A berzéki gyilkossággal már foglalkoztunk, megírtuk, hogy ismét cigányok gyilkoltak magyart. Most az Index közölt egy riportot az esetről - lehozzuk mi is, hogy így is emléket állítsunk egy ártatlan magyar embernek, akinek az életét, oly sok sorstársához hasonlóan, a mindenkori "magyar" kormány által tenyésztett, bátorított és pénzelt cigányság vette el. Immár az új országban, a rend kellős közepén... És hogy ily módon is szégyenpadra állítsuk azokat a gyáva, szar embereket, akik képesek végignézni egy nemzettársuk agyonverését, majd pedig a pultosnő (!) félholtra verését, majd azt mondani, hogy nem láttak semmit.

Minden ok nélkül agyonvertek egy férfit húsvét szombat délután a Borsod megyei Berzéken. Ha más állt volna akkor ott a kocsmában, valószínüleg mást ölnek meg. A gyilkosság után a tettesek továbbmentek, és megtámadták egy másik család házát. A községet sokkolta az eset, de a kocsma vendégei közül egy sem volt, aki beavatkozott volna. Utóbb mindenki csak azt mondta, nem látták, ahogy karókkal verik az áldozatot.

Nagy József kerti munkákkal töltötte a húsvét szombatját. A berzéki szobafestő és családja, felesége és lánya nem terveztek komoly ünneplést, már évek óta nem tartottak nagy húsvétot. Nagy fél hatkor befejezte a kertészkedést, és azt mondta feleségének, elmegy egy sörre a Hernád kocsmába még vacsora előtt. Gyakran csinált ilyet, általában nem ivott többet egy sörnél, le sem ült, csak a pultnál beszélgetett ismerőseivel a kert körüli munkákról. Azt ígérte, hatra újra otthon lesz.

Nem sokkal Nagy után érkezett a kocsmába id. L. Zoltán három rokonával. Látható volt, hogy a balhé miatt érkeztek, részegek voltak, azonnal bele is kötöttek a csendesen álldogáló Nagy Józsefbe. Ekkor még nem történt komolyabb baj, Nagy Emese, a mindössze pár napja ott dolgozó pultos kitessékelte a kötekedőket. Nem sokkal később azonban visszatérek, husángokkal, botokkal felfegyverkezve. Azonnal rátámadtak Nagyra, ütni kezdték a fegyvereikkel. Bár többen is voltak rajtuk kívül a kocsmában, senki sem lépett közbe, kivéve Nagy Emesét, ekkor azonban őt is megtámadták. Az ütésektől a pultos eszméletét veszítette.

Mikor felébredt, nem volt senki a kocsmában, és azt látta, Nagy véresen fekszik a földön.Ő hívta ekkor a rendőröket és a mentőket. Nagy a helyszínen meghalt.

A tettesek a Hernád kocsma után megrohamozták egy másik helyi család, M.-ék házát a Jókai utcában. Betörték az ablakokat és behatoltak a házba, a család a pincébe menekítette a gyerekeket. A támadás közben ifj. L. Zoltánt életveszélyesen megszúrták. A rendőrség ekkor érkezett meg.

Bár erről pontos információt nem sikerült szerezni, a falubeli hírek szerint az eset előtt szerelem szövődött az L. család egyik női tagja és a náluk lényegesen jobb módú M. család egyik tagja között, ami konfliktussá fajult. Már a gyilkosság előtti pénteken kitört egy verekedés a két család között, több embert elvittek a rendőrök, szombat reggelre azonban ismét otthon voltak. Egész nap ittak, aztán elindultak a Hernád kocsmába. Ott találkoztak a pultnál álló Nagy Józseffel.

Berzék 1100 lakosú település Borsodban, Miskolctól húsz kilométerre, korábban pedig egyáltalán nem a konfliktusokról volt híres. Ezt az is jelzi, hogy ottjártunkkor Farkas László polgármester hivatalában ott volt a települést 1990 és 2006 között vezető, ma is képviselő Jávorszki Imréné is, akivel teljesen természetesen dolgoznak együtt. Jávorszki Imréné szerint utoljára 1981-ben “szúrtak a faluban”, azóta nem történt hasonló bűncselekmény. Mindketten arról beszélnek, sosem volt jellemző az ellenségeskedés a faluban élő magyarok és a negyvenes évek óta itt élő (vagy, ahogy Berzéken mondják, “tősgyökeres”) cigányok között. A képviselőtestület tagja volt például a roma Balogh Csaba is, aki polgárőrködik is a településen.

