettem, a Szárny tekinthető a nacionalisták platformjának, míg Björn Höcke a központi figurájának. A csoport az AfD egyik legnagyobbjának számít, a keleti területeken a tagok legalább 40%-a velük szimpatizált 2019-ben.

2015-ben Höcke és André Poggenburg kezdeményezte az erfurti határozattal, hogy a párt konzervatívabb politikáját szorgalmazták. Kinyilvánították, hogy meg kell felelni a német nép elvárásának, mely azt várja az AfD-től, hogy legyen "ellenállási mozgalom Németország szuverenitásának és identitásának erodálása ellen". Bírálták a párt PEGIDA-val kapcsolatos álláspontját, mely szerint elzárkóztak a népi mozgalomtól való együttműködéstől és elhatárolódtak tőlük. Szélsőségkutatók szerint ennek "a pártszárnynak a vezetői tudatosan merítenek a jobboldali szélsőséges és nemzetiszocialista nyelvezetből".

Höcke saját bevallása szerint nagyszülei Kelet-Poroszországgal kapcsolatos történetei erős hatással voltak rá. Édesapja nemzeti-konzervatív és antikommunista volt, aki a berlini fal leomlásakor azt jósolta fiának, hogy a multikulturális Nyugat, most tönkre fogja tenni a még érintetlen keletet. Tegyük hozzá, hogy az öreg 89-ben már élesen látta azt, amit sokan még 2024-ben sem képesek észrevenni. Höckenek a szemére vetik azt is, hogy apja előfizetője volt egy antiszemita és holokauszttagadó lapnak.

2006-ban, még mint tanár, Höcke az alábbi kijelentést tette David Irving nyomán: "Soha korábban és azóta sem a világtörténelem során annyi embert nem szállítottak az életből a halálba ilyen rövid idő alatt, mint az Elba menti egykori Firenzében." Höckét az iskola vezetősége "természetesen" megfedte.

Egy volt tanítványa szerint Höcke tanárként többször is méltatta Gustave Le Bon A tömegek lélektana című munkáját , gyakran beszélt a karizmáról, elmesélte nagyapja és Adolf Hitler találkozását, és nagyapja "hihetetlenül kék szemeit". Lelkesedett az északi mitológiáért, és rendszeresen hordott Mjölnir medált a nyakában.

Höckét azzal vádolják (mintha amúgy bűn lenne), hogy NPD-s barátai vannak, s korábban Landolf Ladig álnéven publikált az NPD egyik lapjában, amelyben méltatta az NPD-t és dicsérte a nemzetiszocializmust.

Bírálták azért is, mert interjúkat ad szélsőjobboldalinak mondott sajtótermékeknek, amire Höcke csak annyit válaszolt, hogy mindenkivel beszél, aki megkeresi.

Höcke az ún. holokauszttal kapcsolatban is bátor kijelentéseket szokott tenni. 2014-ben felvetette, hogy törölni kellene a Btk-ból a 86. és 130. szakaszát, a "szájzártörvényt", mely bünteti a holokauszttagadást és a szélsőséges eszmék propagálását.

2016-ban egy Gerában tartott tüntetésen védelmébe vette a holokausztrevizionista Ursula Haverbecket. Mint mondta: az idős nőt véleménybűntényért hurcolják meg, míg "„megfelelő származás" esetén sokkal súlyosabb dolgokért is csak felfüggesztett börtön jár.
2016-ban egy gyűlésen kijelentette: „Történelmünk állandó gúnyolása gyökértelenné tett bennünket… A múlttal való foglalkozás, mint a társadalom egészének állandó feladata, megbénítja a népet.” Ezért a németek „védtelenek az idegen kultúrákkal és ideológiákkal szemben, a német diákokat megfélemlítik, a nőket pedig helytelenül érintik, és fiataljainkat a saját országukban verik meg, sőt olykor meg is ölik őket, ok nélkül". Ezért véleménye szerint le kell cserélni a náci korszak, különösen a holokauszt emlékét: „Most már 70 éve építünk emlékműveket, itt az ideje, hogy végre új emlékműveket építsünk!” Ehhez a német népnek a furor teutonicust kell visszaszereznie." A furor teutonicus latin kifejezés, mely a teutonok, de általában véve a germán törzsek vadságára, harcias szellemére utal.

A Berlinben felállított holokuaszt-emlékműről így nyilatkozott: „Mi németek vagyunk az egyetlenek a világon, akik a szégyen emlékművét állítottuk a fővárosunk szívében."

A kijelentésre a baloldali „művészek" gusztustalan provokációba kezdtek: kibéreltek egy ingatlant Höcke otthona mellett, ahol a berlini holokausztemlékmű méretarányos mását felállították, továbbá zaklatták és megfigyelték a családját (4 gyermek apja), valamint azt követelték Höckétől, hogy boruljon térdre, és „őszintén kérjen bocsánatot a világháborúban elkövetett német bűnökért."

Höcke kijelentette, hogy nem fog letérdelni bűnözők előtt, valamint hozzátette: "Azok az emberek, akik megijesztenek egy családot, akik leskelődnek, nem művészek, hanem bűnözők! És aki ilyesmit művésznek vagy aktivistának nevez, az gondolja át, mi történik, ha a politikai széljárások megfordulnak!"

Egy 2017 márciusában adott interjúban Höcke nagy problémának nevezte, hogy Hitlert „abszolút gonoszként” ábrázolták. „A történelemben nincs fekete-fehér. Még a legrosszabb bűnözőnek is lehet valami jó tulajdonsága." Arra a kérdésre, hogy mi a jó Hitlerben, elmagyarázta, hogy nem mondta, hogy bármi jó lenne [benne], de pusztán logikailag lehetetlen, hogy az ember „csak sötét” legyen. A kritika után Höcke azt állította, hogy az állítást kiragadták pusztán filozófiai kontextusából.

