Én a szolnoki Stadlerről szeretnék egy pár mondatott elmondani. 3 műszakban dolgoztatják az embereket, az ebédszüneteket minden hónapban egyszer le kell dolgozni egy szombati napon. Tehát egy hónapban egyszer az ember azért megy be, hogy szinte ingyen dolgozzon hétvégén. 160 ezer bruttó a kezdőfizetés, ennek kb. 100 ezer forint a nettója. Hozzáteszem, nagyon mérgező munkáról van szó, alumínium-hegesztés és -csiszolás, az alumíniumport látni lehet, ahogy szál a levegőben. Mondanom sem kell, ez a tüdőben rakodik le, és később ennek nagyon komoly egészségügyi kockázatai jelentkezhetnek. Bár igaz, hogy adnak védőmaszkot, de ennek a minősége nagyon silány, mondhatni semmit nem ér. Sok ott dolgozó ember nincs tisztában ennek a munkavégzésnek az egészségre gyakorolt káros hatásairól sem.

Svájcban, a Stadler anyavállalatánál, ugyanezért a munkáért havi nettó - és most kapaszkodjanak meg jó erősen - 1,5 millió forintnak megfelelő összeget keresnek az emberek. J. Hoffman, a szolnoki gyár igazgatója azt mondta, hogy annak is örüljünk, hogy van munkánk és keresetünk.

Na ennyit a magyarországi munkahelyteremtésről, ez szerintem rabszolgatartás a szó szoros értelmében. Méghozzá az új világrend modern rabszolgatartása. A magyarokat semmibe nem nézi az igazgató, amikor lejön szétnézni a gyárba, a munkások szabályszerűen rettegnek tőle. Lenéző és mogorva, szánalommal és megvetéssel néz a szerencsétlen magyar dolgozókra.

"Csak" ennyit szerettem volna megosztani.

Üdvözlettel:
Egy rendszeres olvasójuk