Székesfehérváron csak egy újságosnál lehet megvásárolni a Vödrös Attila szerkesztette Új Idők című, kéthetenként megjelenő újságot. A mindössze négy oldalon napvilágot látó lapot három-négy hónaponként kíváncsiságból szoktam megvásárolni. S mint majdnem mindig, legutóbb is csekket találtam az újságban. 

Vödrös

Vödrös Attila, a lap főszerkesztője a mostani számban azért kér adományt olvasóitól, mert a nemzeti szellemű Új Idők végveszélybe jutott. Ami egyébként nem ritka jelenség a nemzeti lapkiadás terén. Csakhogy Vödrös Attila esetében egészen másról van szó. 

Az Új Idők főszerkesztő-mindenese egyetlen fillért nem fizet az újság szerzőinek, s információnk szerint a közel négyezer eladott példányszám és a rendszeres adományok, felajánlások (lásd a lapban időnként megjelenő köszönetnyilvánításokat!) biztosította összegnek elégnek kellene lenni az igen kis önköltséggel előállított újság megjelentetéséhez. 

Vödrös Attila azonban komoly pénzösszegeket fordít rendszeresen a fiatal hímringyókkal való beteges enyelgéseire. Balassagyarmati ismerősöm szülei a jelenlegi határ közelében levő Hont községben laknak, ahol a köcsög Vödrösnek lakóingatlana van. A puritán életvitelű hontiak már hozzászoktak ahhoz, hogy Vödrös már több mint egy évtizede szinte hetente új hímringyóval jelenik meg több napos enyelgésre, majd visszamegy Budapestre. 

Nos, ezért kell kunyerálni adományokat a hiszékeny nemzeti érzelmű olvasóktól. Vödrös nyugdíja nyilván nem elég a nem olcsó fiatal hímringyók kitartásához. Sokszor mondtuk, de megismételjük: Nemzeti és keresztény újságíró, főleg főszerkesztő a mi fogalmaink szerint nem lehet köcsög. A kettő nem egyeztethető össze. 

Vödrös Attila egyébként tagja a Százak Tanácsának is. A sok tisztességes és értékes magyar társaságában megtaláljuk ott az olyan egykori besúgókat, a szocializmus haszonélvezőit, mint például Csoóri Sándor, Kiszely István, Erkel Tibor, Kondor Katalin, Gyulai Endre püspök és korábban Győri Béla. Vödrös Attila szépen elvegyül ebben a színes társaságban.