Az alábbi kis történetet szeretném elmesélni az olvasóknak (szerintem fogják értékelni).

Pécsett élünk a családommal (2 felnőtt, 4 gyerek), mely városban mostanában a rejtett erőforrások igencsak "taroltak" (Bándy Kata-gyilkosság, Páva-lány megverése stb.), ezért próbáljuk felkészíteni a gyerekeket arra, hogy miként viselkedjenek.

Az oviban folyamatosan beszélik ki egymás között a történteket, így sokat "cigányoznak". A párom megkísérelte a 6 éves nevelt lányommal elfogadtatni a cigókat (azért, hogy legalább előttük ne cigányozza le őket, és ne bántsák ezért). E célból azt mondta neki, hogy a cigányok sokkal szebben tudnak énekelni, mint mások.

Mikor úszótábor után a lányomért mentem, nyűgös volt, sírt, és az volt a baja, hogy a cigányok sokkal szebben énekelnek, mint mi. A következő párbeszéd zajlott:

- Sokkal szebben tudnak a cigányok énekelni!

- Ez nincs így! Mi is tudunk olyan szépen énekelni, csak másképpen!

- Nem! A cigányok sokkal szebben énekelnek, mint mi!

- Mi is tudunk olyan szépen énekelni, hidd el!

- Nem, nem, nem! Sokkal szebben énekelnek a cigányok, mint az emberek!

Ezek után úgy döntöttem, hogy antirasszizmusból több előadást nem tartok a lányomnak...