 |
Ezzel együtt fellelhető benne egy rakás bornírt ballib baromság, tömény hazugság, a cigánybűnözők mosdatása és sajnáltatása. Egyszóval, amolyan féligazság-félhazugság elegyről van szó, ezért zárójelben szakkomentáltunk, ahol szükséges volt. Elég sok helyen volt szükséges.
* * * * * * * * * * * * * * * *
Ungváry Krisztián: A mi kis falunk
Sokat írt már a sajtó az olaszliszkai tragédiáról. Horváth Aladár, a Roma Polgárjogi Alapítvány elnöke szerint a magyar értelmiség és a sajtó nagy része elégtelenre vizsgázott, mert hagyta, hogy a történteket magyar-cigány konfliktusként állítsák be.
Az olaszliszkai cigány és nem-cigány családok egyaránt (!) rettegésben élnek, és más településeken bújtatják el gyerekeiket a bosszúállók elől, a rettegés miatt a cigányok képtelenek részt venni a szüreti munkálatokban (Népszabadság, 2006. október 31.). Sajnos Horváth állításai félrevezetőek (Egyenesebben: szemenszedett hazugságok, mint Áládár minden böffentése - Kuruc.info). Nemcsak azért, mert Olaszliszkán már október közepén mindenki leszüretelt, a romák tehát akkor sem szüretelhettek volna, ha akarnának. Első kézből tudom, hiszen a község határában lévő Vayi dűlőben két hektáron jómagam is tíz éve szőlőtermesztéssel és bortermeléssel foglalkozom. A lincselés egyébként a szüreti munkaidő kellős közepén, fényes nappal történt, de a falu lakosságának egy bizonyos, elég pontosan körülírható része ebben az időpontban sem a szőlőhegyen, hanem portája előtt semmittevéssel töltötte az időt.
Sajnos a helyzet sokkal rosszabb, mint ahogyan azt a magyar sajtó tálalja. Igaz ugyan, hogy a faluban mindenki fél, de a fehérek nem a szkinhedektől, hanem a romáktól, olyannyira, hogy még az is felmerült, gyűjtést rendeznek bőrfejűeknek, hogy jöjjenek a faluba rendet tenni...
GYÖKERESEN ELTÉRŐ MENTALITÁS (Buta, tompító alcím. Nem kell eltérő mentalitásról mellébeszélni: bűnözőkről van szó - Kuruc.info). Etnikai konfliktusról van szó, nem csak gazdaságiról. Annak ellenére kell ezt mondanom, hogy nem zárható ki teljesen: az elkövetők akkor is agyonverték volna az elsősegélyt nyújtani akaró sofőrt, ha ő maga is roma származású. Közöttük is előfordulnak (nem is ritkán) hasonló jellegű erőszakos konfliktusok, csak ezek nem kerülnek a nyilvánosság elé. Ugyanaz a cselekedet, amely az erősebb jogára épülő közösségekben megszokottnak tűnhet, más feltételek mellett elviselhetetlennek minősül. Az önmagában etnikumsemleges gyilkosságnak ez ad etnikai színezetet.
Egyre több érdeksérelem adódik abból, hogy vidéken két, gyökeresen más mentalitású közösség él egymás mellett úgy, hogy az erőviszonyok folyamatosan az egyik javára tolódnak el. Érdekes jelenség, hogy a nagyvárosokban az együttélésre több pozitív példa található, minden jel szerint itt sikeresebb a beilleszkedés. Szinte az összes budapesti építkezésen dolgoznak romák, ami cáfolata a cigánysággal szembeni, munkakerülést hangoztató előítéletnek (Arányszámukhoz képest elenyésző a dolgozó cigók száma, így Ungváry ezen állítása sem helytálló - Kuruc.info). Másrészt a városi lakosság be nem illeszkedő csoportjai (például a hajléktalanok) között kifejezetten sok nemroma származású személy található, ezért városokban még az sem jelenthető ki, hogy bizonyos „problémás” szociális helyzetekben 99 százalékban cigányokkal lehet találkozni.
