Magam is érdeklődéssel olvasom az Iránnal és általában a Közel-kelettel kapcsolatos fejleményekről szóló hírforrásokat már jó ideje. Úgy gondolom, rendelkezem azzal a rálátással a kérdéskörre, amellyel hozzászólhatok az Iránnal kapcsolatos vitaindítóhoz a portálotokon.
Rögtön az elején ajánlanék egy figyelemre méltó videót, egy realisztikus háborús szimulációról, amely egy Irán elleni háború előidézésének lehetőségével, illetve kimenetelével foglalkozik, alig 10 percben. A legtöbb hasonló interneten található ilyen felvételekkel ellentétben, kivételesen ezt nem tartom "bulvárosnak". A játékelmélet szerint valószínűsíthetőek egy ilyen háborúban a hatalmi tömbök, tengelyek, célszerűen így a zsidó tengelyen, illetve a muszlim tengelyen. A tavalyi évben közzétett, realisztikus szimuláció azt is érzékelteti, miként válhatna ez a háború a zsidó tengely (különösen az USA) "rémálmává", hogyan terjedhetne ki regionális szintre, vagy akár világháborúvá. Mindegyik kimenetelenek ugyanis meghatározó stratégiai feltételei volnának.
Nem megyek ezen végig, úgy gondolom, a felvételről megfelelő információk szűrhetőek le. Csupán a lényegi pontokat emelném ki.
Tanúi lehetünk a világfolyamatoknak, a Közel-Kelet már majd 15 éve az egyik legfontosabb színhely, ahol nem ritkán a legnyilvánvalóbb megvezetés igyekezete zajlik, mondhatnánk, a "jéghegy csúcsa" mindez, így a világ színe előtt. Talán nem felesleges az utóbbi afgán (szélsőséges tálibok elleni), illetve az iraki (szunnita arabok elleni) háborúk kapcsán megvizsgálni az összefüggéseket, előzményeket.
Szinte napra pontosan 3 évvel az ominózus 2001. szeptember 11-i, New York-i (és Pentagon stb. elleni) merényleteket megelőzően a perzsa Irán viszonya is elmérgesedett a tálib vezetésű Afganisztánnal, olyannyira, hogy egy háborús konfliktus esélye hajszálon múlott, Irán már mozgósította a csapatait. Akkor az egész világ, köztük az USA-val a béke mellett szólalt fel. Irán maga is tervezte a tálib vezetés megtörését, megdöntését, az általuk képviselt iszlám forradalom exportját keleti szomszédjába. Végül lefújták a hadműveleteket, ám később egyre időszerűbbé vált egy háborús konfliktus Irán és keleti szomszédja között, ahol a teljes (!) katonai és politikai győzelemre a perzsáknak lehetett volna nagyobb esélye, hangsúlyoznám, nagyobb mint a Nyugatnak, akik máig nem tudták stabilizálni a politikai helyzetet, sok ezer emberi áldozattal és dollárok százmilliárdjainak a ráfordításával sem.
Szinte napra pontosan 3 évvel az ominózus 2001. szeptember 11-i, New York-i (és Pentagon stb. elleni) merényleteket megelőzően a perzsa Irán viszonya is elmérgesedett a tálib vezetésű Afganisztánnal, olyannyira, hogy egy háborús konfliktus esélye hajszálon múlott, Irán már mozgósította a csapatait. Akkor az egész világ, köztük az USA-val a béke mellett szólalt fel. Irán maga is tervezte a tálib vezetés megtörését, megdöntését, az általuk képviselt iszlám forradalom exportját keleti szomszédjába. Végül lefújták a hadműveleteket, ám később egyre időszerűbbé vált egy háborús konfliktus Irán és keleti szomszédja között, ahol a teljes (!) katonai és politikai győzelemre a perzsáknak lehetett volna nagyobb esélye, hangsúlyoznám, nagyobb mint a Nyugatnak, akik máig nem tudták stabilizálni a politikai helyzetet, sok ezer emberi áldozattal és dollárok százmilliárdjainak a ráfordításával sem.
