 Pech... |
Gyermekkorom Budapestje igazán „multikulturális” utcagyerekeket tudhatott magáénak, hiszen az évezredes magyar nyelv mentén mi, a porban szalajtottak, komoly háttér információval rendelkeztünk az idegen szavak és kifejezések terén.
Nem volt nekünk idegen a „mamzer”, a „kóser”, a „gajdesz” és a tucatnyi más „jövevény”-szó és kifejezés – legalább is akkor még. De az ember öregszik, bizonytalanná válik.
Ami természetesnek tűnt egykor, ma elgondolkozásra késztet. Ez az öregedés szörnyű mellékhatása. A kétkedés és gyanakvás két sötét figurája áll mögöttünk, fülünkbe sugdolódznak, kényelmetlen kérdéseket feszegetnek, megzavarják lelki békénket és értelmünket.
A két sötét alak a napokban újra felbukkant, és gyermekkorom Dob utcai kultúrköréből kiragadott egy emlékfoszlányt, miközben a szokásos élelmiszer-bevásárlás monoton köreit róttam az amerikai szupermarketek egyikében.
 |
Mi lenne - mondom én félhangosan -, hát kóser kaja kóser jelzéssel, hogy tudja a vásárló, nem eszik még véletlenül sem „parve” alumínium fóliát.
A „Gyanakvó” csak erre várt.
- Te – mondja -, mi az a parve?
- Hát ezt sem tudod? - dünnyögöm félhangosan, nehogy a boltban valaki „szellemileg áldottnak” nézzen, bár itt szinte tisztelik a félnótásokat, révén, hogy igen sok van belőlük.
- Hogy nincs benne hús, sem tejtermék, tehát neutrális természeténél fogva.
- Na ne izélj - szólt közben a másik árnyam, a „Kétkedés”. Akkor miért van rajta a kóser jel? És különben is, minek a kóser jelzés ezen a műanyag csomagoló zacskókon, ha azt úgysem eszi meg senki?
- Várj, szólok, megkérdezek valakit! - és odafordulok egy okosnak tűnő polgártárshoz.
- Uram, mondja meg nekem, miért van ezen a terméken ez a „U” és ezen meg ez a „K” jelzés?
A polgártárs, bámul, nyílik a szája, ráng a válla – okosság megreked, nem tudja, de jó polgárhoz illően nem is érdekli, sokáig fog élni, övé a mennyek országa.
Pár hasonló kísérlet után feladom, de elhatározom, hogy utána járok a talánynak. Végtére, ha már Pesten kósert kiabáltam, legalább itt a diaszpórában tudjam a dolog lényegét.
Kutakodásomat eredmény követte, miközben a témával foglalkozó szakkönyveket, a Tóra, a Talmud és a Shulchan Aruch oldalait pásztáztam. Igen, találkoztam bizonyos állatok húsának megevésre való tiltásával, vérüktől való teljes tartózkodástól, húsnemű és tejtermékek azonos időben való fogyasztásával, és egyéb élelmiszer-feldolgozás és kezelési leírásokkal, de valahol a műanyag zacskó és az alumínium fólia kimaradt a szent irodalomból.
Kínomban a szakirodalom nagyjaihoz fordultam, köztük Moses Maimonideshez, aki a XII. században, egyik híres könyvében az „Útmutató a zavarodottaknak”-ban kitér a kóser ételek higiéniai előnyeire. És valóban: a nagy filozófusnak igaza lehetett, hiszen az élet nagy igazságait tudta magáénak. Mint például a fent említett könyvének harmadik kötetében, a harmincharmadik fejezetben nagy ráérzéssel tudatja: „Ha egy nő egy körülmetélt férfival hál, nehéz annak azt elhagyni”.
Az amerikai Joseph Grunblatt rebe a kashrut (kóser) osztályról valószínűleg nem olvashatta nagy elődjét Rambam mestert (Maimonides), mert az intézet hivatalos lapján így nyilatkozik: „Nem akarjuk azt a hitet elültetni senkiben sem, hogy a kashrut (kóser) törvények táplálkozási és higiéniai szabályozást szolgálnák”
Ha ez igaz, akkor mégis mit szolgál Joseph Grunblatt által az évente 30 milliárd dolláros kóser üzlet csak magában az Egyesült Államokban? Vagy kérdésemben ott volt a válasz maga is?