Nyilvánvaló, hogy a bűncselekmények elkövetői nem bőrszínükből, hanem szociális helyzetükből és szocializációjukból adódóan követik el tetteiket (Nem igaz, Ungváry: számos, szegénységben élő népcsoport körében NEM jellemző a tömeges bűnözés, lásd csupán az erdélyi magyarságot a Ceausescu-rezsim évtizedei alatt, akkor is, ott is, mint mindenütt a világon, túlnyomórészt a cigányok bűnöztek - nem számítva persze a bűnöző diktatúra vezetőit - nem a nyomorba taszított, kisemmizett, megalázott, megtizedelt magyarok. Másik ékes cáfolat: számos nyugati államban tömik ingyenlóvéval a cigányokat, hogy ne bűnözzenek, jól élnének ebből is, de akkor is bűnöznek. A finnországi cigányok több mint 50%-a is börtönviselt, noha mindent megkapnak az államtól, ezt nyugodtan ellenőrizheted a hivatalos finn statisztikákban, mert ott hálistennek nyilvántartják, illetve egész városrészekből, intézményekből kitiltják őket a saját nemzeti érdekeiket védő északiak - Kuruc.info). Az is nyilvánvaló azonban, hogy vidéken bizonyos viselkedési formák, mint például a 13 évesen elkezdődő anyaság, a hat-nyolc gyermekes családnagyság, és a földművelésben, és ezzel együtt a falu életében való részt nem vétel elsősorban egy pontosan körülírható, etnikailag meghatározott csoport egy részét jellemzik, míg egy másik csoportra ez 99 százalékban nem jellemző. Fordítva is igaz ez: a diszkrimináció (Milyen diszkrimináció, Ungváry??!! Hogy segéllyel tömik a zsebünkből a parazitákat és az amúgy is korrupt, szánalmas rendőrség nem mer rendet tartani a környékükön, mert megjelennek a horvátháládárok és a hazug cionista sajtó pellengérre vonja őket, ez neked a diszkrimináció, cseszd meg?! Bár végül is, valahol, igazad van. Diszkrimináció ez a javából, csak éppen a magyarság rovására.
Egy-két rendőr régebben még megpróbálta a kötelességét tenni. Pár éve a gyöngyösi kórházban az orvosokat, nővéreket megtámadó, törő-zuzóz réti néger hordát kigumibotozták a helyszínről, miután a rendőrökre is vagy 40-en rárontottak. Erre mi történt, a rasszista zsidó sajtó a kivételesen dolgukat tévő fakabátoknak ment neki, felhangzott az ajvékolás, és a zsarukat felfüggesztették - Kuruc.info) elkövetői is pontosan körülírható etnikai csoportot adnak ki, a nem-cigányok csoportját. Álságos ezért, ha tagadjuk, hogy nem léteznek olyan típusú konfliktusok, amelyeken a két tábor cigányokra és nem-cigányokra osztható.
Természetesen megvan annak az oka is, hogy a cigányok egy része miért nem akar dolgozni (Helyesen: a zöme, Ungváry nem írhatta meg - tán nem is akarta - az igazságot teljes valójában, így itt-ott tompítva van, de a lényeget azért mindenki érti - Kuruc.info megjegyzés). A rendszerváltás 16 éve alatt erről a magyar állam (is) leszoktatta őket. A 70 százalékos munkanélküliséggel küszködő községben azt tapasztalhatták, hogy mezőgazdasági munkákból megélni nehéz, ellenben segélyekből és a szociálpolitikai támogatásokból lehet pénzhez jutni. És a magyar állam támogatta ezt. A 13 éves korától folyamatosan gyermekeket szülő, de azokat normálisan felnevelni képtelen anyáknak az állam szocpol címén pénzt ad, hagyja, hogy a kiszolgáltatottak üzérkedjenek, elkótyavetyéljék segélyekből épített házaikat, miközben folyamatos munkalehetőséget nem biztosítanak nekik.