2015-ben Höcke fején találta azt a szöget, amit Orbán Viktor máig nem akar megérteni: „A kereszténység és a judaizmus egymás ellentétei. Ezért nem tudok mit kezdeni a zsidó-keresztény Nyugat fogalmával." Egy másik alkalommal azt is megjegyezte, hogy a németeknek a kereszténység mellett építenie kellene az ősi germán hitvilágra, mondavilágra is.

A „Nem léphetsz kétszer ugyanabba a folyóba" c. könyvében így fogalmaz:

Az USA-val kapcsolatban kijelentette: az amerikaiak távozniuk kellene végre, mert Németország egy megszállt állam. Tavaly a „Mindent Németországért!" (Alles für Deutschland!) kijelentése szúrt szemet a németországi ZOG-nak, ugyanis szerintük ez "„önkényuralmi jelkép használata", mivel az SA jelmondata volt...

A Szárnnyal szemben jött létre 2017-ben az Alternative Mitte Deutschland liberális-konzervatív csoport, mely ellensúlyozni akarja a jobboldali szélsőségesnek tartott Szárnyat. Az AfD Keresztények (ChrAfD) a párt evangélikus-konzervatív csoportját alkotják. A pártban 2014-ben alapítottak LMBTQP-tagozatot is. A párt jelenlegi elnöke, Alice Weidel maga is leszbikus, és élettársi kapcsolatban él egy Sarah Bossard nevű sri lankai nővel. Egyébként ezek ellenére, Weidel nem támogatja a homokosok házasságát és a gyerekek iskolai szexualizálását (agymosását) sem.

Az AfD-n belüli megtaláljuk a JAfD-t, vagyis a Zsidók az AfD-ben csoportot, amely mindenképpen a legmeghökkentőbbnek tűnik, legalábbis egy magyar nacionalistának. Az egyesület 2018-ban alakult, mint fogalmaznak: a zsidóságot a Németországon belüli radikális iszlamizációtól kell megóvni.

A zsidó tagozat éles kritikákat váltott ki a párton belül is. A baden-württenbergi AfD-s képviselő, Wolfgang Gedeon így nyilatkozott a megalakulást követően: „Stratégiai hiba volt. (...) Teljesen felesleges. Jobb esetben annyira hasznos, mint egy golyva, rosszabb esetben egy cionista lobbiszervezet, mely ellentétes Németország és a németek érdekeivel."

Más tartományi képviselők is osztották Gedeon álláspontját. Gedeont később a pártból kizárták  „antiszemitizmusa" miatt. Hogy mennyire volt pontos Gedeon megállapítása a feleslegességről, azt az is mutatja, hogy a közel 40.000 főt számláló párttagokból 2023-ban mindössze 19 fő volt tagja a JAfD-nek, tehát a párt 0,04%-a. Kérdés, hogy egy ilyen elenyésző létszámot képviselő platformért érdemes volt-e megbontani a párt struktúráját és atomizálni a tagságot?

Joachim Kuhs, a párt EP-képviselője tavaly annak örvendezett, hogy az AfD a leginkább Izrael-párti párt Németországban. Kuhs azt is elmesélte, hogy milyen remek élmény volt a zsidó tagozattal Izraelben járni.

2019-ben a Bundestagban elsőként az AfD készített egy BDS-ellenes törvénytervezetet (Boycott, Divestment and Sanctions - a mozgalom célja, hogy Izraelt erőszakmentes eszközökkel rákényszerítsék a nemzetközi jog betartására), majd egy Hezbollah betiltására irányuló indítványt. Mind a kettőt támogatta a Bundestag, s törvényerőre is emelkedett.

Egy 2017-es felmérés szerint, melyet 35 AfD-s képviselő válaszai alapján készítettek, megdöbbentő eredményeket láthatunk. Háromnegyedük szerint nem szabad Németországnak elismernie a független Palesztinát az Izraellel kötendő békemegállapodás megkötése előtt. 77 százalékuk úgy vélekedik, hogy anticionista jelszavakat csak antiszemiták hangoztatnak, 88 százalékuk (csak kísért ez a szám) szerint pedig a jövőre (tehát 2018) 70 éves Izrael államot Németországnak meg kell ünnepelnie.

Megállapíthatjuk, hogy az AfD semmi esetre sem szélsőjobboldali, pláne nem antiszemita párt. Mivel a demokratikus játékszabályok szerint kíván érvényesülni, így még ha történetesen szélsőjobboldali és antiszemita is lenne, akkor se indíthatna „frontális támadást" (természetesen retorikai értelemben), mivel a mai német nyelvterületen ez politikai öngyilkosság lenne, másrészt súlyos börtönéveket eredményezne. Ugyanakkor ezt a kóros megfelelési kényszert is abszolút abnormálisnak kell tartani, amit a párt a zsidók irányába képvisel. A zsidóknak van bőven pártjuk Németországban, nem fognak tömegekben az AfD-re szavazni. Azt is láthatjuk, hogy a pártnak vannak nacionalista szavazói, tagjai, sőt vezetői. Azonban, ha egy pártnak vannak nacionalista szavazói, még nem jelenti azt, hogy a párt is nacionalista lenne, gondoljunk csak a Fideszre. Kétségtelen, hogy vannak pozitív figurák a pártban, s vannak olyan problémák, amelyekről a Bundestagban senki más nem beszél, csak az AfD. Csak éppen a fától pont az erdőt nem látják.

Az AfD honlapja: https://www.afd.de/

A következő számban a Die Heimattal, a korábbi NPD-vel ismerkedhetünk meg.