Az amerikai ADL (Rágalmazás Elleni Liga) nevű zsidószervezet honlapján élesen támadja azokat, akik a rabbi szervezeteket szolgáló rejtett élelmiszeradót kritizálni merészelik, erősen leértékelve a befolyó haszon méreteit. Sőt, Steven Zamichow a Washington Post újságban az Entenmann’s sütőipari cég vélt és növekedő eladási mutatóit ecsetelte a kóser címkék használatát követően.
Zamichow csupán azt felejtette el megemlíteni, hogy míg egy kimondottan a kashrut törvények szerint élőre specializálódó üzlet valóban nyer a csak éles szeműek által látott címkereklámon, az amerikai nagyközönség veszít, hiszen a gyártóra erőszakolt költségeket ráterheli a mit sem sejtő vásárlókra.
A fentieket ragyogóan fogalmazta meg Schulem Rubin rabbi 1987. november 2-án a Washington Post újság oldalain: „A kósernek nincs jobb íze, nem egészségesebb, és nem kevesebb benne a szalmonella. Ehetsz sima csirkét 39 centért, vagy kóser csirkét egy dollár hatvankilenc centért, és meg nem mondod a különbséget. A vallásnak nem kell logikát követnie”
Az Egyesült Államok egyik félreértelmezett politikai dogmája az állam és a vallás kötelező szeparációja, amelyet különösen ma, a vallási színezettel rendelkező, de külföldön vívott honvédelmi háborúk is jellemeznek.
A kóser üzlet esetében az állam feledi a saját maga által propagált megkötéseket, hiszen nap, mint nap állami ellenőrök látogatják a cégeket, üzleteket az állami kóser osztályról.
Felvetődik a kérdés, hogy a kóser célirányzott 2.3 százalékos néptömeg, amely valószínűleg csak kisebb százalékban követi a kóser előírásokat, mennyiben legimitizálja az amerikai tömegekre kiszabott kóser adót, miközben az átlag állampolgárnak fogalma sincs arról, hogy felárat fizet az élelmiszerboltokban szinte minden termékért, a rizspehelytől a szappanig.
Míg itt az Államokban szinte mindenen megtalálhatjuk a kóser adó kifizetését bizonyító címkejelzéseket, addig a magyar Kóser Intézet Boruch Oberlander rebbe vezetésével még nem táncolt el túlságosan az ehető termékektől, bár megvallom, a számtalan felcímkézett termék, mint pl. a házi pirospaprika márkájú fűszerekkel, vagy Rege konzervkészítményekkel nem találkoztam a vallási szakirodalomban.
Míg vagy félszáz különböző, az Egyesült Államokban használatos kóser jelzést tudtam összegyűjteni, addig figyelmemet ez idáig elkerülte a mohamedán „halal”-jelzés (mohamedán változata a kashrut / kóser szabályoknak), ami azt mutatja, hogy a ki az élelmesebb Amerikában.
De, ha már „élelmest” említettünk, meg kell jegyeznünk, hogy több gyorsbüfé, mint az emberi élelmezésre alig alkalmas McDonald’s Michigan államban például úgy reklámozza magát, hogy „halal” marhahúst használ hamburgereiben.
Na látjátok! - dörmögöm késő este a két lidércemnek, Kétkedésnek és Gyanakvásnak - befejeztem a kósertanfolyamot, most előveszek egy jó kis Cazadores Tequilát és ha jót húzok az üvegből, ti mehettek a gajdeszba. Ki törődik veletek, a kóser kérdéssel, amikor a finom szesz old minden kétkedést, gyanakvást?
Mielőtt elpucol a két gyászvitéz, vihogva súgják egymásnak: - Meg se nézte az üveget alaposan, hát az is kóser!
De ki törődik velük? Ha kóser, hát L'Chaim!
(Neményi Péter, USA)