Helyiekkel beszélgetve borzasztó hallani azokat az indulatokat, amelyek pártállástól teljesen függetlenül (!) nyilvánulnak meg. A kérdésben tökéletes egység tapasztalható a helybeli nem-cigányok között. Már ebből is nyilvánvaló, hogy a konfliktus etnikai színezetű, hiszen a vélemények etnikai csoportok szerint azonosíthatóak. Elgondolkodtató, hogy a nem-cigányok cigányokkal kapcsolatos véleményében vidéken pártpolitikai preferenciák még ma sem játszanak semmilyen szerepet. Talán ez az egyetlen kérdés, amiben szocialista és fideszes szavazók között teljes egység nyilvánul meg. Hosszú távon ez a teljes egység veszélyes is lehet, tekintettel arra, hogy az egyre fokozódó ellentétek és a vidéki nem-cigányok lesújtó tapasztalatai a radikális megoldások hirdetőinek kedveznek. (A Kuruc.info szerint az évszázadok óta, rendszertől függetlenül beilleszkedni nem tudó és nem akaró, a többséggel szemben ellenséges, minden alapvető emberi normát felrúgó, hagyományosan bűnöző cigányság integrálásával hiába próbálkoztak Mária Teréziától a mai nyugati jóléti államokig. Reménytelen, és gazemberség egy fillért is áldozni rá. Bűnözőknek a börtönben a helyük)
Aki 10 éven keresztül kiesett a munka vérkeringéséből, attól szinte reménytelen elvárni azt, hogy beilleszkedjen a társadalomba (És? Akkor tömjük tovább őket a mi pénzünkből, amikor csak a hatályos BTK-t kéne alkalmazni? - Kuruc.info). Azoknak, akik Olaszliszkán a Kossuth utcában és környékén élnek, senki sem ad munkát, mert előre lehet tudni, hogy abból csak ráfizetés lesz. Inkább a szomszédos községekből vagy messzebbről hoznak bőrszínre való tekintet nélkül szüretelőket.
A probléma nemcsak a jéghegy csúcsát képező, évente menetrendszerűen ismétlődő gyilkosságokban, agyonverésekben és védelmi pénzek kérésében keresendő - ezek tettesei a teljes roma lakosságnak persze csupán töredékét teszik ki (Hazugság, a többségük bűnöző, és bármely államban így van ez, ahol élnek, helyesebben élősködnek.. Nyilván van, aki "csak" betör, de az is bűnöző, nem tudod, Ungváry? - Kuruc.info) -, hanem önmagában a két közösség közti együttélés teljes hiányában. Ebből a szempontból Olaszliszkán nemcsak egy-két nagyobb család deviáns viselkedéséről van szó. Két, egymással radikálisan ellentétes szabályokat követő kultúra (Megint sunyin füllentesz: egy társadalom áll szemben egy bűnözőhordával - Kuruc.info) áll szemben egymással. Ez nemcsak Olaszliszkára igaz, hanem a magyar falusi cigány lakosság nem jelentéktelen részére is (Ungváry! Pár bekezdéssel feljebb még csak "egy részéről" beszéltél, figyelj oda jobban, hogyan adagolod az igazság-féligazság, hazugság elegyet - Kuruc.info). Magántulajdonról alkotott fogalmaik sajnos körülbelül a XII. század szokásaihoz közelítenek és munkakultúrájuk a nomadizáló népekét idézi (Baromság: a magántulajdon fogalma már az ókorban is létezett, a nomádoknál is, munkakultúrája pedig számos népnek évezredek óta van, a nomádoknak is, Kolompáréknak azonban azóta sincs - Kuruc.info). A falusi földművelők kultúrája pedig megpróbál a kapitalista társadalmi rend szerint működni. A kettő között folyamatos a konfliktus, keveredés nincs.
Ugyanez a helyzet alakult ki Magyarország területén számos más helyen is: a Taktaköz és a Cserehát egykor virágzó árutermelő falvai ma a pusztulás nyomait mutatják (Egyszerűbben fogalmazva: a betolakodó cigányhordák miatt: Kuruc.info). Ahol a helyzet nem ilyen tragikus, ott az együttélés két feltétel teljesülésének a következménye: a lakosság etnikai arányai nem borultak fel, mert hallgatólagosan nem engednek kívülről másokat beköltözni, illetve, a már bent élők elfogadják a többségi társadalom munkakultúráját, és beilleszkednek. Példa erre Mád, Tolcsva vagy Tállya, ahol a törékeny egyensúly záloga ennek a két feltételnek a betartása. Másutt, mint Olaszliszkán, Makkoshotykán, Kovácsvágáson, Prügyön (a helységeket még hosszan sorolhatnám) ez az egyensúly nem létezik.
ELMOZDULÓ ARÁNYOK. Ma Olaszliszkán a 1778 lakosú faluból 530-an tartoznak pontosan körülírható szociális és kulturális csoportba, de az általános iskolában létszámuk már 80 százalékot tesz ki. (A roma lakosság 99 százaléka kap valamilyen szociális segélyt, míg a nem-cigányok esetében ez az arány kevesebb mint 20 százalék.) Látható, hogy néhány éven belül a falu képtelen lesz fenntartani a ma még úgy-ahogy működő struktúráit. Egyes helyeken már ma sem lehet zöldséget termelni vagy tyúkot tartani, a szőlőt bizonyos veszélyeztetett (mert a faluhoz közel eső) dűlőkben az érés kezdete előtt már le kell szedni, hogy ne lopják el. A Kossuth utca környékén lakó öregek jelentős részének „védelmi pénzt” kell fizetnie, de menekülni nem tud onnan, mivel ingatlanjára nincs vevő.
Téves volna ezért a helyzetért kizárólag az egyik felet hibáztatni (Na menj az anyádba, Ungváry! Teljesen te sem tudod levetkőzni gyilkos és bűnözővédő hajlamaidat. Talán Szögi Lajos feleségének és árváinak magyarázd, hogy azért ők is hibásak, mert a Tanár Urat brutális módon felkoncolta egy tetves cigányhorda. Ugyanezt előadhatod a cigány által felgyújtott és megerőszakolt Heni családjának is - Kuruc.info). Bibó István nyomán, aki zsidók és nem-zsidók egymásról szerzett traumatikus élményeit elemezte, itt is kimondhatjuk, hogy a két csoportnak gyökeresen eltérőek a társadalmi tapasztalatai. A Bibó által vizsgált két csoportot természetesen elsősorban nem kulturális, és nem is antropológiai jegyek különböztették meg egymástól, mint ahogyan az magyarok és cigányok esetében többé-kevésbé megállapítható. Ennek ellenére hasznos az analógia, ha abból indulunk ki, hogy bizonyos történelmi-politikai helyzetek kapcsán ugyanaz az esemény gyökeresen más hatással van az egyes csoportok tagjaira.
A PIACGAZDASÁG „ÁLDÁSAI”. A rendszerváltás óta a roma népesség egy részének az a tapasztalata, hogy nem adnak munkát neki, vagy ha mégis, akkor csak olyan bérért, ami alig több, mint a szociális segély (Baromság: a cigány nem akar dolgozni, lopni, rabolni, ölni, inni akar. Iskolába sem jár, így a legtöbb melóra alkalmatlan, de azért még kertet művelhetne, földet túrhatna, csakhogy emberölő és tolvajtermészete miatt erre sem hajlandó . A magyar ember, a fehér ember nem megy tömegével betörőnek, rablónak, csak mert szegény. Dolgozik inkább a kevés pénzért is, nem vágja el a nyugdíjasok nyakát és nem gyújt fel meg erőszakol kislányokat - Kuruc.info) . A pénzzel való bánást nem tanítják meg nekik, de megismertetik a piacgazdaság minden előnyével. (Olaszliszkán, de minden más hasonló községben, virágzik az akár havi 10-20 százalékra adott uzsorakölcsön, amit szociális segélyekből törlesztenek). Egyedüli megélhetést a sok gyermek szülése és a szociális támogatások biztosítanak. Ebből adódóan az érintettek frusztráltak, tele vannak gyűlölettel és irigységgel a másik csoport tagjai iránt, és ott ártanak azok tulajdonának, ahol csak tudnak. (És ki nem szarja le, Ungváry? Börtönbe velük, erre már most is van törvény, a rablógyilkos hányadukat pedig törvénymódosítást követően akasszák fel! - Kuruc.info ) Ezt annál könnyebben tehetik, mivel saját hasonló jellegű tulajdonuk (növénytermesztés és állattenyésztés hiányában) nincs (Több helyütt kaptak ingyen földet már cigányok, kertje pedig van a nyomorultaknak, de egyetlen szem krumplit nem hajlandóak elvetni, ha egyszer büntetlenül elrabolhatják a magyaroktól - Kuruc.info) Az alkotmányos jogok kapcsán az a tapasztalatuk, hogy azok csak papíron léteznek, a jogrendszert semmire sem tartják, ezért gyakran nyúlnak az önbíráskodás eszközéhez, annál is inkább, mert vesztenivalójuk kevés (Megint szart kavarsz, te polkorrekt majom: azért nincs veszíteni valójuk, mert az őket támogató maffiózó rezsim és rendőrsége nem tartatja be velük a törvényeket, bűncselekményeik zömét a lebukás veszélye nélkül követhetik el. Mindezt a cionista sajtó támogatásával tehetik. A magyarok alkotmányos jogai, például élet és vagyonbiztonsága van semmibe véve - Kuruc.info)
A „gádzsók” (a nem-cigányok) tapasztalata az, hogy a cigányok munkakultúrája általában alkalmatlan arra, hogy együtt dolgozzanak velük. Élősködőknek tartják őket (Teljes joggal - Kuruc.info), szenvednek attól, hogy az „együttélés” állandó vagyoni károkat okoz nekik, és dühüket adott esetben rasszista megnyilvánulásokkal vezetik le - a cigányokat diszkriminálják (Hazudsz te nyomorult, a cigánybűnözés szóvá tétele és az ellene való fellépés követelése nem rasszizmus. Diszkrimináció pedig, sokadszor is le kell szögezni, a magyarsággal szemben figyelhető meg, amely nem elég, hogy eltartja a cigánysöpredéket, de az eltartott söpredék még ki is rabolja és terrorizálja az őslakosokat - Kuruc.info) Megpróbálnak minden lehetséges alkalommal elkülönülni tőlük (Te talán együtt kocsmázol a lincselő famíliákkal, te talán a cigányokkal teli általános iskolába küldenéd a gyerekedet, hogy 10-20 cigánypurdé az első nap összerugdossa? - Kuruc.info). Külön frusztrálja őket az a körülmény, hogy a jogszolgáltatás teljességgel képtelen megvédeni személyi és vagyonbiztonságukat (Na, ugye??? Akkor meg mit hazudozol másutt? A jogszolgáltatás pedig nem NEM képes megvédeni a magyarságot, hanem a cionista rezsim és züllött szervei megakadályozz a törvények alkalmazását - Kuruc.info). Önbíráskodni csak ott tudnak, ahol jelentős többségben vannak, egyébként inkább elmenekülnek.
Ne legyenek illúzióink. A konfliktus minden jel szerint feloldhatatlan. Azon azonban lehetne még változtatni, hogy mekkora ennek a konfliktusnak a mértéke. A kialakult helyzet legfőbb felelőse nem más, mint a magyar állam (Mocsok Ungváry. A helyes megfejtés a cionista, magyarellenes állam, amely lassanként előbb fogja börtönbe csukni a holokauszthazugságokat cáfolókat a cigány rablógyilkosoknál - Kuruc.info). Rossz segélyezési politikájával, a szociális támogatások helytelen osztogatásával maga növeszti naggyá az egyébként is kezelhetetlen problémát.
A szerző (balliberális értelemben vett) történész, közíró.