Ötven évvel ezelőtt költöztek a faluba a szintén cigány L. család első tagjai, akik azóta a polgármester szavai szerint “dinasztiát” alkotnak Berzéken, tagjaikat pedig utoljára a szocializmus idején látták dolgozni. A gyilkosság egyik gyanúsítottja, id. L. Zoltán, akinek nyolc gyereke van, már volt börtönben tizenöt évvel ezelőtt egy verekedés miatt, azóta biztosan nem volt munkája a polgármester szerint. A család tagjai több házat is lebontottak, részben ennek értékesítéséből éltek, részben kölcsönöket kértek, amiket általában nem adtak meg, vagy kéregettek a faluban, a családi pótlék mellett.

A Hami néven ismert ifj. L. Zoltánnak is volt már dolga a hatóságokkal, fefüggesztett börtönbüntetést kapott néhány évvel ezelőtt. Farkas László szerint ennek előzménye az volt, hogy egyik gyermekük kórházba került gyanús combnyaktöréssel, mire a jegyző és a polgármester meglátogatták a családot. Az eset januárban történt, L.-ék otthonában két gyermeket is találtak fagyási sérülésekkel a kezükön.

“Behoztuk őket a hivatalba, tiszta ruhát akartunk rájuk adni, de a kislány nem akarta levenni a sajátját. Kiderült, égési sérülések is vannak rajta. Testvére ekkor mesélte el, hogy szüleik úgy akarták orvosolni a fagyási sérüléseket, hogy ráültették a kályhára. Nevelőszülőkhöz kerültek, anyjuk pedig elhagyta Berzéket” - meséli Farkas.

Miközben a polgármesterrel beszélgetünk, értesítik, hogy az L. család másik tagjaitól most foglaltak le lopott dolgokat, amiket éppen közmunkások hoznak be egy szekérrel. Később a Jókai utcában, ahol L.-ék és M.-ék házai egymással szemben állnak, találkozunk id. L. Zoltán lányával, L. Barbarával, anyja épp most ment el a rendőrökkel. Anyja a gyilkosság után is őrizetbe került, őt azonban elengedték, mert állítólag nem vett részt abban, sőt közben össze is veszett férjével, amiért el is bújt előle. L. Barbara azt mondja, ő semmit sem tud az esetről, apjával és testvéreivel pedig nem beszélt azóta.

Kisebb konfliktusokról az L. család tagjaival több helyi is mesélt az Indexnek, a mostanihoz hasonló bűncselekményhez azonban még csak hasonló sem történt. Az eset sokkolta a falut, a helyiek gyűjtést rendeztek Nagy József özvegyének, amiben cigányok is ugyanúgy részt vettek. Batta Erzsébet, az özvegy az Indexnek arról beszélt, még egy nagyon szegény cigány asszonytól, akinek nemrég halt meg a férje, kapott ötszáz forintot. Nem akarta visszautasítani. Összesen 250 ezer forint gyűlt össze, a temetésre pedig rengetegen jöttek el. A Hernád kocsma előtt azóta is mécsesek sorakoznak.

Batta Erzsébetnek nagy szüksége is volt a segítségre. A szomszédos Bőcsön egy közértben dolgozó asszony havonta kilencvenezer forintot keres, ebből ötvenezer azonnal elmegy a négymilliós hitelre, melyet közös házukra vettek fel. A temetés pedig önmagában háromszázezer forintba került.

Az özvegy szavaiból egy szeretettel teli házasság képe rajzolódik ki. “Mindent meg tudtunk beszélni, bármi baj volt a munkahelyen, vagy bárhol, mindent megosztottunk egymással” - meséli Batta. “Sokat nevettünk és együtt terveztük a jövőt, még azon a szombaton reggel is.” Nagy József balul sikerült első házassága után találkoztak - szerelem volt első látásra.

Lányuk, a 13 éves Erzsébet (vagy ahogy mindenki hívja, Böbi), szintén Bőcsre jár iskolába, és nagyon szereti az állatokat, ezért állatorvos szeretne lenni. Ahogy szülei, ő is zárkózott típus, anyja szerint általában nem is nagyon várt húsvéti locsolókat.

“Emlékszem, délután a kertben Józsi azt mondta, gyere, adj egy puszit, pedig ilyet ritkán mondott” - meséli az özvegy. Batta Erzsébettel elsétáltunk a temetőbe, ahol messze a legtöbb koszorú Nagy sírján van. A sír mellett elmesélte azt is, Nagy sokszor dolgozott építkezéseken a magasban, ezért attól félt, egyszer leesik. “Soha nem tudtam elképzelni, hogy egy másik ember veszi el az életét. Ezt nem lehet felfogni. De bárki lett volna ott, azzal történik ez. Ha nem az én Józsim van ott, akkor mást ölnek meg. De miért nem tudott senki segíteni? Ha az ott lévő emberek közül valaki legalább egy széket felemel, lehet, hogy nincs gyilkosság.” A falubéli szóbeszédben persze pontosan tudni vélik, kik voltak még ott akkor a kocsmában. Személy szerint közben mindenki azt mondja, ő maga nem látott semmit.

Nagy hatra ígérte magát szombaton, és amikor nem jött, Batta mondta is a lányának, hogy meg kéne nézni, mit csinál. “Még jó, hogy nem mentünk, lehet, hogy mi is ott feküdnénk holtan.” Aztán fél hétkor szóltak neki, hogy siessen a kocsmához, mert nagy baj van.

Az ügyben jelenleg hat ember van előzetes letartóztatásban, ebből négyen emberölésért, ketten pedig a késszúrás miatt, életveszélyt okozó testi sértés miatt.

A Hernád pultosa, Nagy Emese ottjártunkkor nem akart nyilatkozni, ezért más helyiek elmondása alapján rekonstruáltuk a történteket. Nagy az Indexnek azt mondta, nagyon megrázó volt az eset, nem akarja újra elmondani, amit már megtett a Magyar Nemzetnek. A lapnak a következőket mondta:

"Mialatt a söröshordóval bajlódtam a pult alatt, mert éppen kifogyott, fültanúja voltam annak, hogy a fiatalabb támadó beleköt Józsiba. Szóban inzultálta, lökdösni és rángatni kezdte. Józsi, aki csendes ember, kerülni próbálta az összeütközést. Arrébb húzódott, és kérte, hogy hagyják békén, mire az egyre magabiztosabb kötekedő durvább lett: azt akarta, hogy „játsszák le kint”. Ekkor szóltam közbe, hogy nem kell a balhé, úgyhogy záróra. Ki akartam küldeni mindenkit, de meg sem mozdultak. A két támadó viszont innentől rám is szitokáradatot zúdított. Próbáltam kitessékelni őket, kitártam az ajtót, de keresetlen szavak kíséretében eleinte visszalökték. Végül mégis sikerült kitennem őket, gyorsan ráfordítottam a kulcsot."

(Miután visszajöttek) "A gyilkosok egyenesen Józsira rohantak, ütötték a botokkal, ahol csak érték. Az áldozat meg sem próbált visszaütni, felemelt kezével védekezett, de hiába. A földre rogyott, de fekvő helyzetében is záporoztak rá az ütések."

"Amikor felém fordultak, és mondták, tudják, hol lakom, és kinyírnak, már világos volt, hogy most én kerülök sorra. Az idősebb férfitől kapott pofonok után közösen kezdtek ütni a karókkal. Az arcomat igyekeztem védeni a kezemmel, így hátráltam a terasz felé, ahol ott voltak a vendégek. Miközben nekiestem az ajtónak, megfordult a fejemben, talán segítenek, de senki sem tett semmit. Bámultak. A kisebbik nő által a nyakamra mért ütés után térdre rogytam és eszméletemet vesztettem. Amikor magamhoz tértem a teraszon, fogalmam sem volt, hol vagyok. Addigra mindenki elpárolgott, csak Józsi feküdt odabent mozdulatlanul, véresen. Próbáltam kitapintani a pulzusát, de nem éreztem semmit. Felhívtam a rendőröket, kértem, küldjenek mentőt is. A kedves vendégek, akik tétlenül nézték végig a gyilkosságot, utóbb a rendőröknek azt vallották: nem láttak semmit."