Tudjuk aztán, mi történt. Az USA előbb támadta meg Afganisztánt. Tudhatjuk nagyjából mi történt és történik azóta is.
Hasonló volt a helyzet Irántól nyugatra is, a szomszédos szaddam-i Irak, a siíták és a kurdok felett uralkodó kisebbség, a szunnita arab diktatúra esetén is. Ez az Irak Irán ellensége volt, korábban 8 éven át háborúztak, legkevesebb másfél millió ember meghalt (főleg perzsák), Irak akkor még a Nyugat kvázi szövetségese volt az 1980-ban újonnan alakult USA-, és Izrael-ellenes teokráciával, Iránnal szemben. Szaddam Husszein akkor még "barát" volt, szinte csoda, hogy nem került a Times egyik kiadványának borítójára, ahogyan egykoron Hitler. Ám minden bizonnyal Szaddam (is) kicsúszott a nyugati ellenőrzés alól, különösen az Irán elleni kudarc következtében pedig kiemelendő, Irak minden segítséget, támogatást megkapott az arab országok, a Nyugat, és a Kelet (a Szovjetunió) részéről is, pénzben, fegyverben (a nyugatról még vegyi fegyverekhez is hozzájutott), információs technológiában (műholdas felvételek), katonai tanácsadás formájában, akkori nagyságrendben is százmilliárd dolláros támogatást, kölcsönöket. Beszédes, hogy a háború végére Irak légi ereje nem kevesebb, mint 8-szoros fölénybe került Iránéval szemben, akit pedig ellenkezőleg, minden módon gátoltak a fegyverek beszerzésében, a védelmi háborújának az eredményességében, mégis a perzsák voltak azok, akik átvették az ellentámadó szerepét, nem kisebb célt kitűzve Szaddam megdöntésénél. Akkor még nekik sem sikerült.
Hasonló volt a helyzet Irántól nyugatra is, a szomszédos szaddam-i Irak, a siíták és a kurdok felett uralkodó kisebbség, a szunnita arab diktatúra esetén is. Ez az Irak Irán ellensége volt, korábban 8 éven át háborúztak, legkevesebb másfél millió ember meghalt (főleg perzsák), Irak akkor még a Nyugat kvázi szövetségese volt az 1980-ban újonnan alakult USA-, és Izrael-ellenes teokráciával, Iránnal szemben. Szaddam Husszein akkor még "barát" volt, szinte csoda, hogy nem került a Times egyik kiadványának borítójára, ahogyan egykoron Hitler. Ám minden bizonnyal Szaddam (is) kicsúszott a nyugati ellenőrzés alól, különösen az Irán elleni kudarc következtében pedig kiemelendő, Irak minden segítséget, támogatást megkapott az arab országok, a Nyugat, és a Kelet (a Szovjetunió) részéről is, pénzben, fegyverben (a nyugatról még vegyi fegyverekhez is hozzájutott), információs technológiában (műholdas felvételek), katonai tanácsadás formájában, akkori nagyságrendben is százmilliárd dolláros támogatást, kölcsönöket. Beszédes, hogy a háború végére Irak légi ereje nem kevesebb, mint 8-szoros fölénybe került Iránéval szemben, akit pedig ellenkezőleg, minden módon gátoltak a fegyverek beszerzésében, a védelmi háborújának az eredményességében, mégis a perzsák voltak azok, akik átvették az ellentámadó szerepét, nem kisebb célt kitűzve Szaddam megdöntésénél. Akkor még nekik sem sikerült.
Ám ugorjunk vissza a közelebbi múltba. Irak soha nem dolgozta fel sem katonailag, sem gazdaságilag, sem politikailag az Irán, majd később a Nyugat elleni kudarcokat. Irak 1990-ben gyengébb volt, mint 1980-ban és 2000-ben (pontosabban 2003-ban) gyengébb volt, mint 1990-ben. Szaddam rendszere hanyatlott. Irán közben sokkalta erősebbé vált, mind katonai, gazdasági és politikai téren. Szaddam maga is azt gondolhatta, hogy uralmára az iráni ajatollah, a vallási vezetésű szomszédos Perzsia (Irán) jelenti a legnagyobb veszélyt. A Nyugatnak hasznára is volt Irán befolyásának gátolását tekintve. A 2000-es évek elejére azonban Szaddam feleslegessé vált. Már nem jelentett ellensúlyt Iránnal szemben (hogy tömegpusztító fegyverekkel rendelkezett volna, immáron beismerten az ámítás része volt csupán, a meglévő vegyi fegyvereit maximum a térségben tudta volna bevetni, akkor sem amerikai érdekek ellen).
Eljött hát az ideje, hogy Afganisztán után az iraki oldalról is útját állják az iráni befolyás erősödésének.
Meglátásom szerint az USA és szövetségesei, a háttérben Izraellel már nem tudták máshogy megakadályozni az iszlám egységesedés folyamatát, csakis katonai beavatkozással, háborúval. Nem működött már elég hatékonyan a bábkormányok támogatása, fenntartása, pénzelése (amit diplomáciának, lobbinak, vagy éppen korrupciónak is szokás nevezni). A zsidó tengely tekintélye időről-időre megkopott, a politikai, pénzügyi, katonai jelenlét és a korábbi háborús tapasztalatok ellenére az iszlám új erőre kapott. Az "arab tavasznak" nevezett jelenség (amelyet célszerűen inkább "iszlám tavasznak" nevezhetnénk) bele volt kódolva a folyamatokba. Ám a Nyugat időt nyert komplex tevékenységével, nagyjából 10 évet. Ez rengeteg emberi, így politikai áldozattal és pénzáldozattal járt számára, mértéktartó becslések szerint legalább 2000 milliárd (azaz kétezer milliárd) dollárba, csak a Közel-Keleten, csak az utóbbi 15 évben. Célját részben mégis elérte, hiszen a zsidó tengely hegemóniája továbbra is biztosított, ezt nevezik ők: "stabilitásnak". Ez az ellenőrző szerep legalább az olajkorszak végéig szükségesnek látszik az USA (és szövetségesei) számára. Így aztán minimum 15-20 évig még elemi érdeke lesz a gazdasági fundamentum, az olajkereskedelem ellenőrzése a térségben.
Felvetődik a kérdés jelen időben: miért "sietnének" hát Irán megtámadásával? Azt sem részletezném különösebben, hogy Iránnak vannak-e, vagy nincsenek atomfegyverei, vagy hogy fejleszt-e ilyen fegyvereket. Nagy valószínűséggel nem fejleszt ilyen fegyvereket, és a nyugati álláspont is az hivatalosan (a médiumokban persze megy a félretájékoztatás), hogy Irán "még nem döntötte el", hogy akar-e nukleáris fegyvert, ám a technológiai fejlődés útján eljuthat arra a szintre, ahonnan már csak döntés kérdése volna (ahogy ma is vannak így más országok, pl. Japán, vagy Németország). Ez tehát csupán egy üres hivatkozás jelenleg, a cél Irán hagyományos befolyásának további, esetleg végleges feltartóztatása, a perzsa teokrácia végső semlegesítése, amíg még nem késő. Ellenkező esetben Irán egy afféle "iszlám unió" (Benjamin Netanjahu ezt a tervet a közelmúltban egy újabb Perzsa Birodalomként definiálta) vezetője lehet (Törökország és Szaúd-Arábia a riválisai e tekintetben, ám csupán másodhegedűsnek látszanak), egy új, immáron iszlám szuperhatalom megjelenésével valóban nagy hatással lehetne egy új világrend kialakulásra, különösen akkor, amikor a "fekete arany", az olaj legjelentősebb része vallási fundamentalista ellenőrzés alá kerülne, sakkban tartva ezzel a Nyugatot és Izraelt.
Ideje áttérni a jelenlegi hírekre, avagy Irán jelenlegi esélyeire egy afféle végső háborúban, amelyet bizonyára az iszlám végső háborújának tekintenének a muszlimok. Afganisztán és Irak helyi háborúk voltak. Irán nem érezte egy részről elég erősnek magát a nyílt beavatkozásra, más részről nem tartotta biztos érdekének. Az idő igazolta a döntésüket. Macska-egér "játékban" győzte le erősebb országok koalíciója mind Afganisztánt, mind Irakot néhány hét, hónap alatt. Igaz, bár ezen országok lakói közül nagyon sokan a mai napig nem hajlandóak elismerni a vereséget, folyamatosak a lázadások, mégiscsak sikerült leigázni őket.
Legyőzésükkel Irán a "sarokba szorult", pontosabban és képletesebben "diótörőbe", "kutyaszorítóba" került, körbevették. Ha megtámadják, ki kell törnie, különben vele is végeznek.
Irán tehát az egyetlen ország a térségben, amely képes az eddigi helyi háborúkkal szemben egy nagy, regionális háború előidézésére (a mellékelt szimuláció világosan érzékelteti), így a kezdeményezés könnyen kicsúszhat a zsidó tengely kezéből, minimum hetekre (!). Így aztán, amikor a zsidók Irán ellenében a "Dávid és Góliát" történetére gondolnának, könnyen lehet, hogy egy másik történet válik aktuálissá, háborús konfliktus esetén: "Tom & Jerry" (a macska egér játék után...), ahol az amcsi Tom megpróbálja elkapni a perzsa Jerry-t (vagy Aladdin-t...), mégis ő fogja megszívni. Mindenesetre mind Tom, mind Dávid méltó ellenféllel találhatja szemben magát.
Amennyiben Irán megbizonyosodik arról, hogy ellene támadás készül, akkor jelen nyilatkozataikkal, a Forradalmi Gárda közölt forgatókönyvével - és nem mellékesen a játékelméleti szimulációval - összhangban megelőző támadást indíthatnak a Perzsa-öbölben előkészülő, feltehetőleg 1-2 hét időt igénylő erősítésre váró amerikai (vagy nyugati; jelen írás idején pl. az egyetlen francia repülőgép-hordozó anyahajó a Charles de Gaulle is jelen van az öbölben egy hadgyakorlat résztvevőjeként) haditengerészeti (és légi-) erőkre, rakétákkal, kavitációs torpedókkal, az iráni tengeri erők egy kisebb, támadásra alkalmas, ütőképesebb elit részével (a többi tengeri erőiket inkább széttaglalnák, hiszen a technikai hátrányuk miatt az aszimmetrikus hadviselést érvényesítenék a tengereken). Számítások szerint képesek volnának (itt ellenkezik az állításom a perzsa erőket lekicsinylő véleményekkel) sokkoló, nagy károkat okozó csapást mérni a térségben jelen lévő amerikai tengeri erőkre, illetve támaszpontokra, az amerikai légvédelmi rendszerek túlterhelésével (egyszerre nagyon sok rakétát lőnének ki, afféle "rakétazáporként"), így a legtöbbet nem tudnák elhárítani.
Ez nem jelentené azt, hogy legyőznék az USA-t tengeren, ellenben legalább 1 hétre megbénítanák az USA-t, mindössze egyetlen napot igénylő elvetemült, akár öngyilkos támadássorozat következtében. Irán forgatókönyvének célja ugyanis a háború kiterjesztése, amihez hetek szükségesek. A legrövidebb időn belül megtámadnák Irakot, Kuvaitot, Szaúd-Arábiát. Irán döntése a háborúban tehát végletes volna: mindent, vagy semmit. Az olajárak megemelkednének, a háború több fronton dúlna, több európai ország is belépne (a mielőbbi "stabilizálás" céljával). Az USA elvesztené az ellenőrzést Irakban, míg Irán az Egyesült Arab Emirátusok ellen is támadna, célja az olajban gazdag területek ellenőrzés alá vonása volna.
Ahogy Izrael, úgy Irán is más országok bevonására törekedne, ám míg a zsidóknak több idejük és pénzük is van erre, addig perzsák mindkettőből szűkösebben állnak, így kényszerülnek a háború erőszakos kiterjesztésére.
A zsidó tengelyt kezdetben: Izrael, az USA és az UK jelentenék, röviddel később Olaszország és Franciaország is beszállna. A muszlim tengelyen: Irán, Irak, Szíria, majd Szaúd-Arábia esetleges legyőzésével bizonyos arábiai területek is szövetséges terepet jelentenének számukra. A háború így minimum hónapokra, legalább fél évre elhúzódna. Már így is veszélyes csapást jelentene gazdasági szempontból a holtponton lévő EU számára, radikális politikai átalakulások, erősödő antiszemitizmus lehetne a következménye a világban.
Innentől az álláspontomat lényegében a fenti szimuláció tükrözi, nem részletezném.
Ez nem jelentené azt, hogy legyőznék az USA-t tengeren, ellenben legalább 1 hétre megbénítanák az USA-t, mindössze egyetlen napot igénylő elvetemült, akár öngyilkos támadássorozat következtében. Irán forgatókönyvének célja ugyanis a háború kiterjesztése, amihez hetek szükségesek. A legrövidebb időn belül megtámadnák Irakot, Kuvaitot, Szaúd-Arábiát. Irán döntése a háborúban tehát végletes volna: mindent, vagy semmit. Az olajárak megemelkednének, a háború több fronton dúlna, több európai ország is belépne (a mielőbbi "stabilizálás" céljával). Az USA elvesztené az ellenőrzést Irakban, míg Irán az Egyesült Arab Emirátusok ellen is támadna, célja az olajban gazdag területek ellenőrzés alá vonása volna.
Ahogy Izrael, úgy Irán is más országok bevonására törekedne, ám míg a zsidóknak több idejük és pénzük is van erre, addig perzsák mindkettőből szűkösebben állnak, így kényszerülnek a háború erőszakos kiterjesztésére.
A zsidó tengelyt kezdetben: Izrael, az USA és az UK jelentenék, röviddel később Olaszország és Franciaország is beszállna. A muszlim tengelyen: Irán, Irak, Szíria, majd Szaúd-Arábia esetleges legyőzésével bizonyos arábiai területek is szövetséges terepet jelentenének számukra. A háború így minimum hónapokra, legalább fél évre elhúzódna. Már így is veszélyes csapást jelentene gazdasági szempontból a holtponton lévő EU számára, radikális politikai átalakulások, erősödő antiszemitizmus lehetne a következménye a világban.
Innentől az álláspontomat lényegében a fenti szimuláció tükrözi, nem részletezném.
Még egy igen fontos momentum maradt: hogyan válhatna világháborúvá a dolog? Ahogyan az iráni elnök is erről beszélt. A játékelmélet szerint (ahogy a regionális háború feltétele, hogy Irán átvegye a kezdeményező szerepet, legalább néhány hétre, más, szomszédos országok megtámadásával), úgy egy esetleges világháború (amelyben a világ legtöbb országa állást foglal, közvetve, vagy közvetlenül bekerül, belép), nos ehhez még egy szintet meg kellene lépni elvetemültségben. Amennyiben nem lesznek képesek a muszlim erőket konvencionálisan, hagyományos katonai úton megfékezni és Izrael veszélyben érezné magát (például ha a háború átterjedne a területére), úgy atomfegyvert vethetne be a muszlimok ellen. Mert nekik van... a világon a 6. legtöbb!
Ez esetben újabb országok belépését vizionálnák, úgy, mint az addig viszonylag passzív Oroszországét, vagy éppen Törökországét, Egyiptomét Irán oldalán. További nyugati és keleti, a világ minden tájáról belépő ország összecsapása, elsősorban a közel-keleti hadszíntéren valóban a III. világháborút jelentené.
Ez esetben újabb országok belépését vizionálnák, úgy, mint az addig viszonylag passzív Oroszországét, vagy éppen Törökországét, Egyiptomét Irán oldalán. További nyugati és keleti, a világ minden tájáról belépő ország összecsapása, elsősorban a közel-keleti hadszíntéren valóban a III. világháborút jelentené.
Ne legyen így!
(Egy olvasótok)
Előzmények:
