Isten látja lelkemet a mennyekből vagy Jahve a pokolból, de tényleg nem akartam többet Tóta Árpádról írni, hiszen a korábbi bicskanyitogató glosszájára három válasz is érkezett a Bombagyárba, köztük egy tőlem. De mégis muszáj, mert Worluk végre bátran kiállt: eddig hiába vallotta magát magyarnak, csak a magyarságot ostorozta firkálmányaiban, most azonban végre bátor férfi volt, egy igazi lázadó szellem! A cigánybűnözés szót használta ugyan, bár a jellemzően cigányok által elkövetett bűncselekményeket kisebbítette, de ez is megbocsátható: legfrissebb írásában a zsidóbűnözésről beszél kemény hangvételben!

Természetesen Árpád jól tudja, hogy azért még az ő számára is tabu ilyesmit leírni, ezért ügyesen – az egyébként értelmetlen – fehérbűnözésnek említi a javarészt zsidók által elkövetett bűnöket. Mivel Tóta nyilvánvalóan értelmes ember, tudja, hogy mindenkinek föltűnik a cigány- és fehérbűnözés összehasonlítása közötti irtózatos csúsztatás, tudniillik míg a romaság etnikumában is megkülönböztethető (és hej, de még mennyi dologban!), addig a fehérség így önmagában nincs is. Nem csak nigger, cigány, meg esetleg sárga van a fehér mellett. Meg nem csak fehér van. Hanem például észt vagy zsidó vagy magyar is.

Tóta remekül állapítja meg, hogy az illegális rézgyűjtők, a színesfémtolvajok szinte kivétel nélkül füstösek, de már az úgynevezett fehérekre mutogat, ha valaki autópályapénzeket lop. Míg a cigányok döntő többsége segélyekből él (Nyírmihálydi polgármesterétől tudom, hogy a község 900 cigányából csak három nincs munkaképtelennek nyilvánítva, de ők is munkanélküli segélyből élnek), mellette pedig lop, késel, meg cigánykodik, addig a fehérek igazán elenyésző része lopja el az autópályákra szánt pénzeket. Mondjuk a zsidók. Mert kevés cigány van, aki zsidó.

Tudniillik lehet példálózni Veres (Roth) Jánossal, meg bárkivel a Parlamentben, csak ezekkel az emberekkel éppen az a baj, hogy lopnak. Bemehetnénk egy általános iskolába, és kiröhöghetnénk a diákokat, hogy nem ismerik a kovalens kötést, a bordélyházban meg fölháborodhatnánk, hogy mennyi a kurva. Önigazoló hamis érvelést fölállítani pedig nagyon tisztességtelen dolog.

Amikor Tóta a rabló és nemzetünkön élősködő cigányokat összemossa a saját hazája utcáján ellenálló, tüntető (és az eszközök itt valójában lényegtelenek is) magyarokkal, akkor csak azt tudom gondolni, hogy szándékosan hülye. Amikor Tóta egy nevetséges előítélettel jön, hogy a fehérek összejátszanak az ügyvédekkel (akik arányban is jóval többen vannak a roma ügyvédeknél, és ez sem véletlen), mutatnék neki egy-két esetet, amikor a cigánynak jobb ügyvédje volt a segélyből, mint a megkárosított magyarnak.

A provokáció Tóta W. unalmas fegyvere: október huszonharmadika után két nappal az 1956-os évet legszörnyűbb bűncselekmények kapcsán említi, és a fehéreket teszi felelősség. A tömegbe lövő ávósok nagyrésze zsidó volt, erre nézvén már számtalan bizonyítékunk lehet, és mutattunk is be ilyeneket. Cigány pedig valóban nem igazán volt egyetlen forradalomban sem, mert ezek a történelemben csak két módon harcoltak: vagy erőszakkal küldték őket katonának, mert híresen kegyetlenek voltak, vagy szintén elítéltként a koncentrációs táborokban voltak kápók. Jobban félték őket, mint az SS-őröket, mert jóval kegyetlenebbek is voltak. De forradalomba, tiszta harcokba sosem bocsátkoztak, mert nem volt és nincs hazájuk, amiért megtehetnék.

Az úgynevezett fehérbűnözés bizonygatása mellett a szofista Tóta óriási baklövést követett el: akkora ostobaságot próbált ismét érdekes stílusával evidensként fölmutatni, amilyet már tényleg csak a legostobábbak, saját maguk megcsúfolói fogadnak el. A fehérgalléros bűnözőket összemosta a fehérekkel, elfeledve, hogy a fehérség nem létezik mint összefogható rassz vagy embertípus.

Mindemellett pedig a fehérek (illetőleg a magyarok) bűnösségét olyan gazdasági és politikai bűncselekményekkel próbálta bizonyítani, amilyenek közelébe sem kerülhet a fehér magyar társadalom java része az élete során, és kifejezetten zsidó bűncselekményként voltak ismertek már az 1800-as évek Magyarországában is, amikor még lehetett igazat beszélni. És tette is velük kapcsolatban Széchenyi vagy Kossuth!

Blogin - bombagyar.hu