3. Ausztria nem bízza a véletlenre a politikai korrektséget, úgy döntöttek, egy "meleg börtöndrámát" neveznek az idei Oscarra. A Grosse Freiheit (A nagy szabadság) című film a nemzetközi filmek kategóriájában fog majd versenyezni, s a téma ellenére nem a két világháború közötti időszakban játszódik. Épp ellenkezőleg. A világháború utáni Németországban találjuk magunkat, ahol a "béke" nem volt egyenlő a "meleg férfiak elfogadásával", épp ellenkezőleg. Arról ugyan több helyen sem térnek ki, Németország melyik részén járunk (NDK vagy NSZK), de a film mondanivalóját tekintve mindegy is (ha jól tudom, Kelet-Németországban hamarabb törölték el a homoszexuálisokat "üldöző" törvényeket, mint az NSZK-ban). A lényeg, hogy a "náci táborok felszabadítása" után a homokosokra lényegében ugyanaz a sors várt, mint annak előtte, hiszen ismét börtönben kötöttek ki, sőt, nem egyszer pontosan ugyanazok az emberek, akik az előző érában is fogságba kerültek. Valljuk be, ez azért elég komikus. Képzeljük csak el, ahogy a homoszexuálisok várják a "hős felszabadítókat", majd jutalmul ugyanazt kapják, amit a "gaz náciktól". Micsoda kirekesztő, elnyomó világ!

A film főszereplője éppen ezért elveszti a "szabadságba és szerelembe" vetett hitét, miután újra és újra dutyiba zárják. Azonban gyilkosság miatt elítélt cellatársával egymásba szeretnek, ez pedig a börtön falain belül is bajba sodorja őket. Vagy valami ilyesmi. Igazából nekem csak a fentebb felvázolt humoros történelmi fricska a lényeg.

2. Az abszurd liberális véleményterror ismét lecsapott Amerikában, ezúttal a Michigani Egyetemen. A marxista emlőn nevelkedett, életképtelen idióták a "safe place"-re hivatkozva szabályosan pánikba estek, miután egyik tanáruk le merte vetíteni az 1965-ös Othello című filmet, amely a Shakespeare-mű egyik híres korabeli feldolgozása. A "baj" ott kezdődött, hogy a néger Othello szerepét egy feketére maszkírozott fehér férfi játszotta. Hogy ez akkor és ott miért volt szükséges, vagy miért történt így, a diákoknak persze fogalmuk sincs, de úgy látszik, a kultúrmarxista háborgáson kívül máshoz úgysem értenek.

A filmet egyébként Bright Sheng kínai-amerikai zeneszerző, karmester merészelte levetíteni, aki a "bűn" után többször is esedezve kért bocsánatot az ostoba diákjaitól és a tanszéktől is egyaránt. A folyamatos mentegetőzés persze nem sokat ért, a libsik nem kegyelmeznek, így nem elég, hogy kirúgták, de még egy életre bele is írta magát a Legszánalmasabb Egyének Gyűjteményébe (utóbbi nem létezik, én találtam ki). Igazából a szituáció legalább annyira röhejes, mint a börtönről börtönre járó homoszexuálisok. Képzeljük el, hogy a "rasszizmustól" sírógörcsöt kapott idióták annyira megijednek, hogy addig nem nyugszanak, amíg "halálra nem ítélik" a bocsánatért esdeklő oktatót. Egy szebb világban valami abszurd tragikomédiát majd mindenképpen érdemes lenne rendezni belőle.

1. Az alábbi történetre kedves olvasóm hívta fel a figyelmemet! Ezúton is köszönet érte!

Nunkovics Tibor jobbikos politikus Komárom-Esztergom megye 2-es választókerületében lesz a szivárványkoalíció jelöltje, miután egyedüliként "mérette meg" magát az előválasztási bohózatban. Természetesen azóta sem rest, és ezerrel kampányol a "választott népnél" is. Neo-jobbikoshoz méltó elfoglaltságot talált, amikor kitalálta, hogy "el nem fogadott képviselői béremeléséből" az "esztergomi botlatókövek" elhelyezését fogja támogatni. Ilyen botlatóköveket Budapesten már évek óta látni. Ezek azok a járdakockák közé beépített aranyszínű kövek, amelyek nevekkel és további információkkal emléket állítanak a "gaz nácik és nyilasok" által elhurcolt, természetesen száz százalékban "ártatlan és makulátlan" zsidóknak.

Nyilván azon már nem akad fenn az ember, hogy jobbikos ilyet támogat, habár azért kíváncsi vagyok, egy 6 évvel ezelőtti Nunkovics is hasonló "remek" célokra szórná-e el a megemelt fizetésének egy részét. A ballibsik között persze ez jó pont. Még pár ilyen remek ötlet, aztán be is figyel majd neki a listás hely. Szia, uram! Zsinagógafelújítás érdekel?

Ennek apropóján egyébként végre van alkalmam feltenni egy kérdést, amely furdal egy ideje. A botlatókövek alkotóit nem zavarja, hogy sétáláskor a szó szoros értelmében megtapossuk a zsidók emlékét? Mármint engem nem érdekel, de feltételezem, hogy ők nem ezzel a szándékkal helyezték el őket. Vagy csak nekem ellentmondásos ez egy kissé?

Kedves olvasóink, mára ennyi fért bele a Heti progresszióba. A beküldött híreket ezúton is köszönöm, ezeket továbbra is várom a szokásos címre, a hetiprogresszio@protonmail.com-ra.

Ábrahám Barnabás – Kuruc